A városi doktor ff - Kasaba doktoru

A katasztrófák kezdete ...talán?

Nagyon szomorú rész!*

Sevda szemszögéből *

- Ezt nem hiszem el , komolyan már Azlan . Jó , mindegy elég . Itt már fejezzük be , a lányom alszik . - zártam be a bejárati ajtót magam mögött, majd végre lerángathattam magamról a cipőmet .

- Lányunk.  Sevda ...

- Hát néha nem viselkedsz úgy ...- mondtam és igyekeztem nem ránézni .

- Hogy ? - akadt ki egy kicsit .

- Úgy mint aki még szeret engem ...- mondtam könnyes szemmel .

- Sevda ! Ezt hogy ... nem értem néha miként járatod az agyadat!

- Jól van Azlan, a mai nap ... vagy inkább a tegnapi...jó ég már azt sem tudom milyen nap van ! Mindegy nehéz napom volt , mindenkinek...- próbáltam nyugodt maradni de nem sikerült.

- Így igaz . De én ... nem akarok veszekedni veled . - mondta .

- Csak kiabálunk és ez így nem jó.  Egyre kevesebb az energiám és nem akarom így tölteni...

- Sevda ! Sevda drágám , te meg miről beszélsz? Miket hordol itt össze ?

- Nem akarok veszekedni ... És végtére is orvos vagyok , nem?

- Dr. Sevda Mira ! Igen én is orvos vagyok , de hogy jön ez ide ? Nem értem mit akarsz ezzel .

- Látod, már megint kiabálva velem .

- Nem ! De én semmit sem értek.

- Nazira érdekében... együtt kell maradnunk amíg lehet . Nem viselkedhetünk így . Mintha nem is ismernénk egymást. 

- Mit amíg lehet ? Most ... te el akarsz válni ?

- Dehogy akarok Azlan.  Nem de érted ez így ...

- Sevda , mindenkinek hosszú napja volt , de egy szavazat sem értem. Először azt mondod hogy én nem szeretlek ... most ...

- Azlan figyelj- kezdtem de már nem bírtam befejezni . Hangos fuldokló köhögésben törtem ki , majd vért köhögtem fel .

Azlan szemszögéből *

- Sevda ? Sevda! Drágám? Jól vagy ?! - vettem őt az ölembe , de nem reagált semmire .

- Anyu , Apu! Ne kiabáljatok egymással, nem tudok aludni . - jött ki a lányom a szobájából.
Utálok a családom előtt sírni ... de Sevda ... orvosként tudtam hogy nagy baj lehet vele . Bár ez a mi hibank és igen , történt néhány véletlen helyzet amit visszacsinalnánk de a lányunk sajnos fél életèt velünk tölti a kórházban . Még csak 9, de úgy gondolom sejti , hogy ez nem szokványos eset...

- Nazira! Sapka , sál stb és irány a kocsi, nincs beszéd, csak ülj nyugton az első ülésre. 

- I-igen apu .

- Sevda ! Mit titkoltál el előlem ? És miért tetted ? - simítottam meg a haját .

Amilyen gyorsan csak tudtunk a kórházba siettünk. A kezembe vettem Sevdat és berohantam a kórházba , Nazira pedig utánunk .

- Azonnal ! Valaki ! Segítsetek! - kiáltottam .

- Doktorúr...

- Sevda ! Vért köhögött fel és nehezen lélegzik . Adjunk neki oxigént , aztán rutin vizsgálat, röntgen , mindent ... - kiáltottam és próbáltam nem kikeszülni .

- Igenis ! Őt átveszem.  - Szaladt oda át egyik nővér. 

- Nem , őt majd én viszem , csak keszítsétek elő helyet és szedd össze a csapatot !

- Azonnal.

- Apuuu? - szólalt meg a kislányom.

- Ne most . Dolgozom . Ülj le és kint várj.

-De-de apu !

....

- Gyorsan! Gyorsan , mire vártok még?! Haladj már ! Nem most kell lustálkodni Zeki! Hol van Almila?  És Efe?Hívjátok ide őket !

- Doktorúr! Egy pillanatra legyen szíves... Nagyon fontos hírem van .

- Mondja Alya nővér!

- Nem szabad kiadnom a betegek állapotát.  És különösen Dr. Sevda Mira kért meg erre . De nem bírom tovább.  Doktorúr... Sevdánál ... tüdörákot diagnosztizáltak !

- Mi ?! Mégis mikor ? Dehat teljesen egészségesen élt.

- Igen de...Minimum egy éve , doktorúr.  A doktornő tiltotta , hogy bárkivel is megosszam... Nagyon sajnálom...

- És me-mennyi ... ideje ...

- Nem sok doktorúr, igazából nagyon kevés . Jobb esetben is egy hétnél kevesebb ... Rettentően sajnálom!

- Sevda ! Miért? Miért? Hol van most ?

- A sürgősségin , doktorúr.  De egyelőre nem mehe-
Doktorúr várjon !

- Sevda!

- Mindent megtettünk doktorúr... de mindössze 1 órája maradt talán. 

- Próbálják tovább, engedjenek ide !

- Doktorúr.  Végstádium , nem tudunk mit tenni .

- Nem , ez az én hibám.  Nazira... nem ez így nem !  Sevda !

- Doktorúr! A halál beállta...

- Neeeem !

- Apám! Apuuu! Neeem anyu ... anyuu ...anyu...

- Nagyon sajnálom Nazira! - öleltem meg a kislányomat.

- Apuuu!- ölelt át engem és Sevdat is .
Sevda keze megmozdult és az enyémre tette . Ez volt az utolsó dolog amit tett...