Az Ötödik Tekergő || Sirius Black (Fordítás, szünetel)

A veszekedés

A terv egyszerű: viselkedjek úgy, mint egy ribanc. Hogy tervezem? Úgy csinálok, mint az elkényeztetett kölyök, amit mindenki hisz rólam. Az arcomba fog robbanni ez az egész? Valószínűleg. Érdekel? Egyáltalán nem.

- A lázadó és ribancként viselkedő terved abban nyilvánul meg, hogy így hordod az egyenruhádat - forgatta a szemét Remus ahogy belékaroltam.

- Ez csak egy része a tervemnek, Holdsáp. A többinek várnia kell egy kicsit.

- Te leszel a végem, ugye? - mosolygott rám.

- Te jó ég, dehogyis. Én hiszem, hogy te leszel az én végem. Ha már itt tartunk, hogy vagy, Holdsáp?

- Jobban. Köszi, hogy megint meggyógyítottál és elkísértél a gyengélkedőbe - szorítottam meg a karját mosolyogva.

- Bármit az én Holdsápomnak. 

- Oh Merlin, a lány megőrült - kiáltott fel Peter amikor beléptünk a terembe. Ahogy kimondta, mindenki felém fordult, és olyan csend lett, hogy hallani lehetett egy leeső penna zaját. Remus nevetve megrázta a fejét, és az asztalunk felé sétáltunk.

- Jó reggelt, srácok. Bocsi, hogy Holdsáp és én nem voltunk reggelinél.

- Semmi baj, Jade. De miért vagy így öltözve? - kérdezte Peter az egyenruhámra mutatva.

- Miért? Mi baj van vele? Nem mindig így hordom? - vigyorogtam.

- Igazítsd meg a nyakkendődet - motyogta James de nem figyeltem rá. Hallottam suttogásokat magamról a terem másik végéből, és pár ember meg is bámult. Lilyre néztem, aki Piton mellett ült visszatartva a nevetését. Rákacsintottam mire nevetésben tört ki.

- Rendben, foglaljanak helyet - lépett be Flitwick professzor a terembe. - Ma a védekező bűbájokról tanulunk.

...

- Srácok, ezt nézzétek! – kiáltott fel Sirius ahogy leugrott a fáról, amin és annak környékén ültünk. Én a fűben feküdtem az eget nézve, Remus olvasott, Peter és James pedig sakkoztak.

- Igen, Sirius? – csukta be a könyvét Remus, én pedig felkönyököltem.

- Expecto Patronum – egy ezüst kutya jelent meg, körbeszaladt, és leült előttem. Szélesen elmosolyodtam, és kivetettem a saját patrónusomat, majd egy ideig szaladgáltak, és eltűntek.

- Ez csodálatos, Sirius! Már csak ennek a három idiótának kell megtanulnia – intettem a mögöttem lévő fiúk felé. Remus felállt és a szemét forgatta.

- Mi volt az emlék, Sirius?

- Biztos akarod te tudni, Remus? – vigyorgott rám Sirius.

- Torony? – tátogtam felé. Elmosolyodva bólintott.

- És folyosó – tátogta vissza.

- Szóval a terv? – zavarta meg a kis pillanatunkat Remus. A szememet forgattam és megragadtam a karját.

- Nyugi, Holdsáp. Minden a maga idejében. Ezt nem lehet kötelezni, csak adj egy kis időt – mondtam és Sirius egyetértően bólintott.

- Jó. De ha hatodév előtt nem vagytok együtt, megölöm Jamest – motyogta Remus és a bátyámra bámultam.

...

- Hooooooldsáááááááp – szóltam a Griffendél klubhelyiségében lévő kanapéról.

- Jaaaaaadeeeeeeee – utánozott Remus a szemben lévő kanapén ülve.