A Sárkányok igazi tüze ( Sárkányok Házaff.)

Tűz és Vér

Maerys

Szerettem a férjemet és nélküle most egy darab hiányzik belőlem. Rhenyrán még nem álltam bosszút, ez éltetett engem és a gyermekeim. Visszamentem a szobámba,de előtte még benyitottam a gyerekeim szobájába. Együtt aludtak, én is visszavonultam aludni.

Reggel

Kisírt szemekkel keltem hajnalban és el is kezdtem a készülődést.
Ruhám

A hajam

Direkt azt a hajat csináltam,ami az esküvőnkön volt,olyan boldogok voltunk és most.....
Kikeltem az ágyból és kimentem sétálni. A kertben sétáltam,mikor Alicent jött hozzám. Annál a fánál voltam,ahol elkezdődött a barátságunk és a lázadásom.
- Maerys....sajnálom,de elkaptuk a tettest.- Mondta és leült mellém.
- Szeretném újra kezdeni veled és a barátságunkkal.- Mondtam és felé fordulva megfogtam a kezét.
- Rendben,hallottam,hogy minket támogatsz, köszönöm.- Mondta és megölelt.
- Rhenyra vagy Daemon ölte meg a férjem,ez természetes. Elpusztítottam érte egy hajót és Luceryst,de ez még csak a kezdet.- Mondtam felé fordulva.
- Lucerys kivágta Aemond szemét,aki ezért fél vak,mikor én mondtam,hogy vágja ki a szemét az a fattyú,akkor még bocsánatot sem kért. Balesetnek állítottákbe, a király mindig elnéző volt vele. Én is csak arra voltam jó,hogy kielégítsem a vágyait, Aemmát  tartja a legjobb feleségnek....- Folytatta volna,de a szavába vágtam.
- Te sokkal jobb vagy,mint Aemma, mint anya,mint feleség, hozzád sem  érhet fel soha.- Mondtam és ő átölelt.
- Köszönöm, ezt sosem fogom elfelejteni.- Mondta és elváltam tőle.
- Az apád szörnyen rosszul van,ő is gyengélkedik.- Mondta Alicent.
- Nem tudom sajnálni. A férjem temetése 1 óra múlva lesz.- Mondtam és elmentem.
- Ott leszek.- Mondta és én visszamentem a lakosztályomba. Minden Amerixre emlékeztetett. Térdre rogytam a szoba közepén és sírni kezdtem újra, hiányzott,nagyon. Kisétáltam az erkélyre és Ónix jött ide.
- Repüljünk?- Kérdeztem,mire idetette a nyakát,ezzel jelezve,hogy másszak fel rá. Elfoglaltam rajta a helyem és elkezdtünk a város felett repkedni, mikor egy csapatnyi katona ment a part mentén és Jacaerys herceget kísérték. Lezsálltam előttük,mire mindenki körbe vette a herceget.
- Megöltétek a férjemet,tagadod?- Kérdeztem.
- Nem,te....- Nem tudta befejezni,mivel a sárkányom megette. Az itt lévő katonák menekülni próbáltak,de Ónix  átmenet rajtuk. A temetés helyszínére mentünk,ahol már ott volt a férjem és a két kicsi unokám. Megálltam előttük és visszaemlékeztem, a régi szép időkre,mikor még együtt voltunk és a gyerekeinket neveltük. Ekkor lépteket hallottam.

Daemon

Mególettem Maerys férjét, tudtam,hogy szereti,de engem még jobban szeretett és fog is. Rhenyra és a többi fia viharvégbe mentek. Én itt maradtam Maerys miatt, ahogy  hallottam az unokáim is meghaltak,engem nem érint olyan érzékenyen,mivel nem ismertem a gyerekeimet sem. Eljöttem Maerys férjének temetésére,korábban érkeztem,de már Maerys is itt volt.

Maerys

- Dracarys!!- Mondtam és Daemonra mutattam.
- Maerys beszéljük meg,kérlek.- Mondta és mellém jött. Ónix közvetlen mögöttem állt és lehajtotta a fejét hozzám.
- Menj innen,tudom,hogy te voltál.- Mondtam,már a gyerekeim is ideértek.
- Anya??- Kérdezték,mikor meglátták Daemont.
- Az ember,aki megölte apátokat.- Mutattam be Daemont.
- Te aljas rohadék..- Mondta Baleor és neki rontott. Daemon is elővette a kardját és elkezdtek párbajozni,de közéjük mentem.
- Álljatok le.- Mondtam és eltávolodtak egymástól.
- Ezt nekem kell megtennem. Kérem a kardod.- Mondtam Baleornak, aki odaadta a kardját.
- Maerys, nem....- Nem tudta befejezni,mivel támadtam és kivédte,de ekkor elő húztam a tőrömet és szíven szúrtam. Újra meghalt bennem egy kis darab,ekkor Daemon rám nézett és....szomorúságot láttam a szemeiben.
- Dracarys!!- Mondtam és Ónix elégette a halottakat, Daemonnal együtt.
- Menjetek haza és vigyétek magatokkal az összes sárkányt,kivéve Ónixot és Melianst,kérlek.- Mondtam és bólintva elmentek. A fiamnak visszaadtam a kardját és én visszasétáltam a várba, félúton láttam,hogy a sárkányok elmennek és én a várba érve a kistanács termébe vetettem magam. Éppen tanácskoztak,mikor megjelentem.
- Ha elmondjátok,hogy hol vannak Rhenyráék,én megölöm őket.- Mondtam,mire nevetni kezdtek,kivéve Alicentet.
- Egy nő...- Kezdett volna bele az egyik,mire kést dobtam a nyakába. Erre mindenki csendben figyelt.
- Viharvégben vannak,sárkány ölő fegyvereket fejlesztettek ki.- Mondta Ottó.
- Köszönöm.- Mondtam és visszaindultam a szobámba. Át öltöztem és felvettem a kardomat, egy vizes kulacsot vittem magammal még.
A ruhám

Felvettem és felszálltam Ónixra.
- Viharvég.- Mondtam és elindultunk arra.

1 nap múlva, délben

Kirajzolódott Viharvég,de a helyet körül vette egy flottányi hajó és a vár falra ferszerelt dárda vetők. A nap felől támadtam,így bevakítva az ellenséget. Ónix zuhanni kezdett és a zuhanás végén tüzet okádott,így elpusztítva két hajót. Ekkor lőni kezdtek rám,de Ónix mindet kikerülte.
- Dracarys!!- Mondtam Meliansnak,akinek eltalálták a szárnyát és így lezuhant.
- Neee....- Ordítottam fel könnyek közt.
Valami elpattant bennem és csak pusztítani akartam. Elpusztítottam a flottát és a vár felé mentem,de ekkor egy dárda eltalálta Ónix szárnyát. Lezuhantunk, ez volt az utolsó emlékem.

Fél nappal később

Sötét helyen ébredtem és Rhenyra volt,az aki velem szemben állt. A kezeim megvoltak bilincselve és a lábam is, egy ágyon feküdtem.
- Látom felébredtél.- Mondta gúnyos hangon.
- Megölted őket!!!- Ordítottam.
- Lehet,de számodra még a halál is jobb lenne ennél.- Mondta és bejött a cellába.
- Ne aggódj,te elevenen fogsz égni.- Mondtam és elnevettem magam. Olyan érzésem lett,mintha szét szakadna a testem hírtelen az erem mentén szét jött a bőröm,fel ordítottam a fájdalomtól és láttam a belőlem kitörő tüzet. Ez után sötétség következett és egy különös nyugodt érzés.