Black ikrek (HP FF.) Szüneteltetve

3. 4. Hull az elsárgult levél

 Jelezni fogom a zene hol szükséges!!! Ehhez a fejezethez kell!

 Dorát a különös látomása óta a gyengélkedőn tartják. Lassan telihold, így Lupin, már pár nappal előtte ott volt. Meglepődve vette észre a szokásosnál is sápadtabb Black lányt, aki éppen egy könyv fölött gubbasztott. Mikor észrevette a betegesen kinéző professzort, azonnal összecsukta könyvét, és köszöntötte a férfit.

  -Szép napot Lupin professzor! Csokoládét?- nyújtott felé egy kis csomagot, amiben ott rejtőzött az édesség.

  -Elfogadom, Ms. Black. Köszönöm- nyúlt érte.- Magának mi oka a gyengélkedőn lenni?- kérdezte, miközben helyet foglalt a diák kora óta neki fenntartott ágyon.

  -A jövő néha nem éppen kellemes professzor úr, pláne, ha azt előre kell látni- ködösített a lány, mire a férfi szemöldökei a magasba szökkentek. Lehetséges volna, hogy a jövőt látta? Tette fel magában a kérdést.- És maga hogy van professzor úr? Gondolom a telihold mindig megviseli- vette lejjebb a hangját utolsó mondatára.

  -Khm... Ne-nem értem mire céloz ezzel- próbálta rejteni zavarát.

  -Nem kell tagadnia- mosolygott rá melegen, amivel elérte, hogy a férfi kicsit megnyugodjon.- Már a vonat út előtt is tudtam, ki maga. A híres Holdsáp- vigyorgott rá, vagyis csak próbált, bár ez igazán nehéz volt számára, hisz még mindig gyenge volt mint a harmat.

  -Honnét tudod?- váltott hirtelen tegezésre.

  -Édesanyám naplójában sokat szerepeltek a Tekergők, bár ő inkább szidta a kis csapatot, a bátyját ért sérelmek miatt. A Black házból pedig nem vitte el Sirius, minden ingóságát. Egy fénykép album ott maradt, amit pedig apukám szobájából hoztam el. Gondoltam örülne neki- vette elő az ágy alatt lévő, tértágító-bűbájjal ellátott táskájából az albumot.

  Lupin csillogó szemekkel vette elő, s lapozgatta az albumot, amiben ötödéves korukig rengeteg szép emlék van a Tekergőkről. El sem akarta hinni, hogy a kezébe foghatja újra ezeket a képeket.
Az egyiken viszont megakadt a szeme. Az egy lesi fotó volt, méghozzá Regulusról és Elladoráról, amint egy fa tövében egymáshoz bújva töltik szabadidejüket. Valószínűleg Corvus ezt a képet nem nézte meg. Lupin kivette az albumból, s odaguggolt a lány ágya mellé, majd odaadta neki a képet, egy kis magyarázat kíséretében.

  -Tessék. A szüleidről nem hinném, hogy sok képed van. Ezt még James és Sirius készítette, amikor tudomást szereztek a kapcsolatukról. Sirius totálisan ki volt akadva, hogy az öccse hamarabb talált magának barátnőt- nevetett halványan.

  -Köszönöm- nézegette csillogó szemekkel a kis képet. Tényleg kevés képe volt a szüleiről, de ő már hozott el egyet a Black házból. Úgy döntött ezt majd Regulusnak adja, amint kiszabadul a gyengélkedőről.

  A jelenetet az szakította félbe, hogy megjelent Madam Pomfrey, aki ágyba parancsolta Lupint, majd Covus felé fordult.

  -Bár elleneztem... de az igazgató úr ma este különórát szeretne neked tartani. Abba beleegyezett, hogy csak elméletet fog tartani, de arról még nem győztem meg, hogy neked feküdni kéne- sóhajtott egyet az asszony, majd távozott.

  -Különóra?- nézett kérdőn a lányra Lupin.

  -Már két éve járok hozzá különórákra, mert nem tudtam kordában tartani a varázserőmet- mosolygott szomorúan.

***

  Az este hamar elérkezett, 21:00-kor pedig Ella bár erősítő bájitalokkal táskájában, de megjelent Dumbledore irodájában. Lábai már nem remegtek annyira, mint mikor legutoljára lábra állt. Kezeibe visszatért már ereje, mágiája pedig már-már kicsapongott belőle.