Black ikrek (HP FF.) Szüneteltetve

1. 2. Abszol út

Hogy hova visz a sorsod végül, azt előre nem látod, de bármi is az utad, azt végig kell járnod...

A reggeli nap sugara kellemesen csiklandozta arcomat. A madarak bekésen csicseregtek. Ma reggel is erre keltem. Na meg a nagy frászt!
Arra keltem hogy az idióta leöntött egy vödör vízzel!
-REGULUS!- egyből kipattant a szemem és rohantam le a lépcsőn. Lent csak egy Reggeli Prófétát olvasó Perselust találtam. Mielőtt még megszólalhattam volna a kert felé mutatott, én pedig azonnal rohantam is. Útközben még hallottam ahogy azt kiálltja azért ne öljem meg. Na majd meglátjuk!
Így a délelőt azzal indult hogy megpróbáltam kinyírni a bátyámat. Egyébként ma megyünk az Abszol útra! Már alig várom! És tudni kell ha én izgulok muszáj tanulnom mert így nem tudom kontrolálni a mágiám. Úgyhogy a délelőttöt tanulással töltöttem.
Észre sem vettem de már délután van ami azt jelenti...
-Elladora indulunk!- hallottam meg Perselus hangját. Egyébként csak neki és Reggienek engedem hogy így hívjon, úgy ahogy csak én hívhatom őket Persinek vagy Reggienek.
Amikor megérkeztünk Persi csak egy jót röhöhött a képünkön. Utána elindultunk a talár szabászatba, majd szépen sorban haladtunk. Utolsó előtti megállónk a Czikornyai és Patza volt, ahonnét úgy kellett minket kirángatni. Végül a legjobb maradt a végére a varázspálca. Persi azt mondta elmegy még pár dologért így az állatokat és a pálcát mi vegyük meg.
Mikor kinyitottuk az ajtót egy kis csengő jelezte itt létünket. A polcok mögül ekkor elő lépett egy ősz hajú idős férfi.
-Áh, Mr. és Ms. Black már vártam magukat! Kezdjük a fiatalúrral jobb vagy bal kezes?- kérdezte és egy mérőszalag repült a bátyám mellé.
-Ball.- felelte és a szalag egyből elkezdte méregetni a kinyújtott karját. Majd Olivander hátra ment és pár pillanattal később vissza tért egy kissé poros dobozzal. Abban egy faragott pálca volt. Reggie ámulattal a kezébe vette, s mikor ez megtörtént a helyiséget melegség járta át. Meglendítette és a pálca végéből ezüstös szikrák szálltak ki.
-Magyalfa, főnixtol, 11 hüvelyk, kellemesen rugalmas, ártásokhoz tökéletes. Hm... különös... roppantul különös...
-Elnézest de mi olyan különös?- kérdeztük egyszerre Reggievel.
-Az hogy az a főnix akinek a tolla a maga pálcájában van két tollat adott még ezenkívűl. Az egyiket épp ma adtam el a Potter fiúnak. A másik annak a pálcájában aki miatt árvák lettek. Ő Akit Nem Nevezünk Nevén.- miközben beszélt tekinteték végig a pálcán tartotta- Vigázzon ez a pálca nagyon erős. Nagy tetteket várhatunk magától Mr. Black. Nos kisasszony maga jön. Milyen kezes?- vezette rám tekintetét. Én az ámulatból felébredve válaszoltam.
-Ball.-miután a szalag engem is lemért Olivander hátra ment és elkezdett kutatni.
Már vagy a harmincadik pálcán ís túl vagyok amikor a férfi rémült tekintettel hoz elő hátulról egy nagyon régi koszos fából készült dobozt. Kissé remegő kézzel nyitja ki. Egy gyönyörű fekete különböző rúnákkal díszített pálcát vesz ki. Csak úgy sugározza magából a negatív energiát és a sötét mágiát. Megbabonázva veszem át a pálcát. Amint megfogom egy hideg fuvallat járja át a termet. Meglendítem, mire egy zöld színekben pompázó kígyó bukkan fel és tűnik el. Kicsit hasonlított egy patrónus bűbájra.
-Ébenfa, thesztrálszőr, 13 és fél hüvelyk, teljesen merev, átkokhoz kiváló. Nagyon erős pálca. Különösen erős, ereje a Pálcák Urával vetekszik. Úgy látom nagy tetteket várhatunk magától Ms. Balck.- még egy darabig rémülten és döbbenten meredt rám majd felocsúdva a döbbenetből elmondta az árakat mi pedig még mindig kicsit sokkosan távoztunk. Ezután elmentünk állatot venni. Egy gyönyörű ébenfekete bagolyra esett a választásunk aki közös lesz. Miközben a nevén gondolkodtunk elindultunk a fagyizó felé. Pár perc néma bandukolás után aztán egyszerre kiáltottunk fel.
-Aurelia!- így boldogan folyattuk utunkat.
Kb. tíz perc múlva felbukkant Persi is. Rákérdezett hogy végztünk e majd egy gyors bólintás után már hoppanáltunk is haza. Mivel a vásárlással kissé elment az idő Pers elment vacsorát készíteni mi pedig kimentük Kviddicsezni.
Gyorsan repült az idő így mikor észbe kaptunk már mehettünk is vacsizni. Mikor Perselus rákérdezett milyen palácink vannak mi elmeséltük a történteket, amire csak egy döbbent bólintást kaptunk válaszul.
Kaja után mentünk fürdeni majd a közös szobánkban nyugovóra tértünk.