The teacher I hate

Concern

Denny

-Itt vedd le a cipőd kérlek.
-Nemár, pedig úgy terveztem hogy összemocskolom az egész házat - felelte Márk tettetett csalódottsággal.
-Nagyon vicces vagy.
-Tudom - vigyorgott rám a padlón ülve, miközben cipőjét próbálta leszenvedni a lábáról.

Bementünk az étkezőbe, ahol ő levetette magát az egyik székre, táskáját pedig a földre dobta.

A konyhába sétáltam, majd kinyitottam a hűtőt. Meg is van, a kenőcsöm sebekre.

-Márk, vedd le a pólód - sétáltam vissza hozzá, majd leguggoltam a széke mellett.
-Most azt kéri, hogy vetkőzzek? - húzta fel egyik szemöldökét egy cinikus vigyor kíséretében.
-Sosem fogysz ki a visszaszólásaidból, igaz? - sóhajtottam fel unottan.
-Hmm, igaz. Au! - jajdult fel amint pulcsija végét megragadva elkezdtem felhúzni a felsőtestén.
-Majd én leveszem, ez így baromira fáj - szisszent fel.
-Akkor ne csak a szád járjon - forgattam meg a szemem.

Márk lehúzta pulcsiját, hosszujjújával együtt.
Teste jobb oldalát kékeszöld és barna foltok borították, karján pedig egy kéz körvonalai ékeskedtek. Szemét leszegezte, ujjait kezdte szorongatni, mint tegnap felelésnél. Gondolom ezt akkor csinálja, amikor ideges.

-Bekenem, oké?
-Csak légyszi óvatