Black ikrek (HP FF.) Szüneteltetve

3. 1. Mardekár rókája

Az első, aki segíteni fog felállni, az, aki tudja milyen elesni...

  A nyári szünet el is kezdődött. Legalábbis a többi diák számára. Dora egy könyvtárban kuksolva töltötte ideje nagyját. Dumbledore a szünidőben kétszer annyit követelt meg, mint iskolaidőben. Nem értette minek ennyit foglalkozni vele. A kitörései sokkal ritkábbak, már-már meg is szűntek. Igazságtalanságnak is érezte, hogy Reggienek viszont semmit nem segítenek. Ő is veszélybe kerülhet a jövőben. Hogy enyhítse ezt az érzést, felvetette az ötletet ikrének, hogy taníthatná őt. Regulus kertelés nélkül beleegyezett. Úgyis unatkozott. A szünet első két hónapja alatt sokat tanult, augusztustól viszont már a Weasley családnál kezdi nyaralását. Eredetileg Corvust is meghívták, de a Roxfort igazgatója kijelentette hogy nem mehet, mert akkor nem tudja ugyanannyit tanítani. Mrs. Weasley ezek után nem is kicsit volt mérges rá. Azzal a címszóval sopánkodott hogy: "Jaj hogy lehet ennyi terhet rakni egy kislány vállára! És még olyan sovány is!"

  A Reggeli Prófétát olvasó Corvus majdnem elejtette megdöbbenésében az újságot. Az a patkány! Ő már látta valahol ezt a patkányt. Hirtelen felindulásból történt az eset. 

  -Vigyél a Black házba!- fékezett le, egy lihegő Dora, a kávéját kortyolgató Perselus előtt.

  -Miért is?- tette fel a kérdést, amely rádöbbentette a lányt arra, hogy mennyire értelmetlen ez a kirohanás. Legalábbis annak a személynek aki nem látta azt amit ő, és nem tudja azt amit ő.

  -Csak vigyél el! Egyszer majd elmagyarázom. De nem most!- tette hozzá sietve. Nagybátyja beleegyezésül bólintott egyet, mire Dora sarkon fordulva elsprintelt, de olyan gyorsasággal, hogy majdnem orra esett.

  Tíz perc múlva pedig már egy fekete szoknyában, azzal egyszínű pólóban és bakancsban, futástól kissé összekócolódott, felkontyolt hajjal, s a kezében a Reggeli Próféta aznap reggeli számával a kezében ácsorgott. Egy perccel később Persi is megérkezett, így hoppanálva indultak útnak. Tekintve azt hogy Dora már mennyiszer esett át társas hoppanáláson, már nem küzdött az érkezés után hányingerrel, csak egy pici szédüléssel. 

  Az ifjú Black mostanra már biztos lábakon állva nézett fel a házra, melyben néhai édesapja is felnőtt. A házra, amelyben az apjába belenevelték, nem éppen kellemes módszerekkel az aranyvérűek ítéleteit. A házra, melyben Sirius Black is élt, míg el nem szökött Potterékhez. Azután ki is tagadták a családból. Dora jól ismerte a történetet, amit még édesanyja naplójából olvasott. Apja, életében nem sok emberrel tudott őszintén beszélgetni, de feleségével, aki egyben gyermekei édesanyja, gátlástalanul beszélt érzelmeiről, így neki árulta el egyedül a teljes történetet.

  A nyomasztó hangulatú ház folyosóján sétálva, Dorát elkapta egy furcsa érzés. Mintha most érkezett volna teljesen haza. Soha nem érzett még ilyesmit. Még Perselus házában sem. Úgy érezte ismeri a helyet. Úgy érezte, csukot szemmel is képes lenne eligazodni a ház összes helyiségében. Úgy érezte, pontosan tudja melyik lépcsőfokot érdemes elkerülni, a csöndes közlekedés érdekében, hogy tudja a szalonban lévő asztalra pontosan hova van felkarcolva, hogy S.O.B. és R.A.B. 

  Régi ismerősként közlekedett a ház falai között, mintha csak itt nőtt volna fel. Nagybátyja kíváncsian követte unokahúgát. El nem tudta képzelni honnan ismeri ő ilyen jól a házat. Perselus járt már itt régebben, nagyjából el is igazodott a házban, de ilyen jól csak az ismerheti, aki már évek óta itt él. 

  Mindig, mindenki azt mondta a mi Keplerünknek, hogy mennyire hasonlít Bellatrix nénikéjére. Még a nevetésük is ugyanolyan. Persze tizenhárom évesen még nem volt olyan őrült a nevetése mint mostanra. Ha nem a kinézetét figyelték, s inkább a személyiségét elemezték, akkor azt mondták rá, hogy tiszta anyja a gyerek. De aki igazán ismerte őt, és az apját is, az tudta, valójában mennyi hasonlóság van köztük. Ugyanolyan poénjaik voltak, ugyanolyan a fogalmazás módjuk, sőt! Még a cirkalmas gyöngybetűik is ugyanolyanok, s még sorolhatnám mennyire hasonlítanak. Ha apja élne, igazi, filmbeillő apa-lánya kapcsolatuk lehetett volna.