The teacher I hate

First day

Denny

Ma van az első tanítási napom.
Reggel korán keltem, elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat, majd a fekete Teszlámba bepattanva elhajtottam a sulihoz.
A tanítás kezdete előtt harminc perccel már bent voltam az iskolában.
Az első angol órám pont az osztályommal lesz.

A tanáriban dolgoztam ki feladatokat a diákjaimnak a laptopomon, amikor megéheztem. Tényleg, otthon nem is ettem.. Teljesen kiment a fejemből. Lementem az iskolabüféhez, és kértem magamnak egy rántotthúsos szendvicset. Kifizettem, majd visszafordultam. Miután megperdültem, egy osztályombeli diáklánnyal találtam szembe magam. A neve Lili.. talán.

-Jóreggelt, tanár úr! - köszönt illedelmesen egy mosollyal az arcán.
-Jóreggelt - mosolyogtam vissza.

Mielőtt elhaladhattam volna mellette, így szólt:

-Tanár úr, várjon! Van valami, amiről szerettem volna szólni önnek.

Kérdő pillantást vetettem rá.
-Igen?

-Tudja, van az az osztálytársunk, akit Márknak hívnak. Na, őt elég mélyen érintette a volt tanárunk halála.. Kicsit lehet nehéz lesz vele, de legyen türelmes, kérem!
-Rendben, köszönöm hogy szóltál - nyugtáztam egy kedves mosollyal.

Mielőtt el tudott volna tőlem köszönni, két másik vihogó lány, talán Bodza (Vagy Jázmin? Őszintén fogalmam sincs.) és Eszter kézen fogták és elhúzták. Lili próbált ellenkezni, segítségkérően hátrafordult, de én csak rámosolyogtam. Magamban nevetve néztem a jelenetet, majd visszasétáltam a tanáriba a táskámért és laptopomért. Idő közben megszólalt a jelző csengő, így ideje volt órára mennem.

Tehát meghalt.. persze ezt a kis részletet Peti "elfelejtette" említeni..

Felbaktattam az első emeletre, ahol a termem volt. Benyitottam. Bent már szinte mindenki a helyén ült. Legalábbis az osztály azon fele, akiket én tanítok. A másik fele németül tanul angol helyett. Végigpásztáztam a "tömegen", viszont valami hiányzott. Nem láttam a fiút, akiről az előbbiekben Lili mesélt nekem. Lepakoltam a tanáriasztalra. A csengő megszólalt, én pedig elkezdtem a tanítást, pontosabban beszélgetést. A diákokkal anglul kezdtünk beszélgetni.

Körülbelül öt perccel az óra kezdete után az ajtó hangosan kicsapódott. Az ajtóban Márk állt. Barna haja kócosan a szemébe lógott. Heves lélegzetéből azt szűrtem le, biztosan rohant.

-Jóreggelt. Elnézést a késésért - szólt.
-Elnézve. Menj a helydre - utasítottam - épp beszélgettünk, csatlakozz be te is. Márk lehuppant barátja mellé az első padba. Furcsálltam, hogy az első helyek egyikén ültek, ugyanis az irodalomteremben az egyik leghátsó pad volt az övék.

Rögtön első órámról késik? Érdekes első benyomás.. Az járt a fejemben, amit még a lány mondott róla óra előtt.

"Elég mélyen érintette a volt tanárunk halála."

Valamiért késztetést éreztem, hogy kiderítsem, mit értett ez alatt.

-So back to our previous conversation - mondtam - Tell me more about your class! What did you learn in english with your previous teacher?

(M:-Szóval vissza a beszélgetésre - mondtam - Meséljetek még az osztályotokról! Mit tanultatok angolból az előző tanárotokkal?)

Láttam, ahogy Márk egy pillanatra lefagyott a kérdés hallatán, majd folytatta a táskájából való kipakolást.

-We were learning about forms of past tense, and our teacher was great. He's always been very punctual and made english seem so easy. We always talked with him during english lessons and everyone loved him - mondta Janka.