Bloodsport L.S. [Fordítás] ✅️

3. Fejezet

Mire Harry hazaért, már annyiszor újrajátszotta a fejében a délután, hogy nem is volt benne biztos, hogy egyáltalán a részletek helyesek voltak-e. Leparkolt a feljárón, és maga után húzta az edzős táskáját a házig. Meg tudta mondani, hogy a fű nem rég lett lenyírva, mert ahogy kinyitotta a kocsiajtót, egyből megcsapta a frissen vágott fű illata. Nagyon imádta a szagát, de akkor, ott nehéz volt arra figyelni. Miután belélegezte a nyár valószínűleg utolsó néhány napjának egyikét, kinyitotta a bejárati ajtót, és a folyosón keresztül belépett a házba, aztán félredobta a cipőit és a táskáját. Egyfajta lelki kimerültség a kanapéba akarta temetni, de ahogy bement a nappaliba, a szülei meglepték azzal, hogy... ott voltak. Lassított a léptein, és üres tekintettel nézett vissza rájuk, miközben ők várakozóan bámulták.

- Helló? - mondta, még jobban összehúzva magát a pulcsijában.

- Szia, drágám - üdvözölte az anyja. A hosszú, fekete haja egy hajcsattal fel volt kontyolva a nyakánál. Szokás szerint most is ki volt sminkelve, és még mindig az irodai ruháját viselte. Az apja többé-kevésbe úgy nézett ki, mint aki épp golfozni indul, de hát mikor nem? - Készen állsz?

Zavarodottság ült ki Harry arcára. - Mire?

- Pizza? - mosolygott.

Ja, igen. A pizza. Kábé egy órára Harry tényleg megfeledkezett a tegnap esti katasztrófáról.

Az apja mosolyogva felpillantott rá, de ettől idősebbnek tűnt, mint amilyennek Harry eddig látta. Hirtelen észrevett pár ősz hajszálat a hajában, és több ráncot a szeme körül.

- Jól van, menjünk - mondta, mert képtelen volt okot találni, miért ne. A szülei meglehetősen nyugodtnak tűntek.

- Pompás - csiripelte az anyukája, és felállt a fotelből, Harry pedig megfordult, és elindult arra, ahonnan jött. Olyan, mintha az este már több mint huszonnégy órája történt volna. Mintha egy év is eltelt volna. Azóta a szorongás morbid szférájába lett lökve, volt bátorsága síkosítót és óvszert venni egy boltban, összeverekedett valakivel, és ténylegesen szexelt... egy sráccal. És nem egy akármilyen sráccal. Az összes közül Louis Tomlinsonnal.

- Harry, miért nem vezetsz te? - javasolta az anyja, ahogy kimentek a feljáróra.

Felhúzta a szemöldökét. - Miért? - Hónapok óta nem vezettek együtt, de ha igen, akkor az általában az anyja ezüst Mercedesében volt néma csönben.

- Jó lesz, drágám! - csiripelte a szokásosnál energikusabban. - Lássuk mennyit fejlődtél, mióta megkaptad a jogsidat. - Elhallgatott, amikor meglátta Harry és az apja közömbös tekintetét. - Jaj, ne legyetek ilyen unalmasok. Örülnék, ha te vinnél el minket, drágám.

- Legyen - mondta fejcsóválva. Ez egy nyilvánvaló kísérlet volt, hogy valami szórakoztatót csináljanak együtt. Egy nagyon-nagyon gyenge kísérlet. Butaság, de Harry nem tudta megtagadni tőle a lehetőséget. Úgy tűnt, az apja sem, habár mindketten tudták, hogy ez az egész erőltetett.

Az út először csendben telt, Harry pedig az útra figyelt, és igyekezett nem elkövetni olyan hibákat, amikre az apja szükségtelen utasításokat adott volna. Az anyja a telefonjáról olvasva az étlapot fejtegette, miközben az apja a hátsó ülésről közömbösen hümmögött. A szokatlanul laza, nyugodt légkör visszaváltott a jól megszokott veszekedésre, mikor kiderült, hogy Harry anyukája véletlenül rossz pizzázó menüjét olvasta.

- Bemehettek - mondta Harry, és kirakta őket parkolás előtt. - Egy perc és megyek rendelni.

Bementek az üzletbe, Harrynek pedig sikerült a párhuzamos parkolás, pedig a szülei ellenkezési ott visszhangzottak a fülében. Bement ő is, és látta, hogy tele van az étterem. Ez volt a város legnépszerűbb pizzázója, így Harry nem volt meglepődve, függetlenül attól, hogy hétfő volt. Megtalálta a szüleit, akik még mindig vitáztak.