A Sárkányok igazi tüze ( Sárkányok Házaff.)

Sárkányok

Maerys

- Távozzon!!- Mondta Baleria és mellém akart állni,de én elé álltam.
- A gyerekeinkel akarok beszélni.- Mondta.
- Nem te nevelted őket. Távozz vagy hamuként fogod elhagyni a szobát.- Mondtam és Morghul felordított.
- Még találkozunk.- Mondta és elment.
Becsapta maga után az ajtót és én összerogytam. 25 évesen két szinte felnőtt gyerekem van, akik már is összeakarnak házasodni és westerost akarom meghódítani, a törvényes, első férjemmel most vesztem össze. A találkozásunkat máshogy képzeltem el,nagyon máshogy.
- Kérlek menj ki.- Mondtam és egy ölelés után kiment a lányom,nem akartam,hogy ilyennek lásson. Pár perc múlva a férjem jött be.
- Mi történt?- Kérdezte és leült mellém.
- Daemon...- Mondtam és rátámaszkodtam Morghulra,aki lehajtotta a fejét az ölembe.
- Az én feleségemmel senki sem tehet ilyet.- Mondta és kiment én meg elaludtam a sárkányomon.

Daemon

15 éven át elkellett viselnem Rhenyrát, kezdetben azt hittem,hogy olyan lesz,mint Maerys,de semmi nem volt belőle benne. Az első három fia ráadásul nem is az enyém, csak Egon és Viserys a fiaim. Eddig ebben a hitben éltem,de most, azt hittem,hogy a sárkányok kihaltak és Maerys is meghalt. Idióta ként viselkedtem  és most,hogy láttam Maeryst,csak őt akarom. Lesétáltam a kertbe,mikor Maerys új férje,feltehetően idejött.
- Hogy mersz így beszélni a feles...- Kezdett volna bele,de leállítottam,mivel a torkának szegeztem a kardom.
- Én ezerszer jobban szeretem Maeryst,mint te és az én gyerekeimet hordta ki,nem a tiédet. Ha tudtam volna,hogy él, akkor érte megyek és veleélem le ezt a 15 évet, te meg jobb ha távoltartod magad tőle és tőlem. Mert lehet,hogy a halálos ágyadon látjuk egymást legközelebb.- Mondtam és elment. Gyáva.

Maerys

Felkeltem és délután felé lehetett. Az ágyon voltam és mellettem a férjem.
- Van még egy óránk a vacsoráig,addig bőven megleszünk.- Mondta és bele mélyedt a könyvébe. Én elkezdtem öltözni és a hajamat megcsinálni.
Ruhám

Hajam

(Fehérben)

