Megőrjítesz Kaulitz!

15.

Körülbelül 1 órát voltuk a mekiben. Tom és Diego között megszűnt a feszült helyzet és ahogyan haladt a beszélgetés egyre jobban nyíltak meg egymás felé aminek nagyon örültem.

Diego elmesélt mindent amit szerettett volna még így is, hogy nem voltunk egyedül. Mondta, hogy azért szerett volna talizni mert, holnap már repülnek vissza Olaszországba. Nagyiját addig befizette egy turistáknak szervezett berlini túrára erre napra, hogy tudjunk talizni.

A beszélgetés vége felé Diego konkrétan fangörcsöt (?) kapott és sikítozni kezdett a kajáldában mivel rájött honnan ismerős neki ennyire Tom. Újabb 10 perc telt el mire lenyugodott és nem akarta megfojtani a Rasztát (siketült sok könyörgés utánután őt megölelnie) aki kicsit furán, de boldogan írt neki alá konkrétan mindent ami Costi táskájában megtalálható volt.

Füzetet, zsebkendőt, sálat, Costi telefontokját, kulacsot és még egy csomó mindent. Készítenem kellet hozzá rengeteg közös képet. Costi megígértette Tommal hogy át ad egy üzenetet Billnek miszerint idézem mit mondott - ,, Imádlak Bill, megszorongatnálak mint egy plüss oroszlánt komolyan, nem jössz valamikor esetleg Rómába? dobhatnánk egy talit puszi Diego -  ezt leírta egy papírra majd elkérte a táskámban lévő piros rúzsomat és kis tükrömet. Kikente a száját majd végig puszilta a lapot, férfi parfümével pedig befújta azt. Tomból majdnem kirobbant a nevetés (amit meg is értek) de türtőztette magát.

Miután végeztünk könnyekkel teli búcsút vettünk egymástól. Nem viccelek Diego majdnem elsírta magát velem együtt.

Tommal kezet fogott amitől megint neki állt visítani és azt mondogatta soha nem mos mostantól kezet (?). Erre csak nevetve hátrálni kezdtünk, még integettem neki majd véglegesen megfordultunk.

- Bocs Haz, de szerintem a haverod meleg - mondta Tom miközben sétáltunk visssza a házhoz.

- Hát figyelj, ki tudja - kacsintottam rá.

Másnap

Diego sikeresen megérkezett Rómába Maríával együtt. Egyfolytában kérdezgetett, hogy Bill kegkapta-e az üzenetet én meg nem bírtam neki megírni, hogy igen, de nem hitte el ezért küldtem neki egy képet amin Bill az ágyamon ül és kezében fogva a papír fecnit mosolyogva olvassa a rajta lévő szöveget.

- Tegnap este átjött hozzánk és akkor Tom oda adta neki -magyaráztam újra meg újra Diegonak akinek muszáj volt felhívnia mert chatbe nem hitt nekem. Egy idő után végre elhitte és letehettem a telefont. Mosolygva konstatáltam hogy a barátom valoszínű a mennyekben érzi most magát és jó hogy nem kapott szívrohamot örömében miközben beszéltünk.

Délután felhívták Tomot amiben Bill közölte vele, hogy holnapra lesz egy fellépésük egy város nap szerűségen nem messze innen, és hogy reggel már indulás van a busszal.

Miután befejeződött a beszélgetés átugrottunk hozzájuk, hogy személyesen is megtudják ezt beszélni.

- Tehát - kezdte Bill -,  holnap korán indulunk, hogy minden oksi legyen és még be is fogunk menni a mekibe reggeliért - Tom csak megforgatta a szemét, de némán hallgatta tovább az öccsét - olyan 11 körül kéne ott lennünk. Tom válaszd ki melyik gitárodat akarod hozni és készísd is ki mivel nincs kedvem ezzel reggel foglalkozni. Ja és Haz te is jössz velünk úgy hogy pakolj ruhát mivel ott szállunk meg estére egy hotelben.

Nem igazán volt lehetőségem ellenkezni, de nem is akartam, helyette nevetve Bill nyakába ugrottam.

A srácok is oda jöttek, hogy reggel együtt tudjunk indulni majd Tom haza dobott ahol gyorsan bepakoltam egy táskába a ruháimat, pár sminkcuccomat, pénztárca, irataim és már készen is álltam.