✅I can't forget you... [Minsung vampire ff]✅

And all the things that we did

Jisung olyan volt számomra, mint a legízletesebb csemege. Az a fajta finomság, amit az étkezés legvégén fogyasztasz el és akkor is lassan, ráérősen, alaposan kiélvezve a zamatát. Vágytam puha ajkaira, pici kezeinek érintéseire, az illatára, a vérére, formás kerek fenekére... Olyan szintű sóvárgást lobbantott lángra bennem, ami már engem is megijesztett, de egyszerűen képtelen voltam magam távol tartani tőle.

Talán vén bolond ketyegőmet, melyről már azt hittem, hogy jéggé fagyott, mégis csak lángra lobbantotta volna a szerelem szikrája...? Józan eszem utolsó morzsáival próbáltam meggyőzni magam, hogy ez csak Jisung testéről szól, a véréről, gyönyörű pofijáról, formás idomairól, az illatáról és nincs itt semmilyen komoly érzelem. Ohh, Jisung illata... A nevetése, a szemei, a mosolya, az a félénk hangocska amivel megszólít, a benne tökéletesen keveredő határozottság és alárendeltség... Fájdalmasan sok mindent feltudnék sorolni, hogy mi fogott meg a fiúban és miért erősödött bennem ez az érzés egyre jobban minden találkozásunk után.

Ez nem puszta fizikális vágyakozás volt...

-Hát újból itt? - lépdeltem mosolyogva Jisung felé, mikor már tizedik alkalommal futottunk össze az éjjeli vadászaton.
-Mint mindig - biccentett vigyorogva.
-Te ezt valóban élvezed, igaz Jisung? - vontam fel a szemöldököm, majd nevetve megcsóváltam a fejem. - Nem semmi az adrenalin függőséged.
-Aham... - kommentálta szűkszavúan és mielőtt bármit is reagálhattam volna a vadászat vezetői megfújták a kürtöt. A kis mókus azonnal rohanni kezdett, én pedig vigyorogva adtam neki egy kis előnyt. Nem tartottam tőle, hogy más esetleg elkapja előttem, ugyanis az elmúlt hajszák alatt valahogy íratlan szabály lett az, hogy Jisungot csak én vadászhatom le.

És senki sem mert hozzá nyúlni ahhoz, ami az enyém volt...

A fiú egy pillanatra hátrafordult és kacéran elvigyorodott mikor tekintetünk találkozott. Hirtelen irányt változtatva a patakhoz kezdett rohanni, amiről köztudott volt, hogy senki nem megy ara felé mert nagyon veszélyes volt. Kíváncsian követtem Jisungot, mert érdekelt, hogy mi volt a terve... Biztos nem ok nélkül csalogatott egy olyan helyre, ahol nagy valószínűséggel nem lesz rajtunk kívül senki más.

Mire átverekedtem magam a tüske bokrokon Jisung már rég az egyik fának támaszkodva pihegett. Egy őrjítően szexi mozdulattal kigombolta az ingét a mellkasáig és félrehúzta az anyagot, hogy tökéletes rálátást nyerjek az izmos felületre.

-Minho... - pihegte elfúló hangon és nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne vessem rá  magam. Képtelen voltam eldönteni, hogy a vérére, vagy a csókjára szomjazom jobban.
-Igen? - suttogtam vágytól rekedtes hangon, miközben kimért, lomha léptekkel közelíteni kezdtem a mókusarcú felé. Amint karnyújtásnyira voltam tőle ő megragadta a bőrdzsekim szélét és magához rántott. Meglepett az erő ami benne lapult...

Óriási csillogó szemecskéi az arcomat vizslatták és enyhén elnyíló ajkakkal mérte végig lényem minden négyzetmilliméterét. A belőle áradó kéjsóvár érzés kezdett megbolondítani és amikor ösztönösen megnyalta a száját hirtelen mindkét kezemmel a derekába markoltam és könnyedén a mögötte lévő fatörzsének nyomtam a kis testét.
-Már nem az adrenalin miatt jövök ide - suttogta alig hallhatóan és az előbbi tettem miatt enyhe riadtság futott át a tekintetében. Nem akartam, hogy féljen tőlem, ezért lágyan elmosolyodtam és ujjaimmal végig simítottam állkapcsa éles vonalán.
-Hanem? - kérdeztem, reménykedve egy bizonyos válaszban...
-Miattad - motyogta alig hallhatóan Jisung.

Ugye most nem csak álmodok...?

-Nekem sose volt konkrét véleményem a vámpírokról, nem gyűlöllek titeket, de nem is vagyok beteges rajongótok - kezdett el hevesen magyarázkodni. - Számomra ti ugyan olyan élőlények vagytok mint bárki más, viszont te... - Egy pillanatra elhallgatott, majd szemei dühössé változtak. - Te megbolondítottál, megbabonáztál az első pillanattól fogva és félek valami elmetrükk hatása alatt állok - húzta össze a szemöldökét mérgesen, de én így is a legaranyosabb, leggyönyörűbb és legimádnivalóbb teremtésnek tartottam őt az egész világon.

-Kérlek Minho, mondd azt, hogy ezek tényleg az én érzéseim és nem manipulálod az agyam - nézett ismét  rám és tekintete ezúttal könyörögve pásztázta az arcom. Ott pislákolt benne a remény is, de abban a momentumban képtelen voltam ezzel foglalkozni.

Egyre szélesedő mosollyal néztem a velem szemben állót és tudtam, hogy ezen az éjszakán már nem fogom tudni visszafogni az ajkai utáni sóvárgásom. Kibaszottul meg akarom őt csókolni és meg is fogom tenni!
-Túl sok filmet és sorozatot néztél Jisung - csóváltam meg a fejem nevetve. - Minden amit érzel valódi... - magyaráztam higgadtan és lassan közelebb hajoltam a fiúhoz, akit összezavarodott tekintete csak még ártatlanabbá varázsolt. - És kölcsönös - suttogtam szinte már az ajkaira, de végül Jisung volt az aki végül bezárta a köztünk lévő aprócska távolságot...