Megőrjítesz Kaulitz!

3.

Kinyitottam az ajtót és beléptem a lakásba, különös hangok csapták meg a fülemet. Cipőmet ledobva mentem a hangok után minél közelebb értem annál világosabbá vált, hogy honnan és kitől származnak a hangok. Az ajtó résnyire nyitva volt, anyám Zack előtt térdelt és éppen megszabadította a feszültségeitől. Zack pedig ahogyan azt hallani is lehetett élvezte amit az anyám művel a testével. Csodálatos - mondtam magam elé és inkább felcaplattam a lépcsőn nehogy még észre vegyenek.

Szobámba beérve gyorsan kipakoltam a táskám tartalmát és átöltöztem kényelmes ruhába. Az ágyra huppantam és a földön hevert cetlit kezdtem el  bámulni amit a rasztától kaptam. Írjak neki? Nem tudom. Nem is ismerem kitudja milyen fazon lehet. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem amikor megcsörrent a telefon a kezembe. Ismeretlen szám. Általában nem veszem fel őket mert mindig valami cég akart nekem árut eladni vagy telefon betyárok kiabálnak bele, de most valamiért felhúztam a zölden villogó ikont.

Halo? - szóltam bele. Ki keres egyáltalán ilyenkor?

Szia Haz! - hallotam meg egy ismerős hangot.

Ooh Szia Bill! Honnan van meg a számom? -kérdeztem kedvesen, megkedveltem a srácot plusz  legalább valaki szóba akar velem állni.

Az legyen az én kis titkom - mondta titokzatosan. Rendben-hagytam rá. Éés miért hívtál - direkt nyújtottam meg az é betűt.

Csak azért kerestelek mert gondoltam át ugorhatnál, tudod csinálhatnánk valamit ha van kedved - Annyira aranyos ez a fiu úristen.

Persze szívesen megyek. - mi bajom lehetne? Legalabb építem a barátságomat (?) vele.

Szupii akkor küldöm a címet egy fél óra múlva jó neked? - kérdezte kedvesen. Akaratlanul is elmosolyodtam. Tökéletes - válaszoltam miközben a szám még mindig felfelé húzodott.

Jojo akkor majd tali, Szia Haz! - köszönt el. Szia Bill -mondtam vidáman és kinyomtam a telefonomat. Kellemes érzés járta át az egéz testemet. Fura.

Hm fél óra még jó, hogy a sminkemet magamon hagytam, de azért kicsit megigazítottam az elkenődött szempillaspirálomat. Ugyan azt a nadrágod vettem fel ami volt is rajtam suliba csak most egy piros toppot választottam amin elöl kövekből díszelgett egy kis minta.
Hajamat megfésültem, majd vaníliás test permetet fújtam magamra. Megnéztem a címet kb 10 perc volt gyalog. Volt még egy kis időm ezért leültem a gépem elé. Bill Kaulitz ütöttem be a keresőbe a nevet. Atya világ. A szám tátva maradt. Ő az a Bill Kaulitz.

Bill Kaulitz a Tokio Hotel énekese. Pár évvel ezelött hallgattam a  zenéjüket nem is tudom, hogy nem ugrottak be...és a raszta hát persze Tom Kaulitz Bill ikertestvére. Tehát a Kaulitz fivérekhez megyek éppen. Várjunk micsoda? Éppen az egyik leghíresebb német zenekar énekesének a hazába fogok menni. Oké Hazel nyugalom. Jól nézel ki nem lesz semmi gond - nyugtattam magamat. Teljesen normálisan fogsz viselkedni ahogyan ők is. Jolvan elég legyen Haze. Felkaptam a telefonomat az ágyról, ajtómat biztonság kedvéért bezártam. Sajnos régi szokás.

Leszaladtam a lépcsőn. Anyámék a kanapén ültek, gyorsan belebújtam a cipőmbe, kiabáltam, hogy elmegyek és majd jövök és kiléptem az ajtón. Nem volt kedvem velük társalogni. Beütöttem a Gpsbe a címet és megindultam abba az irányba amerre mutatta a gép. Egy fekete házhoz értem vagyis csak ennyit látt belőle mert egy magas kerítés vagyis inkább fal eltakarta a nagyrészét. Bizonytalanul becsöngettem. 

Igen? - szólt ki egy férfi hang. Öhm jó estét Hazel vagyok és Billhez jöttem. - szóltam bele félénken.

Gyere - mondta majd kinyílt a fekete kapu. Besétáltam rajta és egy köves úton haladtam a feltételezhetőleg a bejárat felé. Gyönyörű zöld fű volt mindenhol és színes virág cserepek benne csodás virágokkal díszítették a bejárat melleti kis terasz helységet ahor méreg drága kerti bútorok voltak. Kopognom sem kellet már nyílt is az ajtó és Bill ugrott a nyakamba.

V