Elkészültem és pont idő volt.
- Menjünk.- Mondtam és mikor kimentem a gyerekeim is kint voltak már. Elindultunk a terembe és sehol egy Targaryen zászló,minden hol Higtover és a hét csillag zászlók és szobrok voltak kint. Elszörnyedve néztem,az arc kifejezésem akkor simult ki,mikor beértünk a terembe. Leültünk mindenféle köszönés és egyéb nélkül. Némán ültünk és én Rhenyrát néztem, Daemon engem, Baleor Egont,aki Baleriát nézte,aki Alicentet. A férjem meg csak ült ott, ekkor jött be a király és mindenki felállt,kivéve engem és a családomat.
Leült és a maszk eltakarta a fél arcát.
- Tudom,hogy nem voltam a legjobb király, apa, barát, testvér,nagyapa és férj,de szeretném,hogyha ma este olyannak látnátok,amilyen igazából vagyok.- Mondta és levette a maszkját. A fél arca levolt rohadva és hiányzott az egyik szeme és a haja is kihullott.
- Visenya,tudom,hogy nem voltam jó apád, de atyád és királyod ként kérlek....- Kezdett volna bele a békülő monológjába,de nem hagytam, legutóbb talán megöletett volna.
- Nem vagy a királyom. A szabad városok sosem hódoltak be neked. Én a szabad városok népének,a sárkányok, a legfőbb mesterek királynője vagyok. Nem vagy az apám sem a királyom. Nevetséges....- Mondtam és kimentem a gyerekeimmel és férjemmel együtt.
- Én fel megyek a szobánkba.- Mondta a férjem és elment. Én lent maradtam a gyerekeimmel. Esett az eső és én neki támaszkodtam az egyik oszlopnak,ami itt volt, a gyerekeim elmentek sétálni. Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon.
- Velünk is ilyen volt, egész életünkben utált minket,erre most előadja a jó apát.- Mondta Egon mellém érve.
- Te vagy az itteni király jelölt.- Jelentettem ki.
- Igen,én akarok az lenni.- Mondta.
- Helyes és megkapod a támogatásomat,ha át mész egy teszten.- Mondtam.
- Rendben,mi az?- Kérdezte.
- Válaszolj erre. Egy pap, a világ leggazdagabb embere és a király ül egy szobában. Te egy zsoldos vagy és ezt mondják neked:
Én megjutalmazlak 6 szekérnyi arannyal,ha engem választasz és megölöd a többieket. Mondja a gazdag.
Isten parancsolja,hogy öldmeg a többieket, rajtam kívül. Mondja a pap.
A királyod vagyok,öld meg a többieket! Mondja a király.
Te zsoldos ként melyiket választod?- Kérdeztem,mire elgondolkodott egy fél percig.
- Mindegy, a lényeg,hogy a hatalom a te kezedben van.- Mondta.
- A támogatásom a tiéd.- Mondtam és felakartam menni a szobámba,mikor fél úton sikítást hallottam.
Felszaladtam és  megláttam a férjem,amint a földön fekszik.
- Neee!!- Üvöltöttem és lerogytam mellé a földre. A vérében feküdt és egy szúrás volt a szívénél. Zokogtam és a sárkányok is üvöltöttek. Az emberek körém gyűltek.
- Mennyettek innen!!- Üvöltöttem és elmentek,ekkor értek ide a gyerekeim is.
- Apa...- Hűlt el Baleria.
- Baleria a gyermek....- Kezdett bele Baleor és én is odanéztem és láttam,ahogy elkeud folyni a vér.
- Mestert!!- Üvöltöttem és bevezettem őket a szobájukba. Az volt közelebb és úgy is két ágy volt ott lefektettem az egyikre.
- Óvatosan...jó...ez most fájni fog,az biztos.- Mondtam és legugoltam mellé. Baleria elvetélt, kettő gyermeke született volna,de az apja halála megölte őket is.
- Beszélhetnénk?- Kérdeztem Baleortól,aki bólintott és kimentünk a folyosóra.
- Elkell vinned Baleriát. Menjetek vissza a szabad városokba, mostmár a tiétek,ha nem jönnék vissza....házasodjatok össze és kezdjétek el az életeteket.- Mondtam és át öleltem.
- Köszönöm, örökre szeretni fogunk téged,ezt sose felejsd el. Elviszem Baleriát,ahogy mondtad. Mikor induljunk?- Kérdezte.
- Holnap,ilyen állapotban nem mehettek. Gondoskodj róla és foglalkozz vele, vigasztald meg.- Mondtam és bement,engem meg újra elkapott,az az érzés,ami 16 éve Yunkai  lerombolásánál. Láttam az ablakból,hogy egy hajó távozik kísérettel a kikötőből. Beszaladtam a szobánkba és kimentem az erkélyre.
- Ónix!!- Hívtam és előttem termett, felmásztam rá és a hajó nyomába eredtem. Hamar beértük őket. Megálltam a fedélzet felett és Rhenyra családjából csak Lucerys volt rajta és katonák.
- Dracarys!!- Mondtam és a hajót lángok emésztették fel. A tűz erejétől a hajó ketté tört. Visszamentem a szobámba, éppen ekkor vitték el a katonák a férjem holttestét. Utánuk mentem, egészen a csendes nővérekig.
- Felség, ezt nem szabadna látni,a halál arcát szörnyű kegyetlenség látni.- Mondták,de én bejöttem.
- Nem érdekel.- Mondtam és bejöttem.
Némán elkezdték a munkát és én végig néztem, végül én tekertem rá az utolsó fáslit és leheltem rá csókot.