Bloodsport L.S. [Fordítás] ✅️

8. Fejezet

Az iskola előtti utolsó napon jött vissza úgy rendesen a szorongás. Harry vissza akart már menni, mert hiányzott neki a foci, és a szülei jelenléte rettenetesen stresszes volt, de ahogy egy nappal előtte éjjel álmatlanul feküdt az ágyában, kénytelen volt újra átgondolni. Miközben alig várta az fociedzéseket, nem állt készen, hogy ismét aggódjon Jasmine miatt. Még mindig be volt rágva Harryre. A fenyegetései megijesztették, függetlenül attól, hogy ennyi idő után a lány tényleg tenni fog-e valamit, vagy sem. Teltek az órák, de Harry nem tudott aludni. Tizenegykor lefeküdt, de hajnali egykor még mindig a sötét mennyezetet bámulta. Gyűlölte. Gyűlölte az érzést, amikor szárazon fulladozott.

Természetesen, eszébe jutott ő. Fel akarta hívni. El akart szökni és elbújni Louis szobájában, pont, mint ahogy már korábban is megtette. Ez alkalommal azonban emlékezett Louis válaszára szilveszterről. Felidézte, ahogy azt suttogja, hogy „aha". Érezte benne megértését, és a csókja azt sugallta, ott van, hogy megnyugtassa. Harrynek tényleg támogatásra volt szüksége, de talán túl ragaszkodó, túl szomorú, és túl érzelmes volt. Esetleg túl idegesítő is? Habozott felhívni a fiút. Mi van, ha nemet mond?

Végül aztán a mellkasában lévő fájdalom túl sok lett, úgyhogy a kezébe vette a telefonján.

- Mi van? - jött álmosságtól gyenge hang hét csöngés után.

- Átmehetek? - súgta Harry. - Kérlek.

Néhány másodpercig csend volt a vonal másik végén. Aztán a fiú röviden elmotyogott egy „Rendben"-t, és kinyomta. Beletelt pár pillanatba, míg Harry rájött, hogy Louis igent mondott, és nyugodtan mehetett. Átmehetett Louis-hoz. Tényleg el tudott menekülni.

Még soha nem öltözött fel ilyen gyorsan. Felkelt, felhúzott egy melegítőt egy kapucnis pulcsival, aztán magára vette a téli kabátját. Lelopózott a földszintre és halkan bement az előszobába. A szülei aludtak, nem akarta felébreszteni őket. Magához vette a kulcsait, majd gyorsan bezárta maga mögött az ajtót. Nem a Roverrel ment, mert félt, hogy kikészülnének a szülei, ha meglátnák, hogy nincs otthon, vagy a motor hangja felébresztené őket.

Hét percbe telt lekocogni a távot. Az utcalámpák jelentették az egyetlen menedéket a hátborzongató sötétségben, a szél pedig hideg volt, de egyik sem számított. Az úti cél kárpótolt az oda vezető útért. Amikor odaért, a ház sötét volt, és nagyon remélte, hogy Louis nem aludta vissza. Kint írt neki, hogy megjött, aztán türelmesen várakozott a verandán. Egy-két perc múlva az ajtó lassan kinyílt.

- Szia. - Louis hangja rekedt volt. A haja pedig, mint a szénaboglya.

- Szia.

Szemeit alig tartotta nyitva, és álmosan össze voltak vonva a szemöldökei. - Miért vagy fent hajnali egykor? Holnap iskola.

- Nem tudtam aludni.

Louis ellépett az ajtóból, Harry pedig követte. Az előszobában, mint eddig is, kibújt a cipőiből és a kezébe vette őket. Azonban ez alkalommal más volt. Louis megcsókolta őt szilveszterkor, most meg az éjszaka kellős közepén beengedte a házába. Harry Louis-t nézve eltűnődött, hogy vajon ő is tisztában volt-e ezzel a különbséggel. A fiú pizsama nadrágban és egy hosszú ujjú pulcsiban volt. Nyugodtnak tűnt.

Némán felmentek Louis szobájába, vigyázva, hogy átlépjék a nyikorgó lépcsőfokot. Amint bent voltak, Louis becsukta az ajtót és azonnal beesett háttal az ágyba, Harry pedig letette a cipőjét és a kabátját a földre. Nem pont arra számított, hogy szexelni fognak - nem is készült rá - de nem igazán tudta, mit csináljon, amikor Louis szó nélkül magára húzta a takarót. Harry lassan levette a nadrágját és a felsőjét, majd megkerülte az ágyat. Bebújt a paplan alá, érezve, ahogy a fiú illata és megnyugtató takarója kellemesen körülölelik. A feje csak pár centire volt Louis-étól a párnán. Szemöldökei hosszúak voltak, a haja pedig minden irányba szétállt, mint egy kis süninek. Harry érezte, hogy a csontjai megkönnyebbülten süllyednek bele a matracba.