✅I can't forget you... [Minsung vampire ff]✅

God knows I've tried, but I just can't forget

Nem engedtem végül a csábításnak. Józan eszem utolsó szikrájával leállítottam Jisungot és első körben csak a vére iránti éhségemet csillapítottam. Bármennyire is akartam őt, szinte annyira, hogy az már fizikálisan is fájt, muszáj volt észnél lennem. Egy lényegében örök életű és szinte sebezhetetlen csúcsragadozó vagyok... Ha elveszítem a kontrollt, annak beláthatatlan és végzetes következményei lehetnek.

Jisung elfogadta ezt, hiszen tudta jól, hogy ha visszanyerem az önuralmam úgyis elkapom a kerek kis seggét. Nem látott még soha ennyire önkívületi állapotban és bármennyire is imádta íriszeim vörös fényű csillogását, be kellett látnia, hogy a helyzet szó szerint életveszélyes volt.

Pedig sosem ártanék neki szándékosan...

Fejem párom nyakába fúrva hangosan pihegtem és próbáltam rendszerezni a lélegzetvételem. Úgy éreztem magam, mintha repülnék... Sungie vére mindig is különleges, mások nedűjéhez nem hasonlítható hatással volt rám, de ez, amit most éreztem szavakkal leírhatatlan volt. A felhők felett legalább három méterrel lebegtem, a testem egyszerre volt súlytalan és végtelenül nehéz. Az elmém zsibbadt volt, de mégis éber és olyan élesen érzékeltem mindent, mint még soha. Jisung bőrének az illata, a vérének az íze, a szívének az őrült dobogása és az agyát ellepő vágy köde, amit szinte harapni lehetett...

Annyira mámorító volt...

-Minho - rántott vissza valóságba Hannie édes hangja, mire lassan elhúzódtam tőle és ráemeltem fátyolos tekintetem. Bármeddig eltudtam volna veszni abban a mogyoróbarna szempárban... - Fázom - suttogta az ajkaimra, ahogy újabb csókért pipiskedett fel hozzám.
-Engedek vizet - feleltem és mint egy robot gépies mozdulatokkal a fürdőbe mentem.

Jisung követett és semmit sem szólva egy helyben állva toporgott a hátam mögött. Ajkaim automatikusan mosolyra húzódtak a fiú zavara miatt és amikor karjait a derekam köré fonta a vigyorom még szélesebb lett. Továbbra is csendben maradt és fejével a hátamhoz bújva ölelt, amíg én kiöblítettem a kádat, beállítottam a megfelelő hőfokot és egy jó nagy adag habfürdő gélt nyomtam a vízbe. Nem éreztem szükségét annak, hogy bármit is mondjak... Jó volt elmerülni abban a puha némaságban.

-Hyung - törte meg hirtelen a csendet Sungie, majd elengedett és én rögtön szembe fordultam vele. - Szeretnéd újra kezdeni? - kérdezte szinte alig hallhatóan, de a vámpír füleimnek hála tisztán értettem minden egyes szavát.
-Ez számodra kérdés? Másra sem vágyom azóta a nap óta - sóhajtottam fel és lágyan végig simítottam a  fiú pufi arcán. - Igazából, amióta ki mondtam, hogy vége, csak erre a pillanatra vártam - somolyogtam keserűen. Jisung tekintete fájdalmasan villant egyet és jól tudtam, hogy mindketten ugyan arra gondoltunk... Hogy mekkora balfasz voltam, amiért engedtem apám zsarolásának és fontosabbnak tartottam az elveimet a szerelmünknél.
-De ugye most nem fogsz újra elhagyni...? - suttogta megtörten.

Egy magabiztos lépést tettem a kedvesem felé és megragadtam mindkét mancsát, majd tekintetem mélyen az övébe fúrtam.
-Egyszer már mondtam neked nagy szavakat, most nem esek ebbe a hibába - csóváltam meg a fejem rosszallóan. - Hagyom, hogy inkább a tettek beszéljenek helyettem és így fogom bebizonyítani neked, hogy számomra te és az irántam érzett szerelmed vagytok a legbecsesebbek! - ígértem meg és fogadalmam egy szerelmes csókkal pecsételtem meg.

Hannie arcán végig gördült pár sós csepp, amit aztán még több követett. Könnyeit figyelmen kívül hagyva faltam tovább az ajkait, amit a fiú is egyre hevesebben viszonzott. Tudtam jól, hogy örömében és a meghatódottság miatt sírt, ezért nem foglalkoztam vele.

Ha bánatában hullajtotta volna könnyeit, azonnal megvigasztaltam volna...

-És mi lesz a...? - kérdezte Jisung megszakítva a csókunkat. Be sem kellett fejeznie a mondatot, nagyon is jól tudtam, hogy mire célzott. Arra, hogy mikor változtatom át végre...
-Megteszem - sóhajtottam gondterhelten. Még mindig nehéz és fájdalmas volt hozzá szoknom a gondolathoz, hogy hamarosan a fiú már nem az lesz, akit korábban megismertem. Tartottam tőle, hogy a vámpírság mennyire fogja őt megváltoztatni és mennyi fog megmaradni abból a Sungieból, akibe beleszerettem, de ezeket az érzéseimet nem osztottam meg a fiúval. Ez egy olyan csata volt amit nekem kellett magammal, magamban lejátszanom.

Lassú mozdulatokkal vetkőztetni kezdtemHant, mire ő is lomha tempóban elkezdett engem megszabadítani a ruháimtól. Mikor már mindketten teljesen meztelenek voltunk, óvatosan felemeltem Jisungot és belemásztam a kádba, miközben szorosan tartottam őt. Ahogy bőre a meleg vízzel érintkezett egy jól eső sóhaj hagyta el az ajkait és addig mozgolódott amíg a hátát a mellkasomnak tudta dönteni.

-Mikor? - érdeklődött óvatosan, mire én mélyet lélegeztem bőrének bódító illatából. Azt az egyet biztosra tudtam, hogy amint vámpír lesz belőle a szaga teljesen megfog változni. Imádtam Jisung illatát, de őt magát még inkább, ezért próbáltam magam hozzászoktatni a tényhez, hogy amint agyarakat növeszt ő is, már semmi sem lesz a régi. Reméltem, hogy a szerelmünk változatlan marad és Sungieval együtt halhatatlanná válik.
-Kérlek adj még egy kis időt nekem - feleltem, majd aprócska puszikkal kezdtem el behinteni Hannie nyakát és vállát.  - Picit hagy élvezzem még ki a puha, meleg, élő emberi tested nyújtotta érzéseket - suttogtam a fülébe, miközben a derekába kapaszkodva közelebb húztam magamhoz őt, hogy még jobban hozzásimulhassak.