Az Ötödik Tekergő || Sirius Black (Fordítás, szünetel)

Fivér és nővér

- Didi?

- Mhm?

- Didi, kelj fel - éreztem, hogy James megráz, de nem mozdultam. - Vixen, kérlek.

- Fent vagyok, James. Mi a poklot szeretnél? Úgy hajnal kettő van - nyitottam ki a szemem és a bátyámra bámultam. - Ajánlom, hogy értelmes legyen.

- Rémálmom volt, és szükségem van a húgomra - felsóhajtottam és felálltam, próbálva nem felébreszteni Siriust közben.

- Hozd a köpenyt, egy kis táskát és a térképet. Bemegyünk a konyhába és elmegyünk sétálni - ásítottam és felvettem Sirius egyik pulóverét. James bólintott, összeszedett mindent, és ideadta a szemüvegem.

- Menjünk mielőtt a srácok felkelnek - mondta James és megfogta a kezem, majd elindultunk a konyha felé.

...

- Szia Dixie! - mosolyogtam a házimanóra. - Rendben van, ha viszünk egy kis rágcsálnivalót? Jamesnek rossz éjszakája volt.

- Persze, Miss. Potter! Tud Dixie készíteni maguknak valamit? - kérdezte édesen.

- Kérhetnénk grillsajtos szendvicset? A többit megoldjuk. Ne aggódj miatta, Dixie - bólintott és azonnal elindult elkészíteni a szendvicseket, amíg Jamessel összeszedtünk pár dolgot. Pár perccel később Dixie mosolyogva adta át nekünk a szendvicseket. - Nagyon köszönjünk, Dixie. És bocsánat, hogy így betörtünk.

- Dixie-t nem zavarja, Miss. Potter. Dixie szereti itt látni magukat, és a többi házimanó is.

- Köszönjük, Dixie. Remélhetőleg Jamessel ma nem kapunk büntetést - nevettem és a táskába tettem az ételt. - Hamarosan találkozunk, Dixie. Köszönj a többieknek a nevünkben.

- Szívesen!

...

- A csillagvizsgáló torony? Tényleg? Azt hittem, ez Tapmanccsal a kedvenc helyetek.

- Az is. De túl hideg van, hogy az erdőbe menjünk, és a kentaurok megint megtámadhatnak - vontam meg a vállam és leültem. - Egyébként is, soha nem jön ide senki, csak órára.

James bólintott és leült mellém, majd elkezdtünk enni.

- Már régen nem csináltunk ilyet - kuncogott és megdobott egy áfonyával. - Emlékszel amikor kimentünk a tóhoz és anya őrülten keresett tél közepén?

- Ki tudná elfelejteni a sikításait? 'JADE AMELIA ÉS JAMES FLEAMONT POTTER, HA MEGINT A TÓBAN ÚSZTOK,MERLIN SEGÍTSEN HOGY OTTHAGYLAK!' Mikor igazából seprűvel kergettük egymást.

- Nevetséges volt az arca! Akkor aludtunk el a hóban és arra keltünk fel, hogy majdnem megfagytunk ugye? - bólintottam mire James felnevetett. - Anya és apa majdnem megöltek azért.

- Szerintem megérte - vontam meg a vállam. - Akarsz beszélni a rémálomról vagy csak el akarod felejteni?

- Szerintem akarok beszélni róla. Nem is volt fivér-nővér pillanatunk mióta a kviddics a nyakamban van - motyogta James és vállat volt.

- Oké, mondd. Miről szólt?

- Rólad. Az üvegház volt újra. Nem hiszem, hogy eleget beszéltünk róla - mondta James mire megfeszültem.

- Ez olyan dolog, amiről nem szoktam beszélni, Bam Bam - mondtam és öntöttem mindkettőnknek gyümölcslevet.

- Tudom, Vixen. Én sem szeretek róla beszélni, figyelembe véve ezt, amin én mentem keresztül - vonta meg a vállát James. - Legalább megtudhatom, mi történt? Soha nem mondtad el.