A Sárkányok igazi tüze ( Sárkányok Házaff.)

A keskeny tenger királya

Maerys

- Szó sem lehet róla,gyógyulnod kell.- Mondtam.
- Te mondtad,hogy szép a sebem,tehát mehetünk. - Mondta és felöltözött. Elkezdett ki menni a sárkányokhoz.
- Ha leesel,akkor megöllek.- Mondtam és hallottam ahogy felröhögött. Felszálltam Ónixra,de még mielőtt elindultunk volna, Corlys idejött az embereivel.
- Daemon! Várj! Tiszteletünk jeléül szeretnénk megkoronázni a keskenytenger királyának.- Mondta Corlys és át adott neki egy ritka hínárból készült koronát. Ennek a hínárnak az a különlegessége,hogy nincs szaga és,hogy csak ott nől,ahol sok vár folyt. Daemon elfogadta és az emberek meghajoltak előttünk,máj elrepültünk. Királyvárig két nap volt az út és ez idő alatt a sárkányok miatt nem volt időnk beszélni. Délben érkeztünk és a hat sárkánnyal körbe repültük a várost,hogy mindenki jól lássa a sárkányainkat. Cannibál jött mellettem, aki több állatot is kinézett magának,de nem engedtem,hogy megegye őket,az ráér,mivel eszem ágában sincs sárkány verembe záratni őket. Direkt a vár előtt szálltam le és Daemon is így tett,a sárkányaink elmentek vadászni. Bementünk a várba és a trónterembe,ahol a vár összes embere jelen volt kb. Kinyitották a kaput és mi egymás mellett vonultunk végig. Daemon kezében ott volt az ellenség vezetőjének fejszéje.
- Koronád van, talán királynak is hivatod magad?- Kérdezte a király,mikor megálltunk előtte.
- Miután levertük a trialkátust, elneveztek a keskenytenger királyának,de én tudom,hogy csak egy király van.- Mondta és levette a koronát,majd letérdelt. A király most rám nézett,de én nem térdeltem le. Nem akart jelenetet rendezni,így inkább hagyta,de Rhenyra nem tudta megállni.
- Te drága húgom,tán nem így gondolod?- Kérdezte.
-  Nem én akarom megtörni a hagyományokat és felülni a vastrónra azért,hogy királynőt játszak.- Mondtam és a teremben megfagyott a levegő.
- Maerys, ezért kivágathatnám a nyelvedet, térdelj le és ismerd el Rhenyrát trón örökösének. Tedd félre a kicsinyes vitáitokat.- Mondta, de én nem térdeltem le.
- Maerys, kérlek.- Mondta Daemon,de engem ez a legkevésbé sem hatott meg.
- Sajnálom.- Mondtam Daemonnak.
- Maerys,kérlek. Ne kelljen ezt tennem lányom.- Mondta Viserys és ez az egyetlen szó eltört bennem valamit.
- Sosem viselkedtél velem úgy,mint Rhenyrával,mindig is őt ajnároztátok. Abban reménykedtettek,hogy születésemkor meghalok,de nem így lett. Sosem foglalkoztatok velem, csak a különböző eseményeken adtátok elő a remek szülőt. Te NEM VAGY AZ APÁM.- Mondtam és a Viserys szemében fellobbant a tűz, Rhenyra pedig alig tudta visszatartani a nevetését.
- Sajnálom, nem hagytál más választást. Őrség, vigyétek a börtönbe.- Mondta,de én sem hagytam magam.
- Sárkányok hozzám.- Kiáltottam valériaiul és az összes sárkány a kastélyra mászott és a mélyből feltört Dreamfyre is. Beomlasztotta a padlót és én felszálltam rá. Mindegyik sárkány engem követett és én lettem az úrnőjük. Elrepültem Dreamfyrerel és a sárkány verem bejáratához mentünk. A többi sárkány kint körözött, félre löktük a sárkány őröket és bementünk a tojások termébe és a rajtam lévő bőr váll tádkából kiszortam mindent és beletettem a tojásokat. Elég kevés tojás volt,mivel a sárkányok gyűlölik az ilyen sötét és szük helyeket,de most eljött az ő idejük. Felpakoltam és kimentünk Dreamfyrerel, elindultunk Pentos felé és ekkor eszembe jutott valami. Elfoglalom a szabad városokat és utána visszajövök Westerosba,de ehez kell egy hadsereg.....Dothrakiak. 
Hallottam róluk történeteket és ők lesznek az én hadseregem, félelmetesek, sokan vannak, tökéletesek. A létező összes sárkány nekem engedelmeskedik, igen még Caraxes is. Egy napot utaztunk és megálltunk  egy kisebb szigeten, ahol Vhagar élt,aki szintén behódolt nekem. Tovább mentünk és eljutottunk 4 napon belül Vaes Dothrakba értem. Az összes sárkányom elment vadászni és ekkor egy egész seregnyi Dothraki jelent meg. Nem pánikoltambe,mivel tudtam,hogy a sárkányaim megtalálnak és először nem is megölni fognak. Az egyik vadember felkapott a lovára és levágtattak egy folyóig.  Letettek és a Kháljuk elé vittek. Az elmúlt napokban volt pénzem egy könyvre,mely a nyelvükről és a ranglistájukról szól. Legfelül a Khálok állnak,akik minden évben tartanak Vaes Dothrakban egy gyűlést,ami most karóra jött. Utánuk a feleségük,a Khaleesik jöttek, a legjobb katonáik, katonák, végül a rabszolgák.
A nyelvet tanultam a legjobban és gyors tanulási képességeimnek hála az egészet bemagoltam,tudom,hogy lehetetlen,de.... megtörtént.
- Ezt az ide vezető   utunk során találtuk. Mi legyen vele?- Kérdezte Dothrakiul a katona.
- A gyűlésen megbeszéljük,addig is ne érjetek hozzá.- Mondta, én furcsa érzést éreztem, olyat mintha keresnék valakit vagy valamit.... én most a sárkányok érzéseit érzem? Akkor megpróbáltam koncentrálni és küldtem egy minden rendben vagyok és ne keressetek még hullámot,mire abba maradt ez az érzés. Levezettek a tó partra és úgy csináltam,mintha semmit sem értenék az egész beszélgetésből. A nők azt találgatták,hogy ki lehetek,de természetesen senki sem szólt hozzám. Ételt kaptam,valami szárított ló hús lehetett. A vizet a tóból ittam. Néhány Dothraki végig mért és titkon reménykedtek benne,hogy szeretkezhetnek velem majd. Egy kis szünet után tovább indultunk és estére elértük Vaes Dothrakot. A sárkányok nem jöttek közel,de éreztem őket. Valami megváltozott az elszökésem után, kiteljesedett a bennem élő sárkány. Daemon pedig különös módon nem is hiányzott annyira.

