The teacher I hate

A new start? Maybe not.

Normál esetben energetikus és pozitív voltam (legalábbis mások szerint, hogy mi az igazság az már más kérdés), de ez túlságosan megrázott ahhoz, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Az osztálytársaim szerencsére levették, hogy engem mélyen érintett, ezért nem basztattak, és nem is hozták fel a témát.

Mostanra már nagyjából visszaállt a rend. Nevetünk, jól érezzük magunkat. Legalábbis a többiek. Na jó, én is, de.. én még nem vagyok túl rajta. Nem fogadtam el. Nem akarom ezt. Viszont... fájó, de igazuk van. Tovább kell lépnünk, hogy ne essen szét az osztály.

Egy hónapja nincs se angoltanárunk, se ofőnk, így mindennapossá váltak a lyukasórák és helyettesítések. A putri sulinknak nincs elég nyelvtanára, így kénytelenek voltunk addig várni, amíg találnak egy új angoltanárt.

Némán ültem a terem utolsó sorában lévő padban Bence mellett, és néztem ki az ablakon. Épp irodalom óra volt, de cseppett sem érdekelt, és nem is tudtam volna odafigyelni, még ha akartam volna sem. A gondolataim teljesen máshol jártak.

-Ennyi a lecke a következő órára, legyetek szívesek megtanulni! - próbálta a tanárnő túlkiabálni a hangzavart (sikertelenül), ami a csengő hallatán tört ki.

-Végre már, faszomat érdekli Shakespeare - dünnyögött Marci, az egyik haverom, aki velünk átlóban ült.

Mindenki őrülten pakolászni kezdett a táskájába (vagy csak szimplán belehányt minden cuccot / egész órán elő sem vett semmit, így elpakolnia sem kellett).
Én is kezdtem elrakni a tankönyveimet, mire Bence felém fordult, és mélyen a szemembe nézett.

-Márk, jól vagy? - kérdezte aggodalommal és törődéssel a hangjában.
A sok gondolkozástól kicsit letört voltam, de a fájdalmamat lenyelve egy mosolyt erőltettem magamra, és biccentettem.

-Igen, köszi. Csak tudod milyen vagyok. Hajlamos vagyok túl sokat gondolkozni - nevettem fel keserűen, nem túl őszintén.

Bence egy mosollyal nyugtázta, hogy igazam van.

-Te geci! Ne lökdösődj már!
-Állj félre, te útszéli cigány! - hallatszott az ajtó irányából.

-Gyerekek! Nyugodjatok le! - kiáltotta a tanárnő némi ijedtséggel a hangjában. Hallatszott rajta, hogy már menekülni akar az osztályunk poklából.

A két civakodó fél, Andris és Máté, a két haverom mindig azon versengenek, ki ér elsőnek az ajtóhoz órák után. Máté rendes fiú, ő szabályosan játsszik, de Andris a nyeresége érdekében néha ki sem pakol egész óra alatt, hogy minnél előbb az ajtóhoz érhessen. Mondanom sem kell, a tanárokat mindig felbassza azzal, hogy órán mit sem csinál, csak bámul ki a fejéből, vagy éppen zabál.

-Na most én voltam itt hamarabb, én nyitom ki az ajtót! - érvelt Andris.
-De geci te folyton csalsz, ha ki sem pakolsz egész órán úgy nem ér! - lökte oldalba Máté.

Amint ezt kimondta, az ajtó kitárult.

-Mit mondtál, fiacskám? - nézett Mátéra az isoklaigazgató az ajtó túloldaláról.
Máté és Andris riadtan néztek fel az előttük álló férfira. Gyorsan lemásztak egymásról és kihúzták magukat.
-Öö, csak Andrissal beszéltünk arról, hogy mennyire szeretjük a sulit - felelte Máté.

Andris röhögésben tört ki mellette.

Az igazgató a szemét forgatva beljebb lépett, majd így szólt:
-Gyerekek, mindenki üljön le a helyére egy kicsit! Fontos bejelentenivalóm van.

