✅I can't forget you... [Minsung vampire ff]✅

Those crazy nights, and all the things that we did

Jisung erkélyére teleportáltam, hogy megnézzem alszik-e már, hiszen nem akartam ismét halálra rémíteni szegény kis mókuskámat. Szívem azonnal ellágyult a látványra, ahogy meg pillantottam a falhoz kuporodó kis testét, ahogy békésen szunyókált. Olyan törékeny volt, annyira védtelen... Ahogy néztem őt egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy életem végéig oltalmazni akarom és vigyázni rá.

Egy csettintéssel az ágya mellé kerültem és egy nagyon pszichopata Edward Cullennek éreztem magam, ahogy az alvó szerelmem bámultam. Általában egész jól tudok parancsolni a vágyaimnak, de most úgy éreztem, hogy inkább kiszúrom a szemem egy gombostűvel, minthogy haza menjek és nélküle hajtsam álomra a fejem. Bár már leéltem több száz évet, mégis a Jisung nélkül eltöltött négy hónap volt eddigi létezésem leghosszabbnak tűnő időszaka. Soha többé nem akarom egy percre sem magára hagyni, soha többé egy másodpercet sem szeretnék úgy élni, hogy ő nem az enyém!

Egy szép jó nagy méretes balfasz voltam, de remélem még helyre tudom hozni...

Nagyot sóhajtva megszabadultam a ruháimtól és alsónadrágra vetkőzve bújtam be Sungie mellé az ágyba. Pici, puha, meleg testével ösztönösen hozzám bújt, mintha csak erre várt volna. A csípőjénél fogva közelebb húztam és végre otthon éreztem magam...

Ha lett volna rendesen dobogó emberi szívem, most biztos kiugrott volna a mellkasomból. Ahogy Jisung hozzám simult áradt belőle a forróság  és magamban azért imádkoztam, hogy ha esetleg felriad akkor ne verjen le nekem kettőt és zavarjon haza... Vele akartam maradni, érezni a belőle áradó melegséget, az illatát és minden egyes mozzanatát. Lágyan kisöpörtem a nyakára lógó haját és egy apró csókot nyomta az érzékeny területre. Minden sejtem csak rá fókuszált és feltöltődött vele, de mégis képtelen voltam betelni Jisunggal. Olyan volt számomra mint egy drog, amiből sosem elég és mániákusan még többet akarok...

-Minho - motyogta félálomban a nevem és hirtelen a vér is meghűlt az ereimben. - Annyira hiányzol... - Egy darabig vártam, hogy lesz- e folytatás, de innentől csak Jisung szuszogását hallottam és megkönnyebbülten sóhajtva bújtam hozzá.
-Itt vagyok Sungie - pusziltam puha tincseibe és karjaimat ösztönösen erősebben fontam a dereka köré. - Mostantól mindig itt leszek! - ígértem meg neki már sokadik alkalommal, de ezúttal be is fogom tartani minden adott szavam.

Egyedül annak a kérésének nem tudok eleget tenni, hogy adjak neki időt... Mármint tudok rá úgy várni, hogy nem csókolom meg, nem teperem le, de sajnos annál egy fokkal önzőbb vagyok, hogy teljesen távol tudjam tartani magam tőle. Szükségem van rá...

Ha reggel esetleg emiatt meg is gyűlölsz, ha meg is utálsz...

Ezt az éjszakát  akkor sem veheted el tőlem Sungie!