- MI EZ MÁR MEGINT A TÁMADÁSOKKAL!? Mi az átkozott pokol ez a baromság? - néztem Remusra aki megvonta a vállát és ijedten nézett rám.
- Őszintén nem tudok, kis Vixen. De rossz érzésem van miatta - kezdte el piszkálni a sebeit, amit meg kellett állítanom.
- Holdsáp, hagyd abba. Még frissek, és megint el fognak kezdeni vérezni. Hagyd a gyönyörű arcod békén.
- Vixen~
- Nem, Remus. Hat évig nézte, hogy a sebeidet piszkálod, és olyanokat motyogsz, ami nem igaz. Hagyd abba, oké? Időről időre elmondtam, hogy nekünk semmit nem jelentenek a sebhelyeid. Emlékeztethetnek a vérfarkasságodra, és? Még jobban is nézel ki tőlük, szerintem - vontam meg a vállam. - És egyébként is, így már kicsit hasonlítunk a sebhelyek miatt, amit tavaly adtál, mielőtt Ágasnak el kellett löknie az első teliholdak alatt.
- Sajnálom, tudod? - nézett le Remus szégyenkezve.
- Nem kell, Holdsáp. Nem zavar. Legalább így úgy nézek ki, mint a legjobb barátom - mosolyogtam és felvettem a könyveit. - Menjünk el sétálni. Hiányzik az én Holdsápommal eltöltött idő.
- Láttad Féregfarkot?
- Azzal a hollóhátassal volt, aki negyedév óta tetszett neki. Tegnap este összeszedte a bátorságot, hogy beszéljen a lánnyal tanulószoba alatt - mondtam ahogy kisétáltunk a klubhelyiségből és a Fekete tó felé indultunk.
- Tapmancs és Ágas meg kviddicseznek, ugye? - bólintottam.
- Wood majdnem minden nap lerángatja őket edzeni. Amikor nem a kígyóké a pálya, akkor lecsap rá. Alig várom azt, amikor végre leballag és James lesz a kapitány vagy valami. Frank egyszer azt mondta, hogy Wood kviddicset lélegzik, eszik, és alszik.
- Szerinted idén a Griffendél fog nyerni? - vigyorgott Remus és megbökte az oldalam.
- Mintha. A kígyók mindig nyernek, Holdsáp. Nektek oroszlánoknak esélyetek sincs - vigyorogtam és meglöktem. - Verseny a tóig!
...
- Szóval nyertem - jelentettem ki egy fa alá leülve.
- Hagytalak nyerni - mondta Remus leülve mellém.
- Persze - néztem a tóra és felsóhajtottam. - Tapmancs szülinapja párhét múlva lesz és nem tudom, mit adjak neki.
- Én tudom, mit adhatnál neki - húzogatta a szemöldökét Remus mire megütöttem a karját. - Vagy talán nem.
- Hogy James megint ránk nyisson? Esély nincs rá, Holdsáp. Még mindig azt hiszi, hogy traumatizálva van azóta, amikor meglátott minket csókolózni - vontam meg a vállam.
- Mi a pokol történt akkor? Annyit tudok, hogy Ágas kiabált velem és megemlített egy melltartó pántot? - nevetett.
- Hisztizett, mert meglátott Tapmanccsal csókolózni és látta a melltartóm pántját mert atléta volt rajtam. Ennyi az egész - forgattam a szemem. - De komolyan mondom, Holdsáp. Mit csinálhatnék Tapmancs szülinapjára? Azt mondta, hogy nem szeretne felhajtást, de különlegessé szeretném tenni neki.
- Ha nem csinálod meg, amit ajánlottam, akkor mit szólsz egy meglepetésbulihoz? Nem kell nagynak lennie, meg semmi. Elmehetnénk az egyik búvóhelyre, vagy a klubhelyiségben is lehetne.
- Ez nem is rossz ötlet, Holdsáp! Köszi - mosolyogtam rá.
- Persze. Beszélhetnék a lányokkal valamelyik este, hogy benne vannak-e. És írhatnál a szüleidnek, hogy küldjenek valami bulira való dolgot, és megvagyunk - bólintottam és megöleltem.
YOU ARE READING
Az Ötödik Tekergő || Sirius Black (Fordítás, szünetel)
Fanfiction/A történet nem az enyém, @reject_20 írását fordítom (beleegyezésével), minden jog őt és J. K. Rowlingot illeti!/ Sirius Black az Azkabanban töltött 12 éve alatt két dologra gondolt: az ártatlanságára és a feleségére. Remus Lupinnak egyetlen nő társ...