The teacher I hate

Demons of the past

Márk

-Légyszi ne üss meg! - epekedtem félelemmel és könnyekkel teli szemekkel. Kezemet a fejem és arcom elé emeltem, hogy kivédjem a rám mért ütést.

Csatt

Fájdalmat éreztem az oldalamban.
Francba! Ott nem hárítottam. Arra számítottam, hogy a következő pofont is a fejemre kapom..

-Olyan semmirekellő vagy! -kiáltott rám apám gyűlölettel teli szemekkel.

Csatt

Az újabb hirtelen ütéstől a padlóra rogytam fájdalmamban. Testem összeroskadt, és könnyeimmel küszködve próbáltam magam felkaparni a talajról.

-Ne, kérlek ne..! Apa kérlek, legközelebb ígérem többet tanulok! - kérleletem elkeseredetten szipogva.

-Ilyenkor bezzeg tudsz beszélni! Persze hisztizni tudsz, de kurvára senki nem fog megsajnálni!!

Ez volt az utolsó löket. Bumm. A sírás hisztérikusan tört ki belőlem, és akármennyire is azon voltam hogy abbahagyjam, egyszerűen nem tudtam magamat rávenni.

Csatt

-Te csak sírni tudsz, mint egy óvodás? Ha nem hagyod azonnal abba, kapsz mégegyet! Egy hangot se halljak!! - ordította.

Apám szemei mintha villámokat szórtak volna. Megijesztett a szinte már ölni kész tekintete. Azonban a sírást még mindig nem sikerült abbahagynom. A könnyeim csak úgy potyogtak egymás után, és egyenletlenül kapkodva a levegőt próbáltam magam lenyugtatni.

Csatt, csatt, csatt..

-Nem megmondtam, hogy maradj kussban?!!

A földön heverve tűrtem ahogy apám szarrá ver. Össze kellett szednem magam gyorsan, és befejeznem a sírást, mert így csak mégjobban megjárom. Végül sikerült valamennyire abbahagynom, és visszafolytottam a kényszeresen előtörő szipogást is.

Apám felülről nézett le rám, undorral az arcán. Látszott rajta, hogy egyáltalán nem bánta meg, amit tett. Hisz miért is bánta volna..

-Olyan elcseszett fiú vagy. Nincs benned semmi szerethető - mondta végül, majd a telefonomat kikapva a kezemből, engem a padlón elterülve hagyva elviharzott.

Könnyeim patakként folytak le arcomról. A testem minden porcikája sajogott, még ott is, ahol nem ütött meg. Nem fizikai fájdalom.. inkább csak mentális. Aki már tapasztalta, tudja milyen, aki nem.. azt pedig őszintén irigylem.

Igaz, már megszoktam hogy megüt, viszont szavai késként hatoltak belém. Úgy éreztem magam, mint akit szíven döftek.

"Olyan elcseszett fiú vagy..

..Nincs benned semmi szerethető"

Valóban így lenne..?

Hirtelen levegőt kapkodva ültem fel az ágyamban. Már megint rémálmom volt. Ráadásul megint ugyan az. Pedig mit meg nem adtam volna, hogy örökre elfelejtsem azt a kicseszett éjszakát..

Az órámra pillantottam.

7:40

Ne, ne, ne, ne.. Ha megint elkések és a szüleim megtudják, nekem végem.

Gyorsan elkészültem, majd lerohantam. Mivel kaját készíteni már nem volt időm, bedobtam egy kicsit a megtakarított pénzemből. Ezután felpattantam a bringámra, és a suliig eszeveszett gyorsasággal tekertem.