Megőrjítesz Kaulitz!

4.

Jelenleg Bill szobájában ülök, míg várok rá, (gyorsan leszaladt a valamiért) jobban szemügyre veszem a szobáját. Hatalmas tér. Ez az első amit tudok  mondani. Másodszor pedig gyönyörű, fekete falak, rajta poszterekkel külön féle pop-rock bandák képeivel. Sok közös képe is van a többiekkel, cd-k, növények a polcokon. Sminkes asztala az egyik sarokba van szépen rendbe vannak rakva az eszközei. Felállok és jobban szemügyre veszem a könyveket vagyis inkább próbálkozom kicsit magasan vannak számomra ami azért az én 172cmnél érdekes, de sikerül egy párnak a címét elolvasnom. Érdekesnek tünnek. Észreveszem, hogy tartozik egy erkély is a szobához pont mint nekem, mondjuk ez egy kicsit nagyobb mint az enyém.

Kimegyek, elképesztő látvány tárul elém a kertől, medencéről és Berlin városáról nem sok időm van bámészkodi mert nyílik az ajtó és Bill lép be rajta. Arca már nem a boldogságról árulkodik sokkal inkább olyanról mintha valami történt volna odalennt míg én idefennt voltam. Valoszínű ezt soha nem tudom majd meg, hogy mi ez a hangulat változás, de inkább nem firtatom - határoztam el magamban. Mellém jön és felém nyújtja a cigis dobozd, ő már vett egy szálat. Rossz szokásaim közé tartozik dohányozni, de ha ideges vagyok vagy feszült akkor jól szokott esni, jelen pillanatban mindakettő játszik nálam. Elfogadom és veszek belőle egyett. Rágyújtunk. Érzem ahogyan a nikotin jól esően árad szét a testemben.

Már kezdem kicsit kínosnak érezni, hogy csak állunk az erkélyen és csendben elvan mindakettőnk a saját gondolataival amikor a melletem lévő megszólal. Miért pont Berlin? -kérdi és rám emeli tekintetét. Hirtelen jött a kérdés, számítottam rá hogy valaki biztosan megfogja kérdezni, viszont a választ pontosan én sem tudtam ezért csak mondtam amit gondoltam.

Anyám miatt - válaszoltam magam elé meredve majd folytattam - félig német és részben itt nőtt fel. Sokat jártam a környékre mikor gyerek voltam csak mióta... - megakadtam, nem akartam elmondani neki, hogy amióta apa elhagyott minket azóta be sem tettük a lábunkat Németországba túl sok emlék volt itt, aztán anyámnak bekkantant valami vagy Zack erősködött hogy elfog múlni a fájdalom ha szembenéz vele. Fogalmam sincs. - szóval már egy ideje nem voltam itt. Anya azt szerette volna ha költözünk akkor ide jöjjünk. Szóval most itt vagyok. Anyámmal és az ő szeretett párjával Zackkel.

Billre néztem ő még mindig ugyan úgy engem figyelt. Majd megrázta a fejét és elnyomta a csikket. Bement az ajtón. Én is ugyan így tettem a csikket a kinti kukába dobtam és követtem. Nekem háttal megállt a polca előtt amit még pár perce kémleltem.

Valószínűleg már rájöttél - mondta komolyan majd lassan megfordul - hogy ki is vagyok én vagyis inkabb kik is vagyunk mi - javította ki magát.

Igen, Bill rájöttem - mondtam neki. Zavar?- kérdezte. Nenene Bill miért kérdez ilyet? Bill hogyan gondolhatsz ilyet? - kérdeztem tőle miközben közelebb léptem felé.- Ha azt gondolod, hogy a hírneved miatt kezdtem el veled barátkozni akkor nagyot tévedsz, megkedveltelek, normális vagy nem viselkedsz velem furán mint a többi fiú. Szó sincs arról hogy zavar. Butaság! - közöltem vele. Még egy lépés felé. Ő csak mozdulatlatul állt és nézett rám. Majd magához húzott és szoros ölelésbe vont.

A Raszta rontott be a szobába mi pedig szét rebbentünk. Nocsak Haze te itt? - nézett meglepedten Tom. Szio - intettem neki majd Billre néztem. Bill vette a lapot. Mit szeretnél Tom? - fordul szembe a bátyjával. Csak annyit hogy van lett pár haver és lejössz -e, de amint látom igazán mással vagy elfoglalva - mondta kicsit lekezelően miközben végig engem figyelt. Majd talán késöbb lenézek - válaszolta a fiatalabbik testvér. Tom utolsó pillantást vetett rám majd kiment.

Bocs Tom miatt nem tudom mi a baja - foruld felém Bill. Semmi gond - válaszoltam mosolyogva. Akkoor minden okés van köztünk? - kérdzete Bill hallottam a hangjában az izgalmat és félelmet is egyszerre. Persze Bill eddig is minden okés volt most sem lesz másképppen - válaszoltam, majd újra ölelésbe vont.

Az ágyán ülök törökülésben, beszélgetünk. Naa és mesélj nekem piercing vagy tetovalás? - kérdezte tapsikolva. Nevetve megmutattam neki a septumomat meg ami a nyelvemben van erre ő is kidugta a nyelvét amiben ugyan olyan fekete színű ékszer díszelgett. Majd a fülemre mutattam, az industrialora és a többi fülbevalómra Bill teljesen odáig volt értük, nem igazán értettem miért, de ráhagytam. Karomon felhúztam a pulcsi ujját és a csuklómom lévő mintára mutattam. Ez volt az első tetoválásom körübelül 1 éve készült - montam neki miközben ő megérintette a mintát. Sokat jelent nekem - tettem hozzá. Majd levettem a pulcsit és az oldalmra írt szöveget mutattam meg neki:

Music is the shorthand of emotions.

Apám mindig ezt mondta, zene segítségével fejtette ki az érzelmeit - adtam magyarázatot a tetoválásra. Mit zenélt? - kérdezte kiváncsian Bill. Gitáros volt. Alex Morton az apám - mondtam neki egyszerűen. Najoo most, hogy így mondod nagyon hasonlítasz rá - képedt el a fiú. Nagyon aranyos ilyenkor. Tomnak ő volt a példaképe és egészen mostanáig felnéz rá - mondta és még mindig csodálkozva bámult engem majd folytatta - ha ezt elmondod neki tuti teljesen elfog képedni A híres Alex Morton lánya van a házamba - utánzota Tom hangját Bill. Muszáj volt nevetnem ő is nevetett. Nem mondhattam el neki. Még nem. Nem szabadod tudnia hogy már nincs velünk. Velem.

Sziasztook!

Már túl vagyunk 4 részen, nagyon örülök, hogy ennyien elolvastátok . Véleményeteket szívesen elolvasom szóval nyugodtan írhattok <3 + ha bármi kérdés van azokra is válaszolok Sok, sok puszi holnap hozom az új részt ❤️

V