A Sárkányok igazi tüze ( Sárkányok Házaff.)

Gyász nélkül

Maerys

Daemon ekkor újabb tervet eszelt ki.
- Alicent úrnő az ön áldása talán még hatékonyabb.- Mondta és gyilkos szemekkel nézte Alicent apját. Alicent megréműlve adta oda a koszorút. Ekkor az ismeretlen lovag jött.
- Úrnőm talán én kiérdemlem az áldását.- Mondta alázatosan,mire én egy könnyed mozdulattal odaadtam neki. Daemon féltékenyen nézte a jelenetet, ahogy Rhenyra is,hisz most találta meg az új lovagját. Ez után kezdetét vette a harc Daemon mérgében akkorát lökött az ismeretlen lovagon,hogy az lerepült a lóról és elesett a sisakja..... egy Dorneból származó lovag állt előttünk. Daemon végig engem nézett és így nem vette észre,mikor az idegen felkelt és hátba vágta a buzogányával. Daemon feladta és a páncélján keresztül is látszott,hogy, vérzik e közben apám eltűnt és én furcsán hangzik,de aggódtam anyáért,hisz soha nem foglalkozott velem,de én szerettem valahol mélyen. Szaladtam anyám szobájáig és elkaptam vélhetőleg a legrosszabb részt.
- Csinálják...- Hangzott apám hangja és anyám sikítása. Benyitottam és láttam anyámat vérben úszva,apámat pedig a fiával a kezében. Szédültem. Észrevettek és én gyorsan kiszaladtam egészen egy sátorig,természetesen Daemon sátra volt. Már be volt kötve a sebe és az ágyon ült. Látszott a has izma,mivel a felső testét semmi sem takarta. Rám nézett és én leültem mellé. Hirtelen nekem ugrott. A nyakamat csókolgatta,majd kezei a ruhám gombjait érintette,de én megfogtam a kezét, jelezve,hogy álljon meg. Rám nézett és láttam a szemében a haragot,a vágyat, a....féltékenységet?
- Daemon....- Mondtam.
- Elfoglak venni,már holnap.- Mondta,de egy könny gurult le az arcomról,amit furcsált,hisz sosem látott sírni. Ha megsérültem,ha beteg voltam vagy elvették a játékom,sosem.
- Anyám temetése holnap lesz.- Mondtam.
- Mi,de hisz..... a szülés.- Mondta.
- Igen,de apám ölte meg.- Jelentettem ki.
- Elutazunk ez után sárkánykőre,ott összeházasodunk és minden jó lesz.- Mondta és csókot nyomott az ajkaimra.
- Rendben.- Mondtam beleegyezve. Most én csókoltam meg. Felemelt és feltett az asztalra. Már éppen lekerült volna rólam a ruha,mikor megálltam.
- Nekem az nem megy.- Szólaltam meg.
- Hamarosan nem fogod tudni elkerülni.- Mondta mosolyogva és egy búcsú csókot váltottunk,majd elmentem. Felmentem a szobámba és Arraxest kezdtem simogatni. Már akkora volt,mint egy kismacska. Úgy látszik örökölte az apjától. Át öltöztem és befeküdtem az ágyba. Arraxes mellém jött és együtt aludtunk el. Reggel kopogásra keltem és Alicent jött be.
- Hogy vagy ? - Kérdezte és leült az ágy szélére.
- Jól.- Mondtam.
- Hallom,hogy láttad, amint anyádat...... próbálták menteni.- Mondta.
- Megölték,apám hozta meg ezt a döntést.- Mondtam hidegen és elő vettem egy fekete ruhát.
- Segítsek?- Kérdezte kedvesen.
- A sárkányom miért érzi rajtad az apám szagát?- Kérdeztem, mert láttam,hogy a sárkányom,hogy reagál.
- Én nem......- Kezdett volna bele.
- Nem akarlak többet látni.- Mondtam hidegen és ő sírva ment ki. Felöltöztem és megcsináltam a hajam,majd elindultam a folyosón.
A hajam

