The teacher I hate

Collision

Beep

Beep

Beep

Beep

Felnyitottam a szemhéjam, majd az ébresztőórámra néztem. 7:50-et mutatott.

Várjunk, 7:50??? Kurva élet.. El fogok késni!!

Villámgyorsan felkaptam a ruhámat, majd bedobtam magamnak kaját. A tükörbe néztem. A hajam kócos volt, de nem volt már időm beállítani. Gyorsan megfésültem kicsit (nem lett jobb, max mégszarabb) kirohantam, bringára pattantam, majd elindultam. Úgy tekertem, mint az őrült.

A sulihoz érve egy árva lelket sem láttam. Lelakatoltam a bringám, majd a hátsó udvaron át az ajtóhoz futottam. Kinyitottam az ajtót, és rohantam volna tovább, de...

Bumm

Egy ütődést éreztem. A fejem valaki állának koccant. A fájdalomtól két lépést hátráltam, majd az ajtókilincsbe kapaszkodva megtartottam magam. A fejem fájóan lüktetett, kezem pedig ösztönösen a homlokomhoz kaptam, ahol az ütés ért. Amint feleszméltem a szédületből, lassan felnéztem, hogy lássam, kinek ütköztem.

Az új ofőnk volt. Persze hogy ő.. Ki más is lehetett volna? Hogy lehetek ilyen kibaszott szerencsétlen..?

Ő felvont szemöldökkel méregetett.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Mhm - dünnyögtem lehajtott fejjel.
-Biztos? Jó erősen nekem szaladtál.
-Aha - motyogtam.
-Egyébként meg nem órán kellene lenned? Már 8:17 van, az óra majdnem húsz perccel ezelőtt elkezdődött - szólt érezhető kárörvendéssel a hangjában.
-De. Oda tartottam, csak ön nekem jött - mondtam idegesen lehajtott fejjel. Már megint kezd felbaszni ez az ember.
-Oh, elnézést - nevetett fel ironikusan - legközelebb nem rohanok egyenesen neked.
-Ha ha. Vettem a lapot. Bocsánat. Viszont látásra - mondtam idegességtől lángoló fejjel, majd rá sem sandítva elfutottam mellette. Ő továbbra is az ajtóban állt. A hátamon szó szerint éreztem a tekintetét. Amint befordultam egy folyosón, fellélegeztem. Annyira felidegelt, már korán reggel!

Elszaladtam a nyelvtanteremig, majd benyitottam. Bocsánatkérések közepette a helyemre mentem. Szerencsére a magyartanár (mint ahogy a tanárok nagy része, mert mindenből ötös vagyok) szeret engem, ezért nem írta be a késésemet. Nagyon hálás voltam neki, ugyanis nagy bajba kerültem volna, ha a szüleim megtudják..
Átlépkedtem a padoknak támasztott iskolatáskák felett (majdnem elestem), majd a helyemre érve gyorsan Bence vállához ütöttem az enyémet, és leültem mellé. Bence szinte minden teremben a padtársam volt.

-Hogyhogy már megint késtél? - súgta oda nekem.
-Elaludtam - válaszoltam - meg hallod, nem fogod elhinni kibe ütköztem bele!
-Naaa, mondd!
-Márk! Ha már elkésel, kérlek maradj csendben, és hagyd a többieket tanulni! Bármi is az, ráér óra utánig, igazam van? - kiabált ránk szúrós tekintettel a nyelvtan tanár.
-Elnézést, tanárnő - motyogtam, majd Bencéhez fordultam - majd óra után elmondom.

Óra után amint kiértünk a teremből Bence rögtön faggatni kezdett.
-Na mondd, mi volt!
-Nekimentem annak a bájgúnár angoltanárnak - panaszoltam idegesen - utána meg még direkt provokált az a geci! Olyan idegesítő..
-Nee, basszus! Ráadásul ma még lesz vele egy óránk - mondta Bence.
Megállt bennem az ütő. Ma még egy egész órát végig kell ülnöm az ő pofáját bámulva? Hát biztos hogy nem..
-Faszom, el is felejtettem, hogy ma van angolunk - szisszentem fel - Ajj, annyira szerencsétlen vagyok!
-Hát, ez igaz.. - mondta Bence.
-Köszi Bence, nagy segítség vagy - ingattam a fejem mosolyogva.
-Jó, na, bocsi, de így van. Most mondjam azt, hogy minden rendben lesz? Úgysem lesz.
-A pozitivitásodért szeretlek - sóhajtottam nevetve.