The teacher I hate

A new start? Yes, please!

Denny (Dennis)

A tükörbe néztem. A tökéletesen beállított hajam és elegáns szürke zakóm tökéletesen passzoltak egymáshoz. Próbáltam higgadt maradni, de mégis kicsit ideges is voltam. Az első napom tanárként.. ma lesz. Néztem még magam egy ideig a tükörben. Sóhajtottam egyet, majd felkaptam a táskámat, kisétáltam a lakásból és beültem a fekete Teszlámba. Útközben elkezdett szemerkélni az eső is. Nagyszerű.

Vezetés közben felhívott annak az iskolának az igazgatója, ahol megkaptam életem első állását. Most azon gondolkozhatsz, honnan van egy saját lakásom és egy Teszlám mindössze 23 évesen, úgy, hogy még sohasem volt igazi állásom.. Hát, gazdag családban születtem. Nem tagadom, elkényeztettek. A szüleimnek mindig is tömérdek pénzük volt. Sosem voltam a hálátlan gazdag beképzelt fajta, de így is sokszor piszkáltak a jó anyagi helyzetem miatt iskolás koromban. Azonban a pénzemért nagyrészt megdolgoztam. A szüleim vállalatánál segítettem sokat, valójában ezért cserébe kaptam a pénzt.

-Den, hol vagy már? Mondd, hogy már úton vagy! Mikor érsz ide? - hadarta türelmetlenül Peti.

A háttérből élénk nyüzsgés hallatszott ki, ami visszaemlékeztetett az én iskolai napjaimra.

-Igen úton vagyok, de még beletelhet egy bő tíz percbe, kisebb dugóba keveredtem.

Az előttem álló hosszú autósorra meredtem. Egy baleset miatt alakult ki dugó. Ez el fog tartani egy darabig..

-Rendben, de siess - sóhajtott, majd kinyomta.

Petit, az igazgatót már kiskorom óta ismertem. A szüleim egy régi ismerőse. Egy régen értem tett szívességéért cserébe elvállaltam, hogy osztályfőnök leszek egy tanár nélkül maradt osztályban. Az angoltanári gyakorlattal meg csak szerencsém volt. Eleve, mostanában akartam keresni iskolát, ahol gyakorlatozhatnék. Így ez tökéletes alkalom volt. A volt tanárról nem mondott sokat, azt mondta, rám hagyja a részletek kiszedését a gyerekekből. Nem mintha meglepődtem volna - ismerem, elég régóta ahhoz, hogy tudjam, milyen rafinált is valójában. Élvezi, ha mások szenvednek, de azért mégis helyén van a szíve. Engem is felsegített, mikor a padlón voltam. Talán ő az egyik oka, amiért tanár akarok lenni.

Már nem voltam messze a gimnáziumtól, de a dugóban alig tudtam előrehaladni, ami bosszantott. Egy elágazásnál gyorsan beálltam egy közeli parkolóba, és úgy döntöttem, hogy az út további részét gyalog teszem meg. Még így is gyorsabban odaérek, mint autóval.

Kiszálltam a sötétített üvegű Teszlámból, és a táskámmal a kezemben futni kezdtem az iskola irányába.

Mire odaértem, enyhén le izzadtam, de ami rosszabb volt, hogy a hajam teljesen szétment. Hát ennyit a sok beállítgatásról.. Láttam, hogy azóta Petitől volt egy nem fogadott hívásom, így gyorsan megüzentem neki, hogy már itt vagyok, mindjárt odaérek. Ezután berohantam a kétemeletes épületbe.

Szóval itt fogok tanítani..

Felrohantam az első emeletre, a megadott teremhez. A tanterem előtt megálltam. Bentről gyerekhangok szűrődtek ki. Vettem egy mély lélegzetet, majd lenyomtam a kilincset.

A teremben hirtelen csend lett. Egy osztálynyi tinédzser és az igazgató fogadott.

-Itt is van, Dennis, az új osztályfőnökötök! - szólt Peti - Én pedig megyek is, nem zavarok - szólt egy nem túl őszinte vigyor kíséretében, megveregette a vállamat, majd kilépett a teremből.

Miután hallottam, hogy az ajtó halkan becsapódott, végigpáztáztam az osztályon. Mindenki árgus szemekkel figyelt rám.

-Ömm, sziasztok! Dennis vagyok, és mostantól én leszek az angol tanárotok egyben az osztályfőnökötök. Ha bármi kérdésetek van, forduljatok nyugodtan hozzám. Kérlek mutatkozzatok be mind, hogy jobban megismerjük egymást - mondtam, és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Éreztem ahogy a szám széle megremeg, ami enyhe pánikkal töltött el. Gyorsan valami másra próbáltam fókuszálni, hogy az idegességem minél hamarabb elmúljon.

A bemutatkozás után többen is odajöttek hozzám, és a múltamról és rólam érdeklődtek. A kérdéseikre visszafogottan válaszoltam. Nem igazán szerettem a múltamról beszélni, ezért inkább az ő történeteiket hallgattam. Végignéztem a körémgyűlt tömeg felett. A huszonkilenc fős osztályból néhány fiú továbbra is a helyén maradt. Végigmértem őket, majd megakadt a tekintetem a terem leghátsó sarkában ülő fiún. Ha jól emlékszem, Márknak hívják. A mellette ülő fiúval beszélgetett. Haja világosbarna, szemei pedig nagyon sötét barnák, szinte már feketék voltak. Egy bő, fekete Stüssys pulcsit viselt. Drapp, szintén bő cargo nadrágja alól alig látszott ki a Jordanje.

A stílusa.. nem rossz.

Amint őt néztem, ő is felém fordult. Egyenesen a szemeibe bámultam. Ezután nemsokkal gyorsan elkapta a fejét.