A ruhám

Lementem és láttam,hogy Syrax már ott van. Persze,hogy nem az én sárkányaim közül. Fél órája szótlanul álltunk, az éjszaka folyamán a most született öcsém is meghalt,így őt is gyászoljuk. Daemon jött mellém és karolta át a derekam sokak meglepetésére. Rhenyra nem tudta kiadni az égetésre való parancsot,szóval én csak gondolatban mondtam ki és Syrax már fújta is a tüzet. Mindenki meglepődve figyelt engem,hisz a sárkány csak engem figyelt. A temetés után azonnal összepakoltam a ruhákat és Ónixhoz mentem és felszálltam rá. Mivel állandóan nyereg nélkül repülök,ezért kissé problémás volt. Daemon nem érkezett meg csak egy fél óra múlva. A fellegek közt szálltunk,mikor elkezdtünk beszélgetni.
- Mi történt?- Kérdeztem és Melians helyetengedett Daemonnak mellettem. Arraxes a kezem közt pihent,már akkora volt mint egy macska,szóval gyorsan nőtt.
- Az éjjel nagyon.....leittuk magunkat és a király úgy döntött,hogy új trón örököst választ.- Mondta.
- Kit?- Kérdeztem,hiszen lány nem ülhet a trónon.
- Rhenyrát és téged sárkánykő örökösének tett meg.- Mondta és én belegondoltam,hogy Rhenyra milyen királynő lehet. Önkényes döntéseket fog hozni és csak magával fog törődni,ezt már most láttam.
- Akkor jogosan lehetünk Sárkánykőn.- Mondtam.
- És össze is adhatnak.- Mondta és Caraxes egy örömteli víjjogást hallatott.
- Úgy látszik,hogy nem csak mi örülünk ennek.- Mondtam és Ónix gyorsított.
- Verseny Sárkánykőig.- Mondtam és rágyorsítottunk. Hihetetlen gyorsak voltunk,le is hagytuk Daemont. Itt is volt Sárkány verem,elhatároztam,hogy az itt lévő sárkányokkal is foglalkozni fogok. Arraxes a karomban aludt és én levettem a csomagokat,majd a királyi hálószoba felé mentem. Ónixt és Melianst nem raktam be a sárkány verembe,mivel nem akartam őket korlátozni,hisz úgy sincsenek itt falvak. Daemon is követte a példánkat és ő sem kényszerítette be oda Caraxest. A hátam mögött jelent meg Daemon és hátra fordulva megcsókoltam.
- A várnak nincsenek lakói.- Mondtam és elszakadtam tőle.
- Az aranyköpenyesek idejönnek és mint látod a szobánkat felújítottam. A mester pedig királyvárból utazik ide. Őt is kirekesztették,csak azért,mert jobb volt,mint a többi.- Mondta és finom csókot lehelt a nyakamra.
- Akkor lesz közönség a házasságunknál, talán még a királyt is meghívhatnánk.- Mondtam szórakozottan.
- Leállítaná,csak mi ketten és a mester.- Mondta.
- Rendben.- Mondtam és megcsókoltam. Ez után a tárgyaló terembe mentünk. A térképből kihunyt a fény,így beüzemeltük majd megálltunk egy más mellett.
- Ha eljön az ideje harcolnunk kell.- Mondtam felé fordulva.
- Ki ellen?- Kérdezte a fülembe suttogva.
- A te trón igényedért, Rhenyra és Alicent királynő ellen.- Mondtam és most én suttogtam.
- Alicent királynő?- Kérdezte felvont szemöldökkel.
- Mikor bejött a szobámba anyám temetése estéjén, Arraxes megérezte rajta apám szagát és az anyja ruhájában volt,amit, sosem akart felvenni. Az apja áll a háttérben, azon mesterkedik,hogy Alicent legyen apám új felesége.- Mondtam neki.
- Undorító Higtoverek.- Szinte köpte a szavakat.
- Rhenyra pedig nem tudja kezelni a királyságot,önkényesen uralkodna.- Mondtam.
- Ennyire királyné akarsz lenni?- Kérdezte és bekapta a fülemet.
- Én csak téged akarlak. Mi lennénk a legjobbak.- Mondtam és megcsókoltam.
- Tény,hogy mi vagyunk a legjobbak. A logikánk, a harcunk, a sárkányaink, a politikánk.- Mondta és elkezdett körülöttem sétálni.
- Akkor, ha eljön az ideje kiállunk egymásért?- Kérdeztem.
- Örökké.- Mondta és megcsókolt. Daemon és én olyan tűzből születtünk,melyet sosem lehet kioltani. Ez után lesétáltunk a lépcsőn,egészen a kapuig,mivel megérkezett a seregünk.