A Sárkányok igazi tüze ( Sárkányok Házaff.)

Hódító Maerys

Maerys

Reggel
A szobámba keltem fel,de Amerix is itt aludt mellettem.
- Jó reggelt.- Hajoltam oda hozzá.
- Csodálatos voltál.- Mondta.
- Te hoztál át,ide?- Kérdeztem.
- Igen,remélem nem baj.- Mondta.
- Nem,köszönöm.- Mondtam és a ruhás szekrényem felé vettem az irányt.
- Ma elmegyek és elpusztítom Yunkait. Enélkül nem fognak behódolni nekem.- Mondtam és felvettem egy megfelelő ruhát.
Ruha

A hajamat kiengedtem és szörnyen kócos volt,de nem zavart.
- De hisz 2 nap oda az út,ekkora sereggel.- Mondta és mellém lépett.
- Igen,tudom, ezért megyek a legnagyobb sárkányaimmal.- Mondtam.
- A gyerekekre majd vigyázok.- Mondta.
- Helyes,hiszen te vagy mostantól az apjuk.- Mondtam,mire meglepődött.
- Köszönöm.- Mondta és én kisétáltam az erkélyhez, de még felvettem egy tőrt és egy vizes kulacsot.
- Holnap vagy holnapután jövök.- Mondtam és leléptem,már Ónix itt várt rám.
- Vhagar, Cannibál, Vermithor gyertek.- Mondtam és elindultam Yunkai felé. Iszonyatos meleg volt,de szerencsére még egy vizes kulacsot el vettem, így a vízre nem lesz gond, a többit meg kibírom. Egész nap repültünk,mikor megláttuk a város határát,de abban a percben lőttek rám. Ló méretű nyíl vetőkkel  lőtték a sárkányaimat. Ónix kikerülte ezt,de Vhagar túl öreg volt és lomha. A hasába fúródott.
- Vigyázz!!- Mondtam Valériaul Vhagarnak,de a fájdalomtól repülni is alig bírt.
- Neee!!!- Ordítottam,mikor egy nyíl furta át a koponyáját.
- Menj Volantisba.- Utasítottam Cannibálr,túl veszélyes volt. Ezekre a fegyverekre nem számítottam. Át vettem Ónix felett az irányítást.előre dőltem és zuhanni kezdett,így kikerülve a nyilakat.
- Dracarys!!- Mondtam,mikor elértük a város szélét és Ónix áttörte a kaput. A fegyverek csak egy irányba tudtak forogni, így oldalról kezdtem elégetni őket. Hirtelen egy dárda,mondhatni dárda méretűek voltak és úgy is néztek ki, süvített el a fejem mellett. Ekkor már éreztem valami megfoghatatlant,ami berántott.
- Állj.- Mondtam és a sárkány leszállt az egyik fegyver helyére. Kiszemeltem,hogy hol a legtöbb ember és arra irányítottam a sárkányom.
- Vhagarért!!- Ordítottam Valériaul és Ónix elkezdett tüzet fújni. Mivel a fegyverek nem tudtak befordulni,ezért nem voltam már veszélyben. Az emberek rémülten sikoltoztak,de engem nem érdekelt. A fél várost felégettem,pedig csak egyetlen percnek tűnt. Márcsak a fő épület maradt,ami a fél várost elfoglalta. Leszálltam az épület tetején és Ónix elordította magát. Az emberek egy úton próbáltak elmenekülni, elégettem a még megmaradt veszélyt jelentő fegyvereket,majd az emberek nyomába eredtem. Miután mindent elpusztítottam és porig égett minden,az után megálltunk pihenni. Leültem a még megmaradt egyik oszloptalpára,ami remek ülő hely volt,akárcsak egy szék.
- Mikor akarsz haza menni?- Kérdeztem az óriási sárkánytól,aki lábaim előtt hevert. Ekkor ismeretlen lovasok érkeztek, akik ledöbbentek a halott város láttán.
- Honnan jöttök?- Kérdeztem,mire a sárkányom mellém emelte a már nálam nagyobb fejét.
- Astaporból küldtek felség. Szeretnének veled találkozni.- Mondta.
- Megkaptam az egyértelmű had üzenetet. Mit lehet ezen megbeszélni?- Kérdeztem.
- Nem rudom, felség,de alázatosan kérem,hogy menjen el Astaporba.- Mondta és én mintha kómából ébredtem volna fel. Körül néztem és elszörnyedtem a művem láttán. Mintha egy rémálom ébredtem volna fel, persze ez az arcomra nem ültetett ki.
- Rendben, de ha át vernek, a vezetőket és a rúlélőket a dothrakiakra és a sárkányaimra bízom.- Mondtam és felmásztam Ónixra,aki fáradtan,de elindult. Nem is siettem,hiszen én is kimerültem ebben a nagy izgalomban és pusztításban. Szépen lassan,innen fél nap volt oda az út. Én elaludtam a sárkányomon,hiszen este volt.

Reggel

Sárkány morgásra keltem és mikor fel pillantottam láttam Astaport. Gyönyörű és misztikus hely volt.
A KÖVETKEZŐ FEJEZETBEN LÁTHATÓAK A SZABAD VÁROSOK.
Nem voltak fegyverek,így, leszálltam a kapunál. Itt is kijött egy mester.
- Maerys Targaryen vagyok, a Targaryen házból, Westeros törvényes királynője!- Mondtam,mivel sárkányom méretének hála egy magasságba voltunk.
- Tudom ki vagy és tárgyalni akarok veled. Bevezetlek a tárgyaló terembe.- Mondta.
- Ki mondta,hogy beleegyezem?- Kérdeztem,mire meglepődve nézett rám.
- Kinn fogunk tárgyalni, hozhattok katonákat,de az én sárkányom is itt lesz.- Mondtam.
- Ahogy óhajtod hercegnő.- Mondta.
- Nem vagyok hercegnő, királynő vagyok.- Mondtam és leszálltam a sárkányomról. Nem sokára 12 mester jött ki. Megálltunk egymással szemben.
- Tárgyalni szeretnétek,kezdjük.- Mondtam.
- A városunk szolgálatát szeretnéd, akkor megkell házasodnod. - Mondták.
- Van férjem.- Mondtam.
- Akkor öld meg.- Mondta a középső dagadt.
- Miért ölném meg,mikor elpusztíthatnám azt a várost is?- Kérdeztem és közelebb mentem hozzájuk.
-  Mert....így az emberek megutálnak és annyi pénzed és embered sem lesz.- Mondta.
- Ajánlatot teszek. Irányíthatjátok a várost a felügyeletem alatt,ami abból áll,hogy....- A szavamba vágtak.
- Házasság nélkül semmit!!- Jelentették ki egyszerre.
- Rendben, Dracarys!!- Mondtam és Ónix elégette a mestereket. A tűz még égett a minimális füvön. Átsétáltam rajta és betörte Ónix az ajtót. Az emberek megrémülve álltak meg,hisz tudták,hogyha a sárkány tüzet okád,akkor nincs menekvés.
- Térdre, mestereitek meghaltak.- Mondtam és letérdeltek előttem.
- Jó, nem sokára jön egy új mester.- Mondtam és visszaszálltam Ónixra, akivel hazamentünk, de megálltunk egy kicsit pihenni még út közben.

Hajnal

Hajnalba értünk haza, Ónix kirakott az erkélyemnél. A gyerekek aludtak és a férjem is. Elmentem fürdeni egyet, egy hatalmas  beépített kör alakú fúrdőm volt. Fojattam bele egy kis olajat és  belementem. A nárcisz illatú forró vízben nyakig elmerültem. Ekkor hirtelen ajtó zár kattanást hallottam és az idegen akárki is volt felém jött,nem a családom felé. Ez megkönnyebbülést okozott,de belül féltem is hisz, ez azt jelentette,hogy engem fog megölni. Valami fegyvert keresni késő volt,hiszen ott állt az ajtóban. Becsukta és velem szemben állt meg.
- Mit akarsz?- Kérdeztem.
- Téged,hallottam a sárkány királynőről és kiakarom próbálni.-Mondta és én kijöttem a vízből,közben észrevétlenül elvettem egy hajtűt.
- Én nem vagyok egy program vagy egy tárgy vagyok,amit kilehet próbálni.- Mondtam és úgy csináltam,mintha az arcát simogatnám meg,de hirtelen szemen szúrtam a hajtűmmel és gyorsan löktem rajta egyet,így belesett a forró vízbe. Elkezdett ordítani és én hihetetlen gyorsasággal felvettem a köntösömet.
- Mi történt?- Jöttbe aggódva a férjem.
- Megakart....- Nem tudtam ki mondani,hisz olyan megalázó volt ez.
- Megkínoztassam?- Kérdezte,miközben még mindig ordított az ember.
- Jobb ötletem van....Ki engedett be ide, ha válaszolsz,akkor kihúzunk.- Mondtam.
- Az őröket.....lefizettem.- Mondta.
- Rendben.- Mondtam és ördögien mosolyogtam. Kimentem a tőrömért és beleszúrtam a nyakába.