- Hát nem jártunk sikerrel de van 3 millió lírànk . - hallottam még Yalcin hangját a folyosón .
- De főnök azért mégis...- vágott közbe Bülent
- Nem te hibáztál.
- De én műtöttem !
- Nem... Látod azt a lányt? - Mutatott rám Yalcin .
Ebből tuti baj lesz ...
- Nazira! - kiáltott utánam, amikor épp az ablakot mostam . Na figyelj,mutatók valamit... Ha nem lettem volna eddig is hatalmas bajban , most akkor majd csinálok én nagyobbat .
- Menj és mond meg a családnak hogy hibáztál!- mondta
- Én? Már vagy 2 éve nem gyógyító csak takarítok , ott sem voltam !- akadtam ki
- Szerinted érdekel? Menj már!
- Nem ! Nekem ehez semmi közöm és nem fogom magamra valami Bülent hibáit . Én is orvos lennék , de ha már dolgozni nem hagysz , legalább ne kenjétek rám a kórház összes baját ! Ha tehetném, már rég felmondás volna !
- Menj csak , mond meg a családnak- próbált hipnotizálni .
- Nem ! Ezt a balhét nem viszem el !
- Rendben... ki vagy rúgva! - mondta
- Mi? De én nem is ...- kezdtem
- Ki vagy rúgva!
- Jó ! Tudod mit ? Találok magamnak másik kórházat, ahol normálisan dolgozgatok majd!
- Van egy kis bökkenő, kisasszony! Előbb én száműzlek . Mi mondjuk még hova mehetsz . - mondta
- Jó , legyen ! Hová?
- Uluçınarba .
- Ulucinar ?! De hát az egy kisváros, ide 10 órára! Akkor el kell költöznöm...- akadtam ki ismét.
- Oldd meg !- vágta hozzám , ezzel itthagyott .
Azonnal felmondtam, majd haza siettem . Gondolkodtam hogy most mit tegyek . Nem tudtam jobbat , összeoakoltam és reméltem , majd lesz valahogy . Hiszen ezt akartam . Szabadulni innen , de nem akartam elhagyni a családi házunkat és az ország másik végébe költözni . Onnan nincs visszaút. Ott senki sem ismer , én sem őket . Ott aztán végképp egyedül maradtam . De nincs más választásom. Kevesebb mint 4 napom van , azonnali áthelyezést követelnek .
Mi mást tehettem volna , mint könnyek közt bedobozoltam mindenemet és reggelre hívtam a költöztetőt. Persze házam az nincs ott . De azt mondták van ott hotel , talán egy kis ideig maradhatok ott . Ma esete a dobozok tetején aludtam el könnyek közt , miközben felidéztem a gyerekkori emlékeimet és realizaltam hogy éppen mit is kényszerültem magam mögött hagyni... egyszóval mindent és mindenkit...
Reggelre megérkezett a költözhető. Mit ne mondjak egyáltalán nem volt boldog , amikor elmagyaráztam neki hogy 10 órával odébb található faluba kéne vinni 100 dobozt... ja és hogy nincs pontos címem se .
Erre ő közölte velem , hogy ha jót akarok magamnak , mivel meglehet hogy az elkövetkező napokat az utcán töltöm... ne cipeljek magammal 100 kartondobozt . Hagyjak itt mindent és tényleg csak a legfontosabbakat hozzam. Mit ne mondjak a szímem szakadt meg minden egyes cuccomért , de végül 2 bőrönd és egy kistáska tartalmával utaztam át az országot . A költözhető kedvesnek sem volt mondható. Nem azért mert a fél fizetésem ráment volna, hanem mert én vonattal mentem , ő meg közölte hogy nem tud segíteni, itt kell hagynom mindent . Szóval végül hajnali 5kor az incidensünk feleslegesnek bizonyult. Aztán végül itt szenvedek a 2 bőrönddel és a táskával. Mit vittem magammal ? Ruhát, Kajat , plédet. Aztán nagyából ennyi ...Sosem voltam még ennyire bizonytalan pedig árva vagyok. De ez más...
A legmeglepobb az volt amikor , úgy 12 óra után a vonat végre megállt . Azt se tudtam melyik bolygón vagyok . Aztán...a vonatról a vaksötet , szegényes falu végén tettek ki . Azt se tudtam hol vagyok ... De jobb ötlet híján elkezdtem rángatni a bőröndöket a szamarak és tehenek közt. Mondjak egy titkot ? Még sohasem jártam Istanbulon kívül. Pláne nem vidéken!
...
ESTÁS LEYENDO
A városi doktor ff - Kasaba doktoru
Aventura[sori ff] Egy kórház, telis -tele nehéz múltú egészségügyi dolgozókkal. A kórház sokaknak a második esély és egy biztonságos otthon lett ahol titkaikkal elrelytőzhetnek a nyilvánosság elől... Legalábbis ez egy jódarabig így volt ... Mígnem egyszer...