Daemon

Miután Mearys elment én szörnyen hiányoltam és tudtam,hogyha a királyon múlik nem sokáig leszek feleség nélkül,de azt is tudtam,hogy Maerys visszafog jönni. Caraxes nélkül pedig nem tudom,hogy mit fogok kezdeni. Eddig harcos sárkány lovas voltam,de most.... csak egy egyszerű ember lettem.
- Mindenki mennyen a dolgára és hozzák rendbe a padlót.- Szólalt meg az eddig szótlan Alicent. Kimentem és Rhenyra követett,leültem a kertben és töltöttem magamnak egy korsó méz bort. Rhenyra leült mellém és rá tette  a kezét a vállamra.
- Sajnálom, hogy a feleséged ennyire  megbolondult.- Mondta és engem nem kissé ingerelt az érintése és a hangja. Mind olyan mű volt, nem volt olyan,mint Maerysé. Legszívesebben felpofoztam volna,mivel szinte röhögött,amikor az apja cellába akarta záratni,most meg itt....nyalizik nekem??
- A te húgod is.- Mondtam,hátha észbe kap.
- Igen,de neked minden bizonnyal jobban hiányzik.- Mondta és elkezdte simogatni a hátam.
- Mit akarsz Rhenyra?- Kérdeztem,mire megállt a keze és szembe fordult velem.
- Azt akarom, hogy megerősíds a trón igényem, a feleséged elhagyott, válasz egy olyat,aki nem hagy el.- Mondta,mir én felálltam.
- Olyat fogok.- Mondtam és elmentem.