A Sárkányok igazi tüze ( Sárkányok Házaff.)

Véletlen?

Maerys

Ónixxal és Melianssal repültünk, mikor Syrax jelent meg mellettünk. Semmi kedvem nem volt a nővéremhez,így rá gyorsítottunk és Sárkánykő felé vettük az irányt. Egy közeli szigeten álltunk meg,mivel úgy tűnt,hogy Rhenyra visszafordult. A két sárkányom egymás mellett állt, fekete és fehér, pont mint Daemon és én. Mostanában egyre többet gondolok rá. Egy évvel ezelőtt tudtam meg,hogy neki ígértek és ezért haragudtam rá,de most..... egy éve nem találkoztunk,biztos sokat változott. Próbáltam elterelni a gondolataimat. Oda sétáltam a két sárkányom közé,akik két oldalról kezdtek el nyalogatni. Éppen lefeküdtem melléjük,mikor Syrax jelent meg. Ez sem tud soha békén hagyni...
- Útol értelek.- Mondta és mosolyogva jött mellém.
- Látom....- Mondtam kedvetlenül. Le akart ülni mellém és neki támaszkodni a sárkányomnak,de Melians rá mordult,amitől megijedt. Syrax is idejött,aki eddig is felém lépkedett ,de most rá gyorsított. Melianssal egymásra morogtak. Rhenyra próbálta nyugtatni,de nem ment neki,így én szóltam rájuk.
- Fejezzétek be, különben mérges leszek.- Mondtam és Syraxxal szemeztem,aki lehajtotta elém a fejét. Teljes mértékben behódolt nekem, szinte minden sárkány engedelmeskedik nekem. Rhenyra féltékenyen nézte.
- Elneveztem a húgomat.- Mondta és figyelte,hogy meghat e, de engem a legkevésbé sem érdekelt.
- Tojást is választottál neki?- Kérdeztem és Ónix mögém hajolt, már csak az orra is akkora volt,mint az én hátam.
- Igen, Ónix tojását.- Mondta önelégülten.
- Nincs jogod a tojásaim felett döntened,ez az egyetlen tojása Meliansnak és Ónixnak!!!- Üvöltöttem. Ekkor sárkány ordításra lettünk figyelmessek. Caraxes tekergett a levegőben. Leszállt mögém és mellém jött.
- Hercegnők.- Mondta,mire én egy szem forgatással jutalmaztam,utáltam,ha így hív és ezt ő is tudta.
- Hercegem...- Mondta Rhenyra és azt hittem,hogy itt fog elájulni.
- A tojást visszaadod,különben.....- Kezdtem volna bele,de Rhenyra beleszólt.
- Különben mérges leszel?- Kérdezte gúnyosan,mire Melians tűz csóvát fújt pár centire mellőle és ő ijedtében ugrott egyet.
- Nem én, hanem Ónix és Melians.- Mondtam mosolyogva. Tudtam már,hogy mit fogok tenni és ez kicsit sem fog Rhenyrának tetszeni. Daemon mosolygott az egészen és a derekamra tette a kezét,mire Rhenyra elfintorodott. Daemon mosolya még szélesebb lett és én ezt megelégelve felszálltam Meliansra.
- Találkozunk Királyvárban.- Mondtam és elindultam visszafelé. Gyorsan megtettem az utat és a tojások felé vettem az irányt,de az őrök megállítottak.
- A nővérem által választott tojástszeretném megnézni.- Mondtam és bevezettek a terem végébe,ahol Melians és Ónix tojása volt. Igazságtalanul vették el,így visszaveszem. Kimentek és én beraktam a köppenyem alá,így nem látszott. Kiengedtek és én Melians és Ónix barlangja felé mentem,mivel kiharcoltam,hogy együtt legyenek. Bementem és levettem a köpenyem és a kabátom,amit ráterítettem a tojásra.
- Dracarys!!- Mondtam,mire a rongyok lángolni kezdtek és a tojásból egy szürkés sárkány bébi mászott elő.

