A Sárkányok igazi tüze ( Sárkányok Házaff.)

Váratlan látogató 2

Maerys

- Nevetséges. A feleségemmel sosem tennék ilyet.- Mondta és megcsókolt,mire Ottó felháborodva nézte és Rhenyra féltékenységi rohama előtört.
- A király engedélye nélkül érvénytelen és egyenesen büntettnek számít pláne a lány....- Kezdett volna bele.
- Sosem viselkedett úgy velem,mint a lányával és ez az én váram. - Mondtam.
- Az apád nagyon elfoglalt és ilyen nehéz időkben szüksége van rád.- Szegezte nekem.
- A lányod eléggé vigasztalja, nem így van, Ottó.- Mondta Daemon és gúnyosan mosolygott.
- Akkor is visszakell jönnöd királyvárba.- Mondta Rhenyra.
- Nem,nem kell. Ha a király végezni vagy börtönbe záratni akar, akkor próbálja meg.- Mondtam és megfogtam Daemon kezét.
- Hercegnő az apjától azt a parancsot kaptuk,hogy vigyük haza és ezt is fogjuk tenni.- Mondta Ottó és a katonák ránk szegezték a fegyvert.
- Ám legyen.- Mondtam és Daemonnal mi is kiántottuk a kardunkat.
- Dracarys!! - Szólalt Rhenyra, de Syrax nem csinált semmit sem.
- A küldetés a hercegnő haza hozása,nem az elégetése.- Szólt rá Ottó.
- Dracarys Ónix!!- Mondtam és Ónix egy fújassal elpusztította a fél sereget.
Syrax még mindig semmit sem csinált.
Ottó életét direkt hagytam meg.
- Utolsó lehetőség, Ottó.- Mondta Daemon és Ottó eldobta a kardot.
- Menjetek.- Mondtam és Daemonnal visszaindultam a kastélyba, Rhenyra pedig Syraxxal el repült. A sereg is elment és a mi seregünk is bement a várba.
- Daemon menjünk a tárgyaló terembe.- Mondtam és felmentünk a terembe.
- Sereg kell, ami nagyobb a királyvátinál.- Mondta.
- Honnan?.... Én hallottam a tisztátlanokról, a szabad városokban árulják őket.- Mondtam.
- Akkor el kell mennünk oda.- Mondta Daemon.
- Ki is kell fizetni őket.- Mondtam.
- Nem mindegyiket vesszük meg.- Jelentette ki.
- Mennyit is ér egy sárkány?- Kérdeztem.
- Egy hadsereget, de egy sárkánnyal egy egész várost letudunk rombolni,nem éri meg eladni.- Mondta.
- Ki beszélt eladásról? Egyszerűen kicseréljük, legalábbis így teszünk,de igazából, ha már behódoltak nekem, akkor megöljük az árust és a sereggel elmegyünk, ingyen.- Mondtam.
- Nem rossz....- Mondta.
- Mikor induljunk?- Kérdeztem.
- Még ma,ha királyvár megtámad,akkor meghalunk.- Mondta.
- Akkor menjünk.- Mondtam és elindultam kifelé.
- Melyik sárkány lesz a csali?- Kérdezte.
- Arraxes!!- Hívtam és idejött. Már akkora volt, mint egy nagyobb kutya.
- Tud egyedül repülni?- Kérdezte.
- Reméljük.- Mondtam és megsimogattam. Daemon kiadta a parancsokat és én ide hívtam Ónixot és elbúcsúztam a többi sárkánytól.
- Még sosem láttam Caraxest ilyennek.- Mondta a hozzám dörgölődző sárkányra.
- Úgy látszik érkezésem óta két hím sárkányt szelidítettem meg.- Céloztam rá és Daemonra.
- A sárkányok a legtüzesebb élőlények. Jó lesz vigyázni velük.- Mondta és a fülembe suttogott. Megéreztem a bőrömre csapódó forró leheletét.
- Sajnálom,de most Ónixon fogunk lovagolni.- Mondtam csalódottságot tetteve.
- Egyszer majd Daemon Targaryen is sorra kell kerüljön, nem?- Kérdezte és felmászott Ónixra,aki lehajtotta a nyakát.
- Már sorra fog kerülni,de biztosíthatom arról, hogy ő a kedvenc sárkányom.- Mondtam,mire Ónix megrázta magát,ezzel kisebb földrengést okozva nekünk.
- Úgy látom,hogy ez nem mindenkinek tetszik.- Mondta és belekapaszkodott a pikkelyébe. Én is így tettem és elindítottam Ónixot. Hihetetlenül gyorsan ment,így Daemon kissé kényelmetlenül érezte magát. Egy napig mentünk,így másnap reggelre értünk oda. Ónix méretének és gyorsaságának hála. Arraxest pedig kézben hoztam,ami szintén kényelmetlen volt,hiszen elég nagy, már önállóan is tud repülni. Megérkeztünk a piacra és az emberek folyamatosan minket bámultak. Beértünk az árushoz,aki kissé elszigetelten élt. Beszélte a közös nyelvet is.
