✅I can't forget you... [Minsung vampire ff]✅

I can't get you out of my head

-Mit keresel itt Minho? - mért végig szinte undorodva a fiú és lazán az ajtónak dőlt.
-Én... -  szólaltam meg, de Jisung rögtön a szavamba vágott.
-Állj! - emelte fel a kezét, ezzel jelezve, hogy hallgassak el. - Nem is érdekel, azok után, hogy 4 hónappal ezelőtt önként és dalolva kifaroltál az életemből - mosolyodott el fájdalmasan.
-Jisung, annyira sajnálom - emeltem rá a tekintetem és szívem szerint térdre borultam volna a fiú előtt és úgy könyörögtem volna a bocsánatáért.
-Aha, jól van - vetette oda foghegyről.

-Hiányzol Hannie - suttogtam alig halhatóan.
-Ne hívj többé így - köpte felém ridegen a szavakat. - Mégis mit képzelsz magadról?! Mit gondolsz ki vagy te? - csattant fel dühösen a fiú. - Azt hiszed bármit megtehetsz az emberekkel, csak mert re vagy Lee Minho?!
-Jisung... - szólítottam meg szelíden.
-Nem - rázta meg dacosan a fejét. - Nem érdekel! Csak hagyj békén - mondta hűvösen, de megmertem volna esküdni rá, hogy a szemeit könnyektől láttam csillogni.
-Kérlek hallgass meg - léptem hozzá közelebb.
-ÉS MÉGIS MI A SZART TUDNÁL MONDANI NEKEM, HA?! - ordította az arcomba.

-Sajnálom - hajtottam le a fejem és a szemeimet összeszorítva koncentráltam, hogy ne adjak szabad utat a sós cseppjeimnek.
-Az ide kevés lesz... - mosolyodott el gúnyosan. - Boldog vagyok nélküled - vágta hozzám, de valamiért nem tudtam hinni neki. - Kinek képzeled te magad, hogy csak így betoppansz és megpróbálod fenekestül felborítani az életem?!

-Sungie, én... - kezdtem újra magyarázkodásba, de esélyem sem volt.
-Ne becézgess, van rendes nevem - szakított ismét félbe a fiú.
-Végig hallgatnál Jisung? - kérdeztem már szinte rimánkodva és ingerülten letöröltem a  kibuggyant könnyeimet.
-Szerintem nekünk már nincs miről beszélnünk - csóválta meg a fejét Han. - Csak fogd magad és teleportálj el a fenébe, úgy mint azon a napon... - húzta oldalra a száját keserűen és mielőtt bármit reagálhattam volna a fiú mögött felbukkant Felix.

-Minho - szólított meg mély orgánumán a kis szeplős. - Jobb lesz, ha  most elmész - kérte tárgyilagosan és a hangja nem volt se kedves, se bunkó.
-Rendben - adtam meg magam végül. Azzal nem megyek semmire ha tovább feszítem Jisungnál a húrt... - Lixie  kérlek vigyázz rá - néztem az ausztrál fiú szemébe, aki egy aprót biccentett. - Sziasztok - köszöntem el csendesen, majd sietős léptekkel a felvonóhoz mentem.

Jöhet a B terv...

Másszunk vissza azon az istenverte ablakon!

Nem fogok átmenni pszichopata zaklatóba, de annyit igenis megérdemlek, hogy Jisung végig hallgasson. Bár lehet szerinte már nincs miről beszélnünk, de én mégis rengeteg dolgot szeretnék mondani neki! Tudtam jól, ha Felix nem lett volna ott, akkor Hannie sem viselkedett volna így velem...

Ha kettesben lennénk befurakodnék a picinyke lakásába és a karjaimba zárva addig ölelném amíg meg nem nyugszik. Hagynám, hogy kiabáljon velem, esetleg meg is pofozzon, hiszen megérdemelném. Apró puszikat adnék a homlokára és az arcára, miközben kedves szavakkal megállás nélkül csitítanám. Elmondanék neki mindent, amit csak akarnék, hogy mennyire szeretem őt és, hogy mennyire sajnálom ezt az egészet...

De eljön majd még az én időm!

Nekem pedig van türelmem kivárni, hogy Sungie magától bújjon a karjaim közé.