(Kicsiben)

- Arraxes- Mondtam,mire zajt hallottam és felismertem a bácsikám lépteit. A kissárkányt magamhoz ölelva szorítottam,a sárkányaim pedig helyeslően morogtak.
- Újabb sárkány?- Kérdezte és felém lépdelt.
- Nem tetszik?- Kérdeztem és én is felé mentem.
- Nem ezt mondtam.- Mondta és végig mért.
- Majd a tornán nézz így rám.- Mondtam és olyan közel hajoltam,hogy csak pár centi választotta el a tekintetünk.
- Ha abba a ruhába jössz, ami ki van készítve, akkor nem fogok tudni összpontosítani.- Mondta és rá nyomta az ajkait az enyémre. Hátra hőköltem és kérdőn néztem rá.
- Nem sokára a feleségem leszel.- Súgta a fülembe.
- De hisz Rhea úrnő......- Kezdtem volna bele.
- A feleségem sajnálatos módon 9 nappal ezelőtt meghalt.- Mondta és én tudtam,hogy ő ölte meg,de ez furcsa mód felcsigázott.
- Ennyire vágysz rám, bácsikám?- Kérdeztem és a kijárat felé lépkedtem,de még hallottam,ahogy azt mondja,hogy: nem is tudod ennyire. Sárkánnyal a kezembe sétáltam fel a szobámba,persze a titkos járaton. Még 3 órám volt készülődni,így úgy döntöttem,hogy veszek egy, fürdőt,de előtte még rendeltem egy tál nyers húst. Ser azonnal értette,hogy mi van,de nem fog bemártani engem, ezért volt ő a kedvenc őröm. Levendula illatú olajjal fürödtem,addig Arraxes az ágyamon pihent. Mire kijöttem, addigra meghozták a húst. Alicent jöttbe, akivel szintén szoros kapcsolatot ápoltam.
- áhh...- Sikította volna elmagát,de befogtam a száját.
- Barátságos...nézd.- Mondtam és az orrához tettem a kezét és a sárkány beledörgölődzött. Alicent ellazult és leült mellé.
- Készülődnöd kell, egy órád maradt.- Mondta és én belegyezően bólintottam. Megcsinálta a hajam és én pedig felvezttem a kikészített ruhát.
A hajam

A ruha

Egy fekete nadrággal.

Ez után kimentünk a páholyba. Én Rhenys és Ottó között foglaltam helyet. Rhenyra késett és ekkor jelentette be apám,hogy anyám vajúdni kezdett. Először egy Baratheon lovag állt ki egy ismeretlennel szemben. Rhenyra azonnal szemet vetett rá és Sert faggatta,hogy ki lehet,mikor egy másik Baratheon lovag jött ide,mivel az idegen győzedelmeskedett.
- Valószínűleg így is győzedelmeskedek,de egy áldás rásegítene. A sosem volt királynő áldását szeretném kérni.- Mondta,mire ökölbe szorult a kezem,hogy meri így nevezni őt. Rhenys nem foglalkozott vele,de az áldását adta neki. Épp elkaptam apám és Ottó beszélgetését.
- Ezért kivágathatnánk a nyelvét.- Mondta Ottó.
- Nem baj ha tisztában van a helyével.- Mondta apám Rhenysre célozva.
- Egy csapat gyerek,akik túl fűtött izgalommal és egy fegyverrel rendelkeznek,amit az apjuk adott a kezükbe.- Mondtam Rhenysnek és Corlys helyeslően bólintott.
- Nem tudják,hogy mi az igazi harc.- Mondta Rhenys felém fordulva. Beszélgetésünket a hírnök zavarta meg.
- Daemon a Targaryen házból kiválasztja első ellenfelét.- Mondta és Daemon rámutatott Alicent legidősebb bátyjára. Alicent elkezdte az idegtől kaparni a körmét. Daemon csalással nyert. Direkt a ló elé helyezte a fegyvert,így az elesett és ledobta magáról. Alicent és Ottó aggódva figyelték a jelenetet. Az utolsó kör következett, a két legjobb vagy is Daemon és az idegen mérkőzött meg. Daemon idejött elénk, azt hittem,hogy csak dicsekedni,de nem....
- Szép volt bácsikám.- Mondta Rhenyra elé szaladva.
- Maerys hercegnő áldása garantálná a győzelmem.- Mondta megállva előttem, Rhenyra csalódottan ült vissza.
- Csalóknak miért is kéne áldás?- Kérdeztem íronikusan, tehát ebből lelehetett szűrni egy nemet. A válaszomra morajlás tört fel a tömeg,mert senki sem mert nevetni, hisz tudta,hogy akkor halál vár rá. Rhenystől helyeslő, Alicenttől és az apjától elismerő és hálás pillantást kaptam. Apám pedig helytelenítően rázta a fejét.