Andris és Máté röhögcsélve visszahuppantak a helyükre. Mindenki az igazgatót fürkészte, aki az ajtóban állt, és az irodalom tanárnőnkkel beszélt. Idő közben becsengettek a következő órára, így a folyosót csend lepte el. A teremben is csend lett, csak páran súgtak össze arról, hogy vajon mi történhetett, meg arról, hogy már igazán siethetne az igazgató a "nagy bejelentéssel", mert már húznának haza.

Az irodalomtanár lelépett (feltételezem, besokallt tőlünk, vagy az igazgató szar faviccei mentek már az agyára), az igazgató pedig valakivel telefonon beszélt, majd letette, és a terem közepére sétált.

-Kedves gyerekek. Tudom, hogy nehéz most nektek. Mindannyiunknak az. Mind egy szeretett társunkat, egy fontos személyt vesztettünk el. De ettől még nem állhat meg az élet. Sikerült egy angol tanárnak tanuló tanárgyakornokot felvennünk, aki egyben az új osztályfőnökötök is lesz! Kérlek, bánjatok majd vele tisztelettel! Egy-két percen belül ő is itt lesz!

Habár nekem nem tetszett ez a változás (meg igazából semmiféle változás alapból), be kellett ismernem, ofő nélkül mégsem maradhatunk örökké.

Az osztályteremben ismét nyüzsgés tört ki. Vince és Geri hátrafordultak hozzám és Bencéhez, hogy megvitathassuk a gondolatainkat.

-Remélem legalább valami jó csaj - áradozott Geri.
-Jaja, nagy mellű, szőke, miniszoknyás fiatal...
-Ne is folytasd! -nevettem fel megszakítva Vince monológját az álomtanárnőjéről - mind tudjuk neked mi a legfontosabb.
-Hát most na, ha nagy a melle akkor az odavonzza a figyelmemet, és akkor jobban tudok a feladatra koncentrálni - győzködött minket.
-Ahj, én már haza akarok menni - nyöszörögte mellettem Bence, fejét a padra hajtva.

-Gyerekek! Az új tanárotok bármelyik pillanatban betoppanhat. Most üzente nekem, hogy megérkezett az iskolához, csak a nagy dugó miatt késve ért ide. Csöndesedjetek el, és viselkedjetek szépen vele! - kiáltotta el magát az igazgató.

-Fogadunk hogy nő vagy férfi lesz? - fordult hátra ismét Vince.
-Szerintem csaj - vágta rá Geri, mire Vince derülten helyeselt.
-Szerintem csávó lesz - mondta legjobb barátom - Márk, szerinted?
-Szerintem is csávó - tettem hozzá - bár ki ne örülne jobban egy tanárnőnek? - tettem fel a költői kérdést.
Erre mind felnevettünk.

Belegondoltam, ahogy egy szép, fiatalos, nagy keblű tanárnő besétál az ajtón, félig kigombolt inggel.. most arra gondoltok, hogy ez beindított, mi? De engem az ilyen dolgok őszintén szólva hidegen hagynak. Engem nem nagyon izgatnak fel a női adottságok. Nem azt mondom, hogy nem érdekelnek az ilyesmik.. de valahogy sosem éreztem különösebb vágyat irántuk.

Kezdtem visszanyerni az eredeti, élettel teli énemet, aminek örülnöm kellett volna, de valójában megijesztett.

A következő pillanatban kinyílt az ajtó.
A haverjaim kiéhezve fürkészték, vajon ki lép be rajta, imádkozva hogy nő legyen (és lehetőleg fiatal.. na meg nagy mellű).

A terembe egy jól öltözött, húszas éveiben járó, elegáns kinézetű magas férfi lépett. Gondosan beállított haja kissé kócosnak tűnt, de épphogy csak annyira, hogy még jobban nézett ki tőle. Oldalrafésült éjfekete tincsei néhol a sötét, kékesszürke szemeibe lógtak. Arca keskeny, mégis férfias. Egy sötétszürke zakót viselt szürkéskék nyakkendővel.

A lányok biztosan oda lesznek érte..

..de nekem nagyon nem szimpatikus.