/A történet nem az enyém, @reject_20 írását fordítom (beleegyezésével), minden jog őt és J. K. Rowlingot illeti!/
Sirius Black az Azkabanban töltött 12 éve alatt két dologra gondolt: az ártatlanságára és a feleségére.
Remus Lupinnak egyetlen nő társ...
- Szóval így költözött Sirius hozzánk, és itt hagyta ezt a nyomorult helyet - mosolyogtam. - Az iskolai éveim fénypontja, ha őszinte vagyok.
- Miért? - kérdezte Ginny.
- Minden nyáron folyamatosan aggódott, és leveleket írt nekem, hogy látogassam meg Siriust amikor nem tudott menni - mondta Remus, és elvett egy vajsört. - Csodálkozom, hogy nem történt meg hamarabb.
- Gondolkodtam rajta - vonta meg a vállát Sirius és rám nézett. - Még megvannak a gyűrűk, ugye?
Bólintottam és elővettem a láncot amit mindig hordok a ruháim alatt.
- Mind a három itt van. És James griffendéles gyűrűje amit elloptam tőle amikor befejeztük az iskolát - mosolyodtam el halványan és ránéztem. - Magamnál tartottam, mert az a tizenkét év nem volt egyszerű sem nekem, sem Holdsápnak.
- Azok az évek pokoliak voltak, Vix - mondta Remus és a gyűrűkre nézett. - Majdnem elfelejtettem a gyűrűt, amit én vettem neked. Már nem hordod.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
- És kockáztassam meg, hogy ellopják vagy eltűnik? biztos hogy nem, Holdsáp. Ezek a gyűrűk a világot jelentik nekem.
- És mi van az esküvői gyűrűvel? Azt nem látom ott - mutatott rá Sirius.
- Azért, mert miután kiszöktél az Azkabanból, átméreteztettem, és megint elkezdtem hordani. De az előtt az is a láncon volt. Érdekesség a láncról, Lilyé volt. Aznap hoztam el, amikor köteleztek, hogy takarítsam ki a házat azután ami történt - motyogtam az utolsó részt, és Harryre néztem. - Lehet a tiéd, tudod? Odaadhatom ha szeretnéd - kezdtem el levenni a nyakláncot de megállított.
- Neked jobban kell, mint nekem, Jade. Olyan, mintha még lenne nálad egy kis rész apukámból. Tényleg nem zavar - mosolygott rám Harry, én pedig a szememben kialakuló könnyekkel küszködtem.
- Könnyebb lesz valaha? - kérdezte Hermione.
- Nem. Az idő nem meggyógyítja a sebeket, csak megmutatja, hogyan viseld el. Bam Bam és én mindent együtt csináltunk, aztán megtette azt a dolgot, amit megígértünk, hogy együtt fogunk. Utálom is ezért - nevettem fel halkan, Sirius és Remus pedig támogatóan átkaroltak. - A jó dolog az volt, hogy nekem ott volt Holdsáp, neki meg én. Ha nem lett volna, valószínűleg megölettem volna magam valami hülyeséget csinálva, mint mindig. Egy testvért elveszíteni nagyon rossz, de a másik feledet elveszíteni még rosszabb. Csak remélem, hogy soha nem történik meg veletek - mutattam Fredre és George-ra.
- Nem fog - mondták az ikrek egyszerre.
- Jobb ha nem történik meg - mondtam komolyan.
- Csak folytassuk a sztorit mielőtt Vixen elkezd sírni - mondta Sirius és megpuszilta a halántékomat. - FÉNYKÉP IDŐ!
- Nagyon sok kép van itt, azt hiszem. Ez volt a nyár, amikor mindenki kezdett jóban lenni mindenkivel, és a lányok elkezdtek bírni Siriusban és Jamesben a csínyekkel kapcsolatban - mosolyogtam és kinyitottam a dobozt, amit Sirius adott.
