Hát nagyon remélem! Nekem jó hírem van , nem láttad még Zeynep új- ... - kezdte volna mesélni Mine , de Ishan félbe szakította őket .
- Mine főnővér, ők itt... két... barát...- sóhajtott Ishan .
- Jó napot!
- Ők... Ze-Zeynephez jöttek...
- Mi?!- rémült meg Mine .
.......
Nazira és Zeynep
Zeyneppel a kertben babáztunk, amikor Ishan odajött hozzám , amolyan világvége arckifejezéssel... Nem értettem mi baja ...
- Nazira! Itt van a gyámhatóság Zeynepért . El akarják vinni !- mondta megrémülten .
Ledöbbdntem, nem tudtam mit reagálni . Felkaptam Zeynepet .
- Azt már nem! Nem vihetik el !- mondtam majd a fal mögé rejtőztem vele. - Shh Zeynep , maradj csöndben! - mondtam .
Zeynep némán sírni kezdett .
- Nem akarom hogy elvigyenek !- suttogta , amitől én is sírni kezdtem . Nem akartam elengedni , ahogy senkisem , hiszen nagyon hozzánknőtt ...
De tudtam , hogy itt tehetetlen vagyok .
- Sajnálom Nazira, és Zeynep... de nincs mit tennünk ...- mondta Ishan is könnyes szemmel .
- Mine ! - kialtottuk egyszerre sírva .
Mine is sírt , vele szemben ott álltak ők ... és már nem volt mit tennünk . Könyörögtünk nekik, hogy legalább az esküvőre ott lehessen , de nem engedték meg . Azonnal elvitték tőlünk Zeynepet , mindenféle elköszönés nélkül... Zeynepnek ez volt a legnagyobb kívánsága... Az utolsó dolog amit mondott nekem az , hogy mennyire várja az esküvőt... és most nem lehet ott . Nem tudjuk hogyan hozzunk ki egy árva kislányt az árvaházból ... De azt tudtuk , hogy ő sem akar ott lenni ... Nem tudtam mit tehetnénk...
Miután megtudtam , hogy Turgut értesítette őket , soha többé nem akartam beszélni vele ...
Mine igyekezett nem sírni, hogy erőt sugározzon Zeynep számára. De amint Zeynep eltűnt, neki is könnyes lett a szeme.Ennyi fájdalmat átélni egy 8 éveseknek. Édesanyja meghalt alig néhány napja és most azonnal elvették tőlünk. A kórházban nyomott hangulat uralkodott. De nem tudtunk szomorkodni , mert nemsokára kezdődik az esküvő...
Mine megigérte ,hogy ezutan mindent meg fogunk tenni azért, hogy elmehessünk Zeynephez.
Szerencsére a szervezés és az öltözködés többé kevésbé elfelejdtette velünk ezt a hatalmas szívfájdalmat egy rövid időre.
..............
Az esküvő előtt*
Már mindenki készen állt , már csak az autót vártuk, majd útnak indulhattunk a helyszínre.
- Kell egy fuvar ?- szállt ki az autóból Berk .
- Azt mondtad , hogy nem adod oda .- mondta Ömer .
- Na gyertek , siessünk !- mondta , majd Leyla és Ömer beültek hátra.
Hakan és Berk egymás melett álltak , Hakan oldalba lökte Berket .
- Ohhh...Nazira...Nagyon... gyönyörű vagy !- sóhajtott Berk.
- Köszönöm... - mondtam kerdően . Nem sokszor mond ilyesmit ... ráadásul nem veszekedés után.
Őszintén? Ez most egy kicsit fura volt...
- Nazira... , gyere , ülj be előre , téged is elviszlek . - mondta .
Nos igen sajnos eddig még nem sikerült kibékülnünk...
Nem igazán szóltunk egymáshoz, vagy csak ritkán. Már nem volt nagy a feszültség de még meg mindig nem volt a régi. Végül furcsáltam hogy most akkor kibékültünk vagy mi ... de végül beültem. Berk még két percig kint maradt de én halottam az egészet az ablakon át .
- Hát... Berk fiam , mondanám hogy ez jól ment , de nem akarok hazudni .- nevetett Hakan .
- Tudom ... - mondta Berk .
ВИ ЧИТАЄТЕ
A városi doktor ff - Kasaba doktoru
Пригоди[sori ff] Egy kórház, telis -tele nehéz múltú egészségügyi dolgozókkal. A kórház sokaknak a második esély és egy biztonságos otthon lett ahol titkaikkal elrelytőzhetnek a nyilvánosság elől... Legalábbis ez egy jódarabig így volt ... Mígnem egyszer...