- A seregedet szeretném megvenni.- Mondtam neki.
- Miért cserébe,mivel látom,hogy pénzt nem hoztatok.- Mondta és ki vezetett minket a sereghez.
- Egy sárkányért,mely Balerion az iszonyt leszármazottjának tojásából kelt ki.- Mondtam,hogy fokozzam a hatást és megparancsoltam a sárkánynak,hogy menjen oda az árushoz. Az árus kopasz volt és dagat. Még bűzlött is.
- Rendben, tiéd a sereg.- Mondta és odaadta a hozzájuk tartozó jogart.
- Előre!!- Mondtam és tettek egy lépést,látva,hogy engedelmeskednek az árus felé fordultam.
- Dracarys!!- Parancsoltam és Arraxes elkezdett tüzet okádni. Ónix is megérkezett és mögöttem landolt. Ez után elmentünk a kikötőig, ahol már megérkezett a kért 60 ezer hajó,mivel így egy 80 ezres seregem van, ami az eddigi legnagyobb. Daemonnal sárkányháton mentünk vissza is. Hajnalba értünk vissza. A többi sárkányom boldogan üdvözölt,de Melys is köztük volt.
- Melys?- Kérdeztem és a sárkány lehajolt hozzám.
- Ráketető...- Mondta Daemon és bementünk a várba. A tanács teremben ült Corlys és Rhenys.
- Nem találtunk titeket.- Mondta Rhenys és mi leültünk velük szemben.
- Ráketető?- Kérdeztem és szemmel üzentem Daemonnak,hogy ne említse meg a seregünket,hisz akkor számunkra lenne a legnagyobb veszteség.
- Igen, a segítségeteket akarjuk kérni.- Mondta Corlys.
- Már is pakolunk.- Mondtam és Daemonnal elindultunk a szobánkba.
- Nem jöhetsz.- Mondta muzulmán becsukta az ajtót.
- De a sárkányok....- Kezdtem bele.
- Rhenys sem jön,nem véletlen.- Mondta.
- Daemon, megígértük és én döntöttem.- Mondtam,de ő megfogta a csuklóm.
- Nem mész.- Mondta.
- Ez fáj...- Mondtam és elengedte a kezem,de a kéz nyoma ott maradt és vöröslött a bőrömön.
- Megyek.- Mondtam és a ruháimat összekötöttem egy csomagba,amit a vállamra tudtam venni. Kimentem Corlysékhoz és Daemon is összepakolt,majd követett.
- Mehetünk.- Mondtam és ök követtek. A sárkány veremnél megálltam.
- Vermithor, Cannibal, Sheepstealer, Melians! - Szólítottam őket magamhoz és ki is jöttek, ugyan még sosem látták,de már is engedelmeskedtek.
- Bámulatos...- Mondta Rhenys csodálkozva. A sárkányok egy ként üvöltöttek és meghajoltak előttem, Ónix pedig lehajtotta a nyakát,hogy fel tudjak mászni. Felszálltunk és 7 felnőtt sárkány jött velünk, Arraxes természetessen most is velünk jött, így 7 felnőtt és egy tini. A táborba az út két napos volt,mivel megálltunk még pihenni is. A tábor jól ki volt alakítva és szép sátrunk is volt. Vernon Velaryon a tengeri kígyó, Corlys testvére volt bizalmatlan velünk szemben. Laenorral még nem találkoztam,de vele is jól kijöttem.
- Kuzin!!- Szaladt felém Laenor,mikor meglátott, már kipakoltunk és Daemonnal még beszélni sem beszéltem a vitánk óta.
- Jó látni.- Mondtam és megöleltem.
- Hogy- hogy itt vagy?- Kérdezte.
- Tudok parancsolni bármelyik sárkánynak. - Mondtam és Seasmoke hajolt ide hozzám.
- Elképesztő.- Mondta és Ónix is ide szállt,aki háromszor akkora volt,mint Seasmoke. Vermithor és Cannibál is idejött. Ők is hozzám jöttek, Laenor meglepődött és meg is ijedt,hiszen kétszer akkora sárkányok állták körbe,mint amilyen az ő sárkánya volt.
- Jól van ügyesek vagytok.- Mondtam és felszálltam Ónixra.
- Hova mész?- Kérdezte.
- Ráketető csataterére.- Mondtam és felszalltunk, a többi sárkány is követett,kivéve Seasmoke.