The teacher I hate

Mates

Márk

A házba belépve egyenesen a szobámba futottam, becsaptam az ajtót, majd arccal az ágyamra vetettem magam. Nem tudom, miért éreztem úgy ahogy, és ez ijesztett meg a legjobban. A szívem vadul dobogott, én pedig elvörösödve gondoltam vissza a ma este történtekre.

Félreismertem volna..?

Ez olyan hihetetlen nekem.. hátsó szándék nélkül akar nekem segíteni..? Túl szép, hogy igaz legyen.. vagy mégis az lenne? Aaaa, nem tudom! Viszont ami biztos, hogy ma Tenisz egy olyan oldalát ismertem meg, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Ezek szerint tud jófej is lenni. Néha.

De nem ez zavart legjobban, hanem az, hogy amint rágondoltam elöntött valamiféle idegen melegség, és akármennyire is próbáltam visszafogni, a szám mosolyra húzódott. Mégjobban idegesített az, hogy Tenisz arcára visszagondolva mennyire furcsa érzés fogott el. Valami érthetetlen oknál fogva késztetést éreztem arra, hogy ujjaimmal végigsimítsam. Mi a fasz van velem? Vajon ez volt a terve mindvégig? Hogy megzavarjon?

A gondolataim nem hagytak nyugodni. A legrosszabb pedig az, hogy bármennyire is próbáltam elterelni a figyelmem, nem ment ki a fejemből a keze érintése a vállamon.. az idegesítő vigyora.. a karján kissé kidudorodó erek, ahogy megfeszíti bizepszét.. Basszus, tényleg!! Én.. komolyan megsimogattam..?!

Egyáltalán nem értem, mi ütött belém, de véget akarok ennek vetni. Mostantól mégjobban idegesíteni fogom, addig, míg okot nem ad arra, hogy kirúgják.

Az agyam folyamatosan zakatolt, majd olyan hajnal kettő fele végre sikerült elaludnom.

Másnap már egész korán reggel felkeltem. Kedvem támadt egy kis testmozgáshoz, így úgy döntöttem, futok egy kicsit. Felvettem a futós szettemet, majd megkötöttem a futócipőm fűzőjét. Mivel a bringám még mindig valahol egy oszlopnak lakatolva állt az út szélén, elfutottam arrafele, hogy hazavigyem. Hazatekertem, majd otthon egész délelőtt tanultam, hogy hamar letudjam a hétvégére kapott házifeladatokat. Mivel anya és apa reggel elutaztak meglátogatni valami régi barátjukat, a hétvégére egyedül maradtam otthon.

Dél körül Bence rám írt. A telefonom képernyőjére nézve olvastam az üzenetet:

Fuckbud 🫱🏿‍🫲🏻🗣️🥸💘: Csá, hallod, van kedved délután kijönni focizni a műfüvesre?

Hát persze, hogy volt! Gyorsan meg is írtam neki.

Personal head giver🍆🛐🤓: Jaa, ki lesz még ott?
Fuckbud 🫱🏿‍🫲🏻🗣️🥸💘: Jön patrik, marci, zalán meg talán máté, de ő nem biztos idk
Personal head giver🍆🛐🤓: Oo oké
Fuckbud 🫱🏿‍🫲🏻🗣️🥸💘: Olyan 5 körül ott leszünk
Personal head giver🍆🛐🤓: Oké akk 5re oda megyek én is

És mielőtt még bárki megkérdezi - nem, a nevek nem komolyak.

A fennmaradó időmben befejeztem a házimat, és megebédeltem. A hűtőben talált általam készített túrógombócmaradék pont kapóra jött. Ebéd után leroskadtam az ágyamra, majd beindítottam a sorozatot, amit éppen nézek.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Felnyitottam a szemhéjam. A szobában félsötét volt. Felültem az ágyamban. A telefonom ott feküdt mellettem a paplanon. A kijelzőre pillantottam, ami bekapcsolt amint egy értesítés jelent meg.

Az idő 17:47-et mutatott.
Faszom! Már több mint háromnegyed órája a focipályánál kéne lennem..

Gyorsan feloldottam a telómat. Az értesítéseket pörgettem. Bence írt, még 15 perce (és nemmellesleg vagy háromszor hívott(amúgy arra hogy a faszomba nem ébredtem fel?!!)). Gyorsan válaszoltam neki, és megnyugtattam, hogy megyek, csak kicsit (nagyon) késve, mikor a szemem hirtelen megakadt egy snapchat értesítésen.

       Snapchat
       Dennis added you as a friend!

Megnyitottam, elfogadtam a jelölést, majd úgy határoztam, írok Tenisznek.

Márk: Tanár úr, azt szeretném kérdezni hogy a     jövőhét szerda meg péntek nekem jó lenne, mehetek akkor?
Dennis: Jónapot kívánok Tanár úr, Márk.
Márk: Elnézést tenisz tanár úr
Dennis: Márk, osztályfőnökit akarsz kapni?
Márk: Befejeztem 🤞
Dennis: Egyébként jöhetsz.
Márk: Oké
Márk: Akkor viszont látásra tanár úr 🎾
Dennis: Idegesítő vagy.

Az üzeneteit olvasva ismét elöntött az a furcsa érzés, amiről még mindig nem tudtam megállapítani, mi.

Sportos ruhába bújtam, majd bringára pattantam és villámsebességgel tekertem a régi sulim mellett fekvő focipálya felé.

-Itt van Márk! - kiáltotta Patrik.
-Csá! - köszöntem
-Csá! - kiáltott vissza Patrik, Zalán és Máté, Bence pedig csak nagy mosollyal az arcán integetett nekem a hálóval körülvett focipályáról, majd kezével intett, jelezve hogy jöjjek be.

-Amúgy ugye tudod, hogy körülbelül egy órát késtél? - vigyorgott rám kezemet elengedve pacsink után.
-Kicsit elnéztem az időt - füllentettem.
-Fogadjunk, hogy megint bealudtál - nézett rám rögvest átlátva a hazugságomon.
-Oké, oké lehet - ismertem be, majd nevetve a hajamba túrtam.
-Na gyere, állj be hozzám és Mátéhoz, épp meccs folyt.
-Okés.

Jól éreztem magam. Jó volt kiszabadulni otthonról.

Két órával később Máténak és Bencének menniük kellett. Elköszöntünk Patriktól és Zalántól, akik együtt elindultak a másik irányba. Olyan jó nekik, szomszédok! Bárcsak mi is szomszédok lehetnénk Bencével, akkor biztosan ott lógnék náluk egész nap. Viszont sajnos nem így van, sőt, nagyon egyik haveromhoz sem lakom közel.

Máté, Bence és én együtt sétáltunk hazafele. Máté mellettem tolta a bringáját az úttesten, Bence pedig gyalog volt, és a járda szélét szegélyező patkán egyensúlyozva próbált követni minket.

-Halljátok, ti nem is tudjátok hol lakok, igaz? - kérdezte Máté.
-Nem, miért? - ugrott le Bence hogy csatlakozzon hozzánk.
-Mert pont itt lakok - mondta, majd a házra mutatott ami mellett épp elsétálni készültünk.
-Oh, nem is tudtam - feleltem - akkor hétfőn!
-Ja, csá! - kiáltotta a bringáját a garázsuk felé tolva.

Bencével tovább sétáltunk ketten.

-Add a telód - szólalt meg egyszer csak.
-Miért?
-Csinálhatok egy streaket?
-Ja igen, persze, a telóm a nagy zsebben van, kiveszed?
-Aha!

Bence hátulról megkerülte a biciklimet. A hátizsákomban kutatott egy darabig, behúzta a cipzárt, majd másik kezében a telómmal mellettem sétált tovább.

-Hallod, ez jól látom hogy az ofő? - nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Mi?

Felém fordította a képernyőt, amin a Tenisszel folytatott rövid beszélgetésem volt látható.

-Ömm, igen, de az csak azért, mert nála voltam és azt mondta hogy korrepetálni fog, pedig mondtam neki hogy nem kell, de nem figyelt rám, itt meg csak azt beszéltük hogy mikor menjek - hadartam zavartan.
-Ezek szerint mégsem tévedtem abban hogy összeilletek - bökött oldalba - már a házába is elhívott. Esetleg a szobájába nem vitt fel? - vigyorgott rám felvont szemöldökkel.
-Kussolj! - csitítottam, de Bence csak felnevetett.
-Tudtam! Ne is tagadd!
-Mi? Nem!!
-Ahaaa, persze!
-Bence fogd be - löktem oldalba.
-Naa, nyugi, tudod hogy szeretlek.. piszkálni - tette hozzá felnevetve.
-Igen, nem új - néztem rá vissza tettetett unottsággal.
-Na és milyen volt a tanárúrral? - piszkált tovább.
-Hát amúgy.. ez lehet meglepő, de egész normális. Igazából egyáltalán nem volt rossz - vallottam be.
-Mii? Mesélj!
-Igazából csak beszélgettünk, nagyrészt angolul, de akkor is, valahogy normálisabb volt mint suliban.
-Értem - a talajra nézett egy pillanatig, arckifejezését kifürkészhetetlenné téve, majd figyeltem ahogy visszafolytott nevetéssel ismét felnéz - de ugye tudod, hogy ha ilyeneket mondassz, tovább foglak piszkálni.
Felnevettem, majd tovább sétáltunk még együtt egy darabig. Félúton elköszöntem Bencétől, aki a gát fele folytatta útját, amerre lakik.

Otthon bevetettem magam az ágyamba. Azt terveztem lezuhanyzok előtte, de szinte rögtön bealudtam.