𝐈 𝐜𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐌𝐨𝐨𝐧☾︎ ~ 𝐁𝐚𝐧𝐠 𝐂𝐡𝐚𝐧 𝐟𝐟.

12.

A kórházból haza kerültek végre. Luna hiányolta a lakást és mindenkit is.

-Berry! - futott előre a táskáját ledobva majd felkapta a kutyust és ölelgetni kezdte Luna
-Anya! - futott ki a szobából Bong
-Drága. - ölelte át a kisfiút. -Hiányoztál. - mosolygott ekkor Bong felé fordult
-Miért sírsz? Ennyire fájnak a sebeid? - kérdezte a kisfiú
-Nem, nem csak hiányoztál kis manó. - törölte le az arcáról a könnyeket

Lunának eszébe jutott Estella, a saját lánya. Akit olyan régen nem látott. Most hogy ez az egész történt Chan nem engedi egyedül el úgyhogy nem is fogja sokáig látni. Ha csak Felix és Hyunjin nem hozza el újra.

-Örülök hogy nem fáj semmid. - ölelte át Lunát
-Kedvesem. - hallott cipő hangokat majd felpattant és megpillantotta Chan szüleit
-Jó napot! Nagyon örülök hogy láthatom önöket! - hajolt meg jó mélyen Luna
-Ugyan, drága vagy. - mosolygott az anyuka
-Minden rendben már veled? - kérdezte az apuka
-Igen, az orvosok kiválóak voltak. Még pihennem kell, de igyekszem. - nézett Chan-ra
-Sol! - futott le a lépcsőn Hannah majd átölelte a lányt. -Star. - suttogta
-Örülök hogy látlak, neked is köszönök mindent. - beszélt
-Áh drága ez természetes. Elrabolhatom egy percre? - nézett a többiekre
-Persze. - bólintott Chan. -De ne vidd ki. - szögezte le
-Karanténba vagy hogy a Bátyám így bezár? - sétáltatok a nappali felé
-A támadó miatt van, megértem. Nem vagyok nyugodt. - sóhajtott
-Ugyan Star, a Bátyám mellett minden rendben lesz Jinkyong-ot sose védte így. - nevetett
-Nem is fogja. - morogta Luna mire Hannah megállt
-Várjunk csak...neked bejön a Bátyám, igazából? - suttogott
-Nos öm, mindegy. - jött zavarba
-Ugyan a legédesebb. - karolta át majd a nappaliba sétáltak
-De azért majd felkérsz koszorúslánynak? - nevetett Hannah
-Persze. - ültek le
-Hannah kéne a segítséged a cégnél. Hagyjuk pihenni Sol-t. - jött oda Jessica
-Tényleg pihenj sokat. - ölelte át majd az anyja után ment
-Gyere Sol, feküdj le bent a szobában. - nyújtotta a kezét Chan amit Luna el is fogadott és bekísérte a szobába
-Apa! Estella a csillagom eljöhet majd hozzánk? - kérdezte Bong amire Luna rögtön figyelt is
-Persze, de most tudod hogy Sol-nak sok pihenésre van szüksége. - gugolt le hozzá Chan
-Ugyan. Nyugodtan jöhet. - legyintett Luna
-Majd hívom őket hogy jöjjenek át valamikor, de most bekísérjük Sol-t a szobájába. - sétáltak tovább

Chan gondosan betakarta és még jó hőmérsékletet is csinált a szobába.

-Ha zavar a nap, lehúzhatom. - pattant fel Chan
-Hagyd csak, így is tökéletes. - mosolygott majd lehunyta a szemét

Chan ezután lefektette nagy nehezen Bong-ot is majd vissza jött az alvó lányhoz aki csak arra volt fordulva ahol Chan szokott feküdni.

-Jól vagy? Kell valami? - feküdt be mellé
-Channie... - szólalt meg
-Igen? - kérdezett vissza
-Csak Channie... - ölelte át a fiút majd szokásosan megfogta a kezét a másikkal pedig Berry-t ölelte át

Chan arca vészesen közel volt hozzá, nagyon szerette volna megcsókolni a lányt, de tudja milyen traumát élt át nem a legokosabb most közelednie felé.

Este felé Bong addig nyaggatta az apját míg az felhívta Felix-et hogy jöjjenek át.
Luna reméli hogy a kislány nem kezd el vele megint kiabálni. Az érkezésük előtt Chan és Bong a kertben kerestek virágokat és végül a vendégek megérkezésekor vissza tértek. Bong szedett egy csokor kamillát és egyéb más virágot a kislánynak aki boldogan fogadta el és Luna szíve nagyon fájt hogy nem ő állhat a saját lánya mögött, ám mikor meglátta nem támadott rá csak nézte majd a kisfiúval beszélt tovább.

-Beszélhetünk? - kérdezte Felix
-Persze, gyere. - mosolygott Luna
-Majd jövünk. - mondták egyszerre

Chan-nak és Hyunjin-nek is volt mit megbeszélniük egymással úgyhogy nem volt probléma.

-De ne menjetek ki kérlek. - szólt Chan
-Rendben! - válaszolt Luna
-Minden rendben? Hallottuk hogy valaki megerőszakolt. Ren? - kérdezte Felix
-Nem, valaki más akiről gondolom Sol nem szólt, de már jól vagyok Chan mindig itt van mellettem. - mosolygott a lány
-Ki vagy virulva. Jó így látni, Chan mellett boldog vagy. - nézte Felix
-Csak zavar hogy Sol-nak szólít, bár elmondhatnám az igazat. - sóhajtott Luna. -Nektek se lenne terhetekre Estella. - folytatta
-Ugyan. Őszintén szólva elgondolkodtató hogy nekünk is legyen egy közös porontyunk Hyunjin-nel. Rengeteg gyerek van akin jó lenne segíteni. - mondta Felix
-Ez igaz, és amúgy is miket beszélek én sosem lehetek Chan bármilye is. - rázta a fejét Luna
-Bármi lehetsz. Sol úgyis Ren-nel van. - válaszolt Felix
-Nem, nem kockáztatom Chan életét. Ezek bármire képesek. - állt fel mikor Estella jött be egyedül
-Mama! - rohant oda a lányhoz és ugrált hogy vegye fel
-Estella! Te honnan tudod hogy...Felix? - emelte fel a lányt majd a fiú felé fordult
-Muszáj volt, de okos kislány hallgat mint a sír. Csak már nagyon akart látni. - mosolygott Felix
-Nekem is nagyon hiányoztál Estella. - ölelgette
-Chan bácsi a barátod? - kérdezte mire Luna lefagyott
-Nem, nem drágám. - égett a feje
-Pedig illik hozzád. - mondta. -Jobban vagy már? - nézett a szemébe a lánya
-Sokkal jobban, de tudd hogy én sosem felejtelek el. - ölelte át
-Tudom ne aggódj. - mosolygott a kislány
-Sol! - kiáltott Chan
-A szobába vagyunk! - kiáltott vissza
-Gyertek kész a kaja! - válaszolt amire mindenki kiment

A gyerekek egész nap játszottak és nagyon örültek egymásnak. Lunának rettentő jó érzés volt hogy láthatja a lányát és őszintén volt benne egy érzés hogy most azonnal kitálal Chan-nak mindenről, de nem lehet mert Sol jön és mindent tönkre tesz.

-Hamar elaludt Bong. - jött ki a szobából Chan. -De te miért nem vagy ágyban? Pihenned kell. - sietett oda
-Chan. - állította meg Luna. -Neked is kell a pihenés, egész nap fel alá futkosol. - nézett végig rajta Luna
-Elmegyek veled pihenni, de... - sétált hátrébb. -Ez a tiéd, még Bong-al szedtük. - nyújtott át egy szál vörös rózsát
-Channie... - csúszott ki a száján Lunának mire a másik mosolyogni kezdett. -Nagyon köszönöm, gyönyörű. Még soha senkitől nem kaptam virágot... - nézegette Luna
-Nem kaptál virágot? - lepődött meg Chan
-Ilyen szép virágot. - hárított Luna
-Áh értem. - bólintott Chan

A rózsa a kis szekrényen egy csinos kis vázában kapott helyet, Chan boldog és borzasztóan örül hogy Sol ekkorát változott és jó érzés a karjaiban tartania a lányt. Talán mégjobban megkedvelte mint eddig és a vágyai sokkal erősebbek lettek a lány felé.

Luna fél hisz Chan kedveskedik neki, persze ez jó dolog és imádja Chan-t, de ha megkéri a kezét akkor vége és minden tönkre megy hisz jön az igazi Sol és elrontja amit felépített. Ezenkívül pedig aggasztja a támadója. Tudja hogy Sol-t sokan utálják és rengeteg embert vert át, de ráküldeni valakit hogy rabolja el borzalmas. Muszáj erősnek maradnia ha Jinkyong ellen fel akarja venni a harcot. Idegesíti hogy a nő folyamatosan Chan nyakán akar csüngni. Ezen kívül Sol ellen is küzdeni kell, túl sok az a személy aki ellen küzdeni kell.

Jó lenne ha gondok nélkül csak Chan karjaiban pihenhetnék egész nap és egész éjjel...