Aysel néni még jól kiröhögött engem , hogy "ennyire városi azért még én sem lehetek "... dehogy is nem...
Én vagyok az egyetlen akinek sikerült fejjel a földbe érkeznie...
Persze , miután nagynehezen felálltam, levettük a bőröndöket a tevéről és Aysel néni az istállóba vezette őket .
- Nos , mielőtt aludhatnák , előbb őket kell ellátnunk! Ott van két vasvödör és egy kút a zöldségeskert után . Hozz nekik inni . - mondta
- Mármint, hogy én ?
- Igen , kérlek, elvégre ők hozták ide téged !
- O-oké ... - mentem el vizet hozni
Amikor visszatértem, letettem a vödröket a tevék elé. Egyikük a vödör tartalmát egyetlen nyalassál kiürítette , majd erősen rámnézett , én pedig rá. Ekkor a teve egyet gondolt és a vödör teljes tartalmával meg még ki tudja mivel telibe köpte az arcomat és a ruhámat is .
- Hát itt mi történt?- kérdezte nevetve Aysel néni , amikor meglátta hogy véresen-nyálasan és izadtan tocsogok ki az istállóból.
- Leköpött...- mondtam durcasan .
- Na gyere be és öltözz át !- mondta. - Bár Tuti ruháim vagy mi a csodák nincsenek, kedvesem , de a nővérem ruháit oda tudom adni éjszakára, igazán helyes darabok azok !
- Mármint Gucci ? - kérdeztem.
- Azt hiszem az lehetett . De itt semmi hasonló nincs ! - mondta majd beszaladt a házba és 2 perc múlva egy ősrégi faládával tért vissza - Ilyen van , nézd csak ! - vett ki egy fehér csipkézett egyberuhát és egy kék virágos fejkendőt .
Azt hiszem nem volt más választásom mint ... wefogadnom ezt ... ez van , nincs más ...
- Nos ... rendben... akkor ... köszönöm. - mondtam , de őszintén fájt levennem a fekete bakancsomat . Sosem voltam még mezítláb, még otthon a nyári kánikulában is mindig egy fekete converse volt rajtam .
- Hú de hideg és szálkás és...
- Nem reagálok... inkább igyál egy kis házi tejet!
Megkóstoltam . De ez kicsit sem hasonlított tejre ... Olyanra nem amit en szoktam meg , lényegében semmihez sem hasonlított . Fura íze volt, borzasztóan fura , le sem bírtam nyelni ...
- Ez annyira ... izé !-köptem ki azonnal ahogy beleittam .
- Ezek a mai fiatalok!- nevetett a szenvedésemen. - Üdvözlet Ulucinarban , városi lány! Ez a friss kecsketej.
- Köszönöm ! Viszont szerintem én inkább elmegyek aludni.- mondtam .
- Szalmabála a padláson! - kiáltotta utánam.
- Mi?!- lepődtem meg .
- Nem telik vendégszobára, meg soha nem is jött meg senki , egyedül Marvi cicám aludt fent ,míg el nem veszett ... - mondta szomorúan .
Azr hiszem ideje beletörődnöm a sorsomba . Itt állok papucs nélkül, egyszál fehér ruhácskában, a hajam egy kék kendővel van összefonva , és egy szénabálán ülve bámulom az eget a padlásablakon át , míg a telefonom gyakorlatilag haldoklik , ahogyan én is .
De ekkor egy üzenet zavart meg a tevékenységemben.
" Kedves Dr. Su Nazira Istanbulból !
Holnap reggel várjuk egy gyors igazoltatásra . Istanbulból megkaptuk az áthelyezesi papírokat és már izgatottan várjuk , hogy holnap reggel azonnal munkába álljon Uluçınari kiskóeházunkban . Üdvözlettel a kórház vezetése Dr .Turgut és Ishan ." - olvastam fel .
- Aysel néni! Van ébresztő órája ?- kiáltottam le .
- Felénk ezt kakasnak hívják édeslányom!
YOU ARE READING
A városi doktor ff - Kasaba doktoru
Adventure[sori ff] Egy kórház, telis -tele nehéz múltú egészségügyi dolgozókkal. A kórház sokaknak a második esély és egy biztonságos otthon lett ahol titkaikkal elrelytőzhetnek a nyilvánosság elől... Legalábbis ez egy jódarabig így volt ... Mígnem egyszer...
