Az Ötödik Tekergő || Sirius Black (Fordítás, szünetel)

Negyedév

- Üdvözlök mindenkit egy újabb roxforti évben. - Már megint itt tartunk.

Mint mindig, az egyetlen mardekáros barátom, Perselus Piton mellett ültem, és csendben hallgattam Dumbledore beszédét.

- El sem hiszem, hogy még mindig hordod azokat az izéket - forgatta a szemét Perselus, a nyakláncomra és a gyűrűmre mutatva.

- Ajándék volt, Pers. Tedd túl magad rajta. Az én barátom, nem a tieid, nem értem , téged miben befolyásol - vontam meg a vállam, és tovább néztem a beosztási ceremóniát.

- Regulus Black - Siriusra néztem, aki enyhén megfeszült, de bátorítóan mosolygott az öccsére.

A süveg gondolkodott egy ideig, és láttam, hogy mindkét Black feszült volt.

- MARDEKÁR! - Regulus megkönnyebbülve felsóhajtott, én pedig ellöktem magam mellől pár embert, hogy Reg odaférjen.

Sirius felé néztem, aki csalódottnak nézett ki, de megnyugodott, mikor látta Regulust leülni mellém.

- Vigyázok rá - tátogtam.

- Köszönöm - tátogta vissza mosolyogva. Én visszamosolyogtam, és átkaroltam Regulust.

- Üdvözöllek a kígyófészekben, kicsi Black. Felejtsd el a prefektusodat, majd én vigyázok rád - mondtam, mire rám mosolygott.

- Köszi, Jade.

- Nincs mit, Reg. Ha valami baj van, ne hezitálj, kérdezz engem, jó? Ha holnap megkapod az órarendedet, megmutatom hogy mehetsz leggyorsabban órára.

- Azt honnan tudod?

- Hát a lépcsők sokszor összezavarnak, de három év bolyongás ebben a kastélyban meg tud tanítani sok mindent. És erősen ajánlom, hogy ne piszkáld Hóborcot, és ha idegesít, csak említsd meg a Véres Bárót, és békén hagy - ezzel a Griffendél asztalára néztem, ahol Sirius minket bámult egy kis mosollyal az arcán. James biztos észrevette, hogy nem rá figyel, mert megütötte Sirius karját.

Regulus és én felnevettünk a jeleneten, Pers pedig csak a szemét forgatta, és tovább bámulta Lilyt. Regulus rám nézett, és végre észrevette a nyakláncot.

- Szóval ez a híres nyaklánc, amiért könyörgött, hogy ne mondjam el anyának? - bólintottam. - Nagyon szép, illik hozzád, Jade.

- Köszönöm, Reg. Nem mondtad el anyukádnak, ugye?

- Nem. És hogy igazságos legyek, szerintem észre sem vette. Én sem tudtam, hogy a nyaklánc létezik, amíg Siri elő nem szedte - vonta meg a vállát, és elkezdett enni. Nevetve megráztam a fejem, és én is enni kezdtem. Sirius és én az egész vacsora alatt egymásra nézegettünk, és mikor James észrevette, megütötte Sirius karját.

- Tetszel neki, tudod? Egész nyáron szinte csak rólad beszélt.

- Oh tényleg? És mit mond rólam? - vigyorogtam Regulusra.

- Sok mindent. De azt mondta, ha a Mardekárba kerülök, melletted jó kezekben leszek - mosolygott rám.

- Igaza is van. Vigyázok rád, Reg, ígérem.

- Köszönöm, Jade, de nem miattam kellene aggódnod - nézett Siriusra szomorúan. - Inkább miatta.

- Miért? Úgy értem, mindig aggódok miatta, de mi történt?

- Nem mondott semmit a nyárról, ugye? - megráztam a fejem.

- Nem. Mi történt, Regulus? - kérdeztem aggódva.

- Nem mondhatom el. Nem itt. De inkább őt kérdezd meg, ha egyedül vagytok. Mondjuk azt, amikör átjöttél, akkor láttam a legboldogabban - felsóhajtottam, és Siriusra néztem, aki látszólag nagyon jól érezte magát a srácokkal. Észrevette, hogy őt nézem és mosolyogva elpirult. James megint észrevette, és fejbeütötte Siriust, majd suttogott valamit, amit nem tudtam kivenni.