Az Ötödik Tekergő || Sirius Black (Fordítás, szünetel)

Vacsora

|Sirius szemszöge|

- Szia Siri, nem láttad Jade-et?

- Nem. Nem ment a klubhelyiségbe takarodó után vagy valami?

- Nem. Legalább is nem hiszem. Nem láttam a kanapén, és a szobatársai és kérdezték, hogy hol van - itt elkezdtem pánikolni, de nem hagytam, hogy Reg megtudja. Valószínűleg Frics irodájába tesz le bombákat. Nem kell aggódni.

- Valószínűleg Hóborccal van vagy valami. Nem sokára elő fog kerülni. Menj reggelizni, jó? Később beszélgetünk ha szeretnéd - kócoltam össze a haját, majd elment a Mardekár asztalához. Felnevettem, és leültem James mellé még mindig aggódva. - Van bármi ötleted, hogy hol lehet az ikred?

- Nem. Lehetek az ikre, de más házban vagyunk, emlékszel? Ez az egész, hogy ő kígyó, én meg griffes? Valami rémlik? - forgatta a szemét James, és szedett magának reggelit.

- Nagyon vicces, James. De komolyan mondom. Hol van? Azt mondta, a klubhelyiségbe megy miután elkísérte Holdsápot a gyengélkedőbe.

- Nyugi, Sirius. Holdsáppal töltötte az estét vagy valami - vetettem rá egy pillantást. - Ne nézz így rám. Emlékezz, miről beszéltünk.

- Amiről beszéltünk, az baromság. Nem érzek iránta semmit - forgattam a szemem.

- Ja, én meg nem szeretem Evanst. Jó próbálkozás, Sirius. Több szerencsét legközelebb - vigyorgott James, és elkezdett Peterrel beszélgetni. Felnyögtem és szedtem magamnak reggelit.

Nem érzek semmit Jade iránt. Csak szerintem aranyos. Ahogy mosolyog, nevet, a kis mosoly, ami mindig az arcán van, ha valamiről szenvedélyesen beszél. Ahogy félredönti a fejét, amikor nem ért valamit. Ahogy felvillan az arca, amikor van egy ötlete. Ahogy fel tudja villanyozni az egész szobát csak egy mosollyal átkozottan elképesztő. Egyszerűen tökéletes. De nem érzek iránta semmit. Nem érezhetek semmit. Ő James húga. James mindegyikünktől eltiltotta. Nem érzek iránta semmit. Vagy de? Össze vagyok zavarodva.

Egyből kiszálltam a gondolataim közül, mikor megláttam Jade-et berohanni a Nagyterembe, kikötött nyakkendővel, a talárja és a táskája a kezében, a haja egy kócok lófarokban, és szemüvegben. Szemüveges? Miért nem vettem eddig észre?

- Szóval végre megtisztelsz a gyönyörű jelenléteddel? - vigyorgott rá James.

- Csitt, James. Úgy érzem magam, mintha négyszer átfutottam volna az egész iskolán. Alig volt időm fésülködni - ült le Peter mellé, és elkezdte bekötni a nyakkendőjét. - Csessze meg, ma így lesz rajtam. Nincs elég energiám. Alig aludtam - fogott meg egy tányért, és elkezdett reggelit szedni. - Ideadnátok a narancslét? Elegem van a tökből egy időre.

- Hol voltál este? - kérdezte Peter aggódva. - És miért~

- Ki se mondd. Tudom, hogy totál zűrzavar vagyok, tudom. Holdsáppal voltam a gyengélkedőben. Néhány sebe felnyílt, Pomfrey és én egész éjjel fent voltunk, és próbáltuk meggyógyítani. Rendben van, csak aludnia kell. Remélhetőleg vacsoránál már itt lesz.

- Csoda, hogy rajtad van a szemüveg. Nem nagyon hordod - mondta James vidáman.

- Fáj a fejem. Csak azért van rajtam - forgatta a szemét, és elkezdett enni.

- Mióta vagy szemüveges? - kérdeztem.

- Úgy másodév óta, de soha nincs rajtam. Csak éjszaka a klubhelyiségben vagy ha nem vagytok ott - vonta meg a vállát. - Nem szeretem.

- Miért nem? Szép vagy benne - James megütötte az oldalam, és rám bámult. Megvontam a vállam, és tovább gyönyörködtem Jade-ben.

- Nemtom. Nagyon hasonlítok Bam Bam-ra benne - érintette meg a nyakát és felnyögött. - Elfelejtettem a nyakláncot, és nem fogom tudni óra előtt megszerezni.