A Sárkányok igazi tüze ( Sárkányok Házaff.)

Westeros

Maerys

Sárkányaim kint, Meereen felett repkednek és én az erkélyről nézem őket, mikor a  gyermekeim szállnak le a sárkányukról.
- Anyánk.- Rohannak hozzám.
- Gyermekeim!- Mondtam és át öleltem őket.
- Anyám leveled érkezett,mikor a dothrakiak földjén voltunk elfogtunk egy követet,akinél ez volt.- Nyújtotta át a fiam.
- A követ?- Kérdeztem.
- A hamvait sodorja az ottani szél.- Mondta a lányom.
- Helyes.
A levél:

Visenya!

Atyád egy vacsorát akar rendezni, a halálán van és ezért kérlek erre. Ha van családod,akkor őket is hozd el. Ez az utolsó kívánsága. 2 hét múlva lesz.
Kérlek, Alicent.
- Olvastam fel.
- Pakoljunk,kíváncsi vagyok a szajha hercegnő családjára.- Mondta Baleor.
- Kérlek anyám,amúgy is megakartuk hódítani Westerost, hagyjuk itt a segítődet és a fél hadsereget és menjünk. Kérlek.....- Kérte Baleria.
- Rendben, mindig meggyőztök,de akkor menjetek pakolni.- Mondtam és már szaladtak is. Ekkor férjem jött be.
- Hallottam mindent és én is megyek.- Mondta.
- Ez természetes, hisz egy család vagyunk,de segíts pakolni.- Mondtam és együtt összepakoltunk. Át öltöztem és felszálltam Ónixra,aki a leghatalmasabb sárkány lett.
Ruhám

A hajamat kiengedtem. A férjem,pedig lent lesz a hajóknál,hogy mindent felügyeljen,én és gyermekeim a levegőben leszünk. Lementem a seregemhez.
- Elfoglaltuk a szabad városokat,most Westeros jön és az egész ismert világ a miénk lesz! Velem vagytok?! Most és örökre?!- Mondtam Dothrakiul és egész beszédem alatt éljeneztek. Felszálltam az égbe és láttam a két gyermekemet is.
- Annyira büszke vagyok rátok.- Mondtam Valériaul és lerepültem hozzájuk. A sárkányaim követtek és a Dothrakiak fele is követett,akik itt voltak,mivel a másik sereg a terület másik végén van.
- Szóltunk a segítőnek,minden készen áll az indulásra.- Mondta a fiam.
- Akkor menjünk.- Mondtam és elindultunk.

1 hét 4 nap múlva
Reggel

Ma van a vacsora napja, ugye egy sereg nehezen halad,pláne a dothrakiak,akik félnek a tengertől. Látszódott már királyvár is, oda repültem a gyerekeimhez.
- Nyugodtan nézzetek körül a városban. A fegyvereitek nálatok vannak?- Kérdeztem Valériaiul.
- Igen. Akkor leszállunk a kikötőnél.
- Ne menjen senki se a sárkány veremhez,azonnal bezárnák őket,engedjétek szabadon őket.- Mondtam Valériaul a sárkányoknak és a gyerekeimnek. Mind a három sárkány gyorsított és királyvár felett repkedtünk,az emberek félelemmel és csodálattal néztek,ekkor kötött volna ki a Dothraki sereg,de azt akartam,hogy rejtve maradjanak,ezért leszálltam hozzájuk és megparancsoltam,hogy az erdőnél kössenek ki titokban, biztosan látták a hajókat,de az embereim számát nem. A 18 felnőtt sárkányom a város felett repkedett és az erdőben vadásztak. A családommal, vagy is a férjem,én és gyermekeim mentünk a városba. Beértünk eseménymentesen a vár kapuin belülre. Éppen lovagi torna volt és feltehetően Aemond herceg harcolt Ser Cristonnal. A kémeim forrása nagyon jó volt,de mindent ők sem tudhattak. Fejükön csuklya volt,de mikor végeztek és a herceg nyert,akkor felénk fordult és meglátta a fehér hajunkat.
- Te ott,ki mersz állni ellenem?- Szólt a fiamhoz.
- Én inkább úgy kérdezném,hogy te ki mersz e állni ellenem nagy bácsi.- Mondta a fiam és levette a csuklyát,majd felment. Előhúzta a kardját és harcolni kezdtek, a fiam négy mozdulatból földre küldte Aemondot,aki megadta magát. A fiam mindig  is  jeleskedett a harcban, a dothrakiaktól és tőlem is tanult. A lányom pedig az íjászatban.  Lejött a fiam,de ekkor érkeztek meg Rhenyráék is. Daemon ott volt mellettük és engem nézett,de amikor meglátta az ikreket lefagyott. Tudta,hogy az ő fiai,ezért bementünk a családommal a várba, ott hagyva a döbbent embereket.  A várban Alicent fogadott.
- Örülök,hogy eljötettek,de a sereget fenyegetésnek vettem,megmagyaráznátok?- Kezdte Alicent.
- Erről később akarok veled beszélni,de remélem,hogy megérted a titkolózásunkat.- Mondtam és felmentem a nekünk kijelölt szobákba. Alicent még állt ott egy darabig,majd üdvözte Rhenyráékat is.  A gyerekek a mellettünk lévő szobát kapták.
- Láttam,ahogyan Rhenyra férjére néztél,ő az apjuk, igaz?- Kérdezte a férjem. Lefeküdtem az ágyunkon és beletettem a párnába a fejem.
- Igen,de 16 éven át nem is keresett és abban reménykedett valószínűleg,hogy meghaltam. Én téged szeretlek.- Mondtam még mindig a párnába temetkezve.
- Mikor lesz a vacsora?- Kérdezte.
- Ma,de én tovább akarok maradni, vab egy tervem.- Mondtam,mire leült mellém.
- Mi az?- Kérdezte.
- Egonnak megvagyom Westerost látszólag,utána megölöm őt is és....- Nem tudtam befejezni,mivel Baleria jött be.
- Anyám beszélhetünk?- Kérdezte,mire én bólintottam és bejött.
- Én addig át megyek Baleorhoz.- Mondta és elment,nem akart beleavatkozni a nőies beszélgetésünkbe. Ekkor egy hangot hallottam meg a szobánkból induló titkos járatból. Oda mentem észrevétlenül és beleszurtam a kardomat a falba,mivel a titkos ajtó csak egy kis tapéta volt,ezért könnyedén átszúrtam az ott lévő embert. Kinyitottam az ajtót és egy számomra ismeretlen ember esett ki belőle. Kihúztam a kardom,megtöröltem és eltettem,majd  letapasztottam a sebet,hogy ne vérezze össze a szobát és lányom segítségével kivittük az erkélyre,ahol Morghul falatozza.
- Honnan tudtad?- Kérdezte,még én kitámasztottam a titkos ajtót,hogy senki se tudjon hallgatózni.
- Sok bérgyilkos akart megölni engem és titeket kiskorotokban,megtanultam figyelni a jeleket.- Mondtam.
- Miért nem mondtad?- Kérdezte.
- Nem akartalak ezzel fárasztani titeket,de miért jöttél?- Kérdeztem.
- Anyám ....én és Baleor....terhes lettem tőle.- Mondta.
- Igen tudom,ezért is öltem meg a barátnőd, rájött már biztosan erre és nem akartak,hogy kiderüljön az engedélyed nélkül.- Mondtam.
- Köszönöm,de honnan...?- Kérdezte.
- Az a sok sárkány repülés,mely elhúzódott egy-két hétre és, hogy egyikőtöknek sincsen párja, én ilyenkor már együtt voltam apá....francba.- Mondtam,hisz most tudattam a lányommal,hogy nem a férjem az apjuk.
- Anyám ezt én is tudtam,hisz semmit sem örököltem a férjedtől,olyan mintha csak te lennél  az igazi szülőm.- Mondta mosolyogva.
- Várjunk,hány hónapos a babád?- Kérdeztem.
- 1- Mondta.
- Akkor ikreid lesznek,nekem is ilyen volt a hasam.- Mondtam mosolyogva,mire átölelt.
- Az esküvőnket is megkell szervezni,mivel megkérte a kezemet.- Mondta mosolyogva.
- Rendben,majd mikor hazaérünk.- Mondtam,mire kopogtak az ajtón. Ki néztem és Daemon állt ott. Lefagytam,majd a képébe akartam vágni az ajtót,de megakadályozta. A szobában semmilyen bizonyíték vagy levél nem volt,szóval semmit nem tud találni.
- Morghul!!- Mondtam és meg is jelent a ló méretű sárkányom. Daemon nem hitt a szemének, távozásom óta csak Rhenys sárkányát láthatta,meg Syraxot fél évig.