Bloodsport L.S. [Fordítás] ✅️

4. Fejezet

Louis kerülte Harryt. Ezzel teljes mértékben tisztában volt, mivel neki meg csak Tomlinsonon járt az esze.

Már egy hét is eltelt az öltözős incidensük óta, de Harry gondolatai éjjel még mindig annak emlékeiben úsztak; Louis illata, a melegsége, a teste, a vállhajlata, és az a kibaszottul gyönyörű arca. Ha pedig ez nem lett volna elég, nappal még arra is emlékeztetve volt, hogy mekkora egy idióta a srác.

Ez az egész viszont nagyon összezavarta.

Louis nem beszélt Harryvel. Igaz, hogy sohasem dumáltak órákon át, de a másik focista most már hirtelen arra sem vette a fáradságot, hogy gúnyosan rámosolyogjon a folyosón, vagy kötekedjen vele az edzéseken. Valamilyen szempontból ez jó is volt így. Mintha abbamaradt volna a fülében egy állandó csengés. Harry viszont nem volt annyira idióta, hogy ne jöjjön rá arra, hogy ez egy váratlan változást jelentett. Mive Louis egyébként is kiszámíthatatlan volt, így Harrynek halvány fogalma sem volt arról, hogy vajon mit is gondol. Azzal viszont nagyon is tisztában volt, hogy minden Louis gondolkodásmódjában bekövetkező változás kihathat majd az ő életére is. Harry csak találgatni tudott, és ez nem volt ínyére. Legalább egy részét tudni akarta a fiú gondolatainak.

Egész hét folyamán lehetetlen volt Louist elkapni egyedül, még csak annyi időre sem, hogy négyszemközt beszéljenek. A fiú még mindig diktátort játszott a fociedzéseken, de amikor Harry is az öltözőben mérgelődött, Louis csendben volt és tartotta tőle a távolságot. Bár mondjuk, ha Harrynek sikerült is volna egyedül elkapnia Louis-t, valószínűleg nem tudta volna, hogy mit is mondjon neki. Persze, jó volt vele a szex, meg minden, meg azért az azt követő kis kalandjuk is csodálatos élmény volt, de mit mondhatna? Nem volt sem megbeszélendő kapcsolat, sem pedig érzelmek. De legalább meg kellene egyezniük abban, hogy mégiscsak hogyan kezeljék ezeket az incidenseket! Pontosabban azt, hogy ne mondják el senkinek. Rohantak a napok, és Harry továbbra sem talált egy megfelelő alkalmat sem arra, hogy beszéljen erről Louis-val.

Hirtelen beköszöntött a péntek, ezzel együtt pedig a futball szezon első meccse is elérkezett. Harry anyja még mindig járta a városokat a galériája miatt, és arról pedig fogalma sem volt, hogy az apja mit csinál ezen az estén. Így hát nem akart különösebben hazamenni, úgyhogy végül az autójában ülve ette meg azt a tál salátát, amit a büfében vett iskola és edzés között. Harry pedig egyre izgatottabbá vált az meccs végett. Az utóbbi időben Louis parancsolgatása árnyékot vetett a focira, de ettől még nagyon várta a mai napot. Végre, három hónap után meccsük lesz. Olyan volt ez, mintha egy hosszú autóút után végre valahára kinyújthatná a lábait. Harrynek pedig már nagyon szüksége volt erre.

A bemelegítés jól telt, a teste együttműködött, és úgy tűnt, a többi fiú is mentálisan felkészült. Minél közelebb kerültek a kezdéshez, Harry hangulata annál jobb lett, és amikor már az utolsó megbeszélésüket is lezavarták az öltözőben, alig bírta magát visszafogni, hogy ne ugráljon fel-alá. Louis széttárt lábbakkal ült a padon, kezeit pedig összekulcsolta térdei közt. Szemei be voltak hunyva, amitől kicsit olyan hatást keltett, mintha imádkozna. Harry azonban tudta jól , hogy ez nem így volt, hiszen látta már, hogy Louis minden egyes együtt játszott meccs előtt ezt csinálja. Olyan volt ez, mint egy rituálé, hogy megtalálja magában a fókuszt.

Ezen a meccsen Louis viselte a csapatkapitányi karszalagot. Harry ezt zokon vette, aztán rájött, hogy a végén úgysem fog számítani. Saját számításai szerint, ha minden második meccsen lesz az ővé a cím, akkor a bajnoki döntőben is ő irányíthat majd. Viszont ahhoz, hogy eljussanak odáig, ma is nyerniük kellett.

Az ellenfél egy Manchester közelében lévő iskolából érkezett és Harryék pedig alig győzték szusszal az ellenük való küzdelemet. Olyan volt ez, mintha néhányan közülük nem is számítottak volna arra, hogy a másik csapat ilyen jó lehet, és ez meg is látszott a játékukon. A harmincadik percben Stan elkövetett egy csúnya szabálytalanságot, mire Harry alig bírta ki, hogy ne kiabáljon dühében. Főleg, amikor a bíró szabadrúgást ítélt meg a másik csapat számára. Harryék egymásra pillantottak és tudta, hogy ezt is megbeszélték a dolgokat. Ha becsúszó szereléssel akarták elvenni a labdát, akkor már eleve rossz pozícióban voltak. Louis ott volt a bíró arcában, és a szabadrúgás miatt őrjöngött. Harry tudta jól, hogy ő maga már átlépte a határokat, de szerencséje volt, hogy még nem kapott figyelmeztetést a kiabálásai miatt.