A Sárkányok igazi tüze ( Sárkányok Házaff.)

A trialkátus

Maerys

Daemon is jött mögöttem, a hajam kiengedve lobogott utánam. A csata térre értem és az íjászok meglepetten nézték a hat sárkányt. Időközben Sheepstealer is csatlakozott.
- Dracarys!!- Mondtam és a sárkányok tüzet fújtak. Felégették az íjászokat,de újak jöttek, én leszálltam Daemonnal és a földön harcoltunk az ellenségekkel tovább. A sárkányaink hátán ültünk,de az íjászok még így is eltalálhattak. Este volt és alig lehetett már látni valamit. Ekkor egy nyíl száguldott Daemon felé. A sárkánya kivédt,de újabb nyílzápor érte és egy, nyíl eltalálta a vállát.
- Vidd el, Caraxes!!- Mondtam Valériaul és elrepültek. Mi tovább harcoltunk és ekkor megláttam az ellenség vezetőjét, engem figyelt és én távozásom előtt oda szóltam.
- Elevenen fogsz égni, herceg.- Mondtam gúnyosan az utolsó szót és tüzet fújtam felé,de bemenekült a járatban,melybe nem férkőzött be a tűz.
- Menjünk.- Mondtam Valériaul a sárkányoknak és visszamentünk. Daemon a gyengélkedőn lehetett, így én inkább Corlysékhoz mentem.
- Miért támogatnánk őket,mikor a király sem teszi?- Kérdezte Vernon.
- Nem akarlak kivégeztetni,mert a testvérem vagy,de lázadást sem akarok.- Mondta Corlys. Én az oda vezető úton elismerő pillantást kaptam a férfiaktól.
- Sárkány érkezik!- Mondták és leszállt Daemon Caraxesről. Tehát még sem volt a gyengélkedőn.
- Daemon!! Elkéne vállalnod a tervem egy részét.- Mondta Laenor,mikor ideért.
- Nem, azt nem.- Mondtam,hiszen tudtam,hogy mire gondol. Ekkor érkezett 10 királyvári katona.
- Daemon herceg, Maerys hercegnő ezt Viserys király küldi.- Mondta a követ és át nyújtott egy levelet. Elolvastam és Daemon is,aki elkezdte szét verni a fiatal követet.
- Daemon állj!! Daemon.- Mondtam neki,mire ő leállt és beszállt a csónakba,jelezve,hogy elválallja. Én felszálltam Ónixra és megparancsoltam a többi sárkánynak,hogy maradjanak itt,mivel túl feltűnő lettek volna. A cél a lopakodás volt,mivel Daemon látszólag megadja magát,így elő csalja a vezetőt,mivel Ónix fekete,ezért könnyen beolvad az ott lévő füstbe. Daemon megöli a vezetőjüket és mi nyerünk. A levélben pedig apám írt,hogy tízezer hajót küld,hogy harcoljanak. Daemon kikötött és fehér zászlót lengetett. A kardját át nyújtotta,de nem adta oda,mikor elakarták venni. Megölte őket és elindult a vezető felé,de nyilakat zúdítottak rá és nekem végig kell ezt néznem,hogy majd a legjobb pillanatban támadjunk. Egy, nyíl sem találta el most a katonákat is legyőzte,akik ellene mentek. Ekkor újr nyíl eső esett és Daemont három helyen találta el. A bokáján, a bordájánál és a válla alatt. Bemenekült az egyik hajó roncsba és én nem bírtam tovább. Leszálltam és oda szaladtam hozzá.
- Daemon... Gyerünk.- Mondtam és a szájához tartottam a vizes kulacsot,amit meg is húzott. A kardjáért nyúlt,de ekkor egy másik kardot szegeztek a nyakamhoz.
- Hercegnő, most velem jösz.- Mondta és én felismertem az ellenség vezetőjének hangját.
- Azt....- Kezdtem volna,de erősebben szorította  a nyakamhoz a kardot és a hajamnál fogva húzott be a tűz álló járathoz,de ekkor Daemon utól ért minket és félbe vágta a trialkátus vezetőjét. A vére rá és rám is fröccsent, kimentünk,ahol a csata javából zajlott és Daemon eldobta a félbe vágott embert,mire a harc megállt és mi nyertünk. Az ellenséges emberek megadták magukat és mi vissza mentünk a táborba. Carxes idejött a hívásomra és ő vitt minket vissza,mivel rajta volt nyereg és így Daemonnak is könnyebb volt.
- Köszönöm.- Mondtam, amikor leszálltunk.
- A feleségem vagy és nem hagyom,hogy bárki is akár egy ujjal is,de hozzád érjen.- Mondta és segítettem neki bemenni a sátrunkba.
- Faküdj le az ágyra és vedd le a páncélt.- Mondtam és előkészítettem a kötözőt és hoztam magammal egy jó minőségű bort is.
- Biztos,hogy most... tudod bármikor örömmel szeretkeznék veled,de..- Mondta.
- Bolond ....kitisztítom a sebeidet és bekötözöm őket.- Mondtam.
- A vér nem zavar?- Kérdezte.
- Én is véres vagyok és láttam ennél már több vért.- Mondtam és visszagondoltam anyám halálára. Rá néztem és láttam,hogy az előző nyíl sebet sem kötöztékbe. Hoztam egy tál vizet és egy tiszta rongyot.
- Ez egy kicsit fájni fog.- Mondtam és vízzel áttöröltem a sebet. A lábán lévő volt a legcsúnyább. Ekkor észrevettem,hogy a jobb válla alatt is van egy seb,melyben még mindig ott volt a nyíl benne. Körül töröltem és kihúztam. Gyorsan oda szorítottam az anyagot,hogy elálljon a vérzés. Daemon eddig egy szót sem szólt.
- Jól vagy?- Kérdeztem.
- Igen.- Mondta.
- Na jó...mi ez most nálad?- Kérdeztem.
- Semmi.- Mondta.
- Mivel engesztelhetném ki önt?- Kérdeztem direkt magázva.
- Nem is tudom,mondjuk.....- Kezdett bele,de én pont ekkor öntöttem le borral,mire erősen felszisszent.
- Ez alattomos volt.- Mondta és eldőlt az ágyon.
- Még te mondod,aki szemmel basz,mióta beléptem a sátorba?- Kérdeztem és erre fel nevetett.
- Nem hittem,hogy tudsz káromkodni és sebet ápolni.- Mondta.
- Én sem eddig.- Mondtam és ismét meglocsoltam egy másik sebet, a többi sebet probléma nélkül, gyorsan megoldottam.  És eldőltünk az ágyon.
- Ez után mi lesz?- Kérdeztem
- Tiszteletünket tesszük a királynál.-Mondta és megállt a kezem az arcánál.
- Ezt....nem én be nem teszem oda a lábam.- Mondtam határozottan.
- Így alázhatnánk meg őket a legjobban. Képzeld belépünk a terembe,mindenki minket figyel,akik megnyerték a háborút, ha hat sárkánnyal, állítunk oda,mindenki csodálni fog. Elfognak ismerni királyuknak és királynőjüknek.- Mondta és maga alá temetett.
- Leszállnál rólam?- Kérdeztem.
- Dehogy....- Mondta és rajtam maradt.
- Át öltöznék.- Mondtam és elengedett.  Levetkőztem és beszálltam az ide kikészített Dézsába. Daemon engem nézett, mindenegyes mozdulatomat figyelte.
- Na jó ez már beteges.- Mondtam és felé fordultam.
- A feleségem vagy.- Mondta és felült.
- Igen,te pedig a férjem,akinek pihennie kell.- Mondtam és kiszálltam a vízből, most már tisztán vér nélkül.
- Kimosom a hajadból a vért.- Mondtam és felvettem egy köntöst,majd felé mentem. ( Ne a mai köntösöket képzeljétek el) Hosszas haj mosás, szenvedés után sikerült végre kimosnom a vért a hajából.
- A végéből nem jön ki.- Mondtam.
- Akkor vágd le,de finoman.- Mondta és én levágtam neki.

- Kész.- Mondtam és elé tartottam a tükröt.
- Egész jó.- Mondta.
- Ennyi?? Tudod te,hogy izgultam azért,hogy el ne rontsam?!- Kérdeztem mérgesen.
- Nem...- Mondta nevetve és én ott hagytam és elmentem felöltözni.
A ruhám

A hajamat kiengedtem és Daemon sebét kötöztem át.
- Szép.- Mondtam,mikor a sebet néztem,már el is kezdett varrasodni.
- Akkor indulhatunk.- Mondta.