Bloodsport L.S. [Fordítás] ✅️

17. Fejezet

- Anya... – mondta Harry hezitálva.

Vasárnap reggel volt. Az apukája már kint volt a golfpályán, de az anyukája a konyhában kávézott, miközben a híreket olvasta az iPad-en. Harry éppen reggelit készített magának; tojás, pirítós, kávé, kolbász, bab... Lényegében csak igyekezett betankolni szénhidráttal és fehérjével. Ebédre rizst fog enni avokádóval és lazaccal. A táskája már elpakolva várakozott az ajtóban. Harry kész volt a ma estére. Csupán csak egy dolgot nem tett meg, amit meg akart.

Az anyukája mosolyra húzva az száját felnézett rá. – Igen, drágám?

- A focicsapatunk ma este játssza az utolsó mecset. Ez lesz a döntő... a bajnokság, és sokat jelentene, ha te és apa eljönnétek megnézni.

Beszéd közben végig a tányérját nézte. Egész héten ezen gondolkodott, de csak előző este döntötte el, hogy megkérdezi őket. Hetekkel ezelőtt, amikor az ágyon fekve beszélgetett Louis-val az elődöntőről, a fiú mondta neki, hogy próbálja meg. Előző este Harry könyörgött Louis-nak, hogy hallgassa meg, de hogyan várhatta el ezt tőle, ha Harry sosem hallgatta meg őt? Úgyhogy megfogatta a tanácsát.

Az anyjának csupán egy pillanatba telt, hogy válaszoljon. – Persze, drágám! Fel is hívom most apukádat. Hány órakor lesz?

A megkönnyebbüléstől Harry vett egy mély levegőt, a hasában lévő gombóc pedig kezdett kioldódni. – Fél nyolckor.

Ezen a kora estén, az öltöző felé sétálva sosem volt ilyen jó érzés felnézni a lelátókra. Végre ott van valaki, aki nem a csapatnak szurkol, hanem neki. Nem is emlékezett, mikor látta utoljára az anyukáját ott.

Lassú mozdulatokkal elkezdett felöltözni, az idegesség szinte megbénította a végtagjait. Az ujjai olyanok voltak, mint a méz, a kis fonat a hajában pedig ferdén kiállt a fejpántja alól. Felhúzta a kapitány karszalagot a bicepszére, ahol egyből érezte az anyag szorítását. Általában jól érezte magát, azonban ma este nem. Keményen dolgozott ezért a csapatért, de legbelül tudta, hogy Louis még inkább. Illetve így, hogy a játékos figyelők ott lesznek, Harry nem érezte igazságosnak, hogy övé legyen a kiváltság, hogy viselje. Őt már úgyis felvették.

- Fiúk – mondta körbenézve a csapattársaira, akik ott öltözködtek mellette. – Tudom, hogy mindig kapitányt váltunk, és ma este én jövök, de... ha beleegyeztek, akkor szeretném átadni Louis-nak. Szerintem rengeteget küzdött azért, hogy jó csapat legyünk, szóval... az lenne a legigazságosabb, ha ma este ő lenne a kapitány. Oké? – Mindannyiukra ránézett, és látta, hogy tágra nyílt a szemük a meglepetéstől a gesztus hallatán. Szerdán szemtanúik voltak egy veszekedésnek, aminek a feszültségét a hét hátralévő részében végig érezték.

- Igen, persze – mondta határozottan Liam.

- Igen, haver – bólintott Stan. A csapat többi tagja is egyetértett, és mind felálltak, hogy vállon veregessék őt. Harry bólintott. Rendben. Most már egy kicsit jobban érezte magát.

Néhány utolsó simítás után a felszerelésén, hallotta, hogy Edző szólt neki. – Styles, lenne egy perced?

Harry követte őt ki az öltözőből, és csak akkor álltak meg, miután megkerülték az épületet és elértek egy férfihoz és egy nőhöz. Mindketten utcai ruhát viseltek, a férfinek barna szeme és sötét bőre volt, a nőnek pedig sötét haja és sápadt bőre. Az edző Gary Cooper és Belinda Madden néven mutatta be őket. Harry eltűnődött, hogy Edző vajon miért zúdít rá ilyeneket, de csak mosolyogva kezet rázott velük és udvariasan válaszolt a kérdéseikre.

- Már nagyon várjuk, hogy lássunk játszani, Harry. Sok videó agyagot láttunk, de nagyon izgalmas élőben és látni téged foci közben. – Mrs. Madden őszintén kíváncsinak tűnt, Harry pedig remélte, hogy nem fog csalódást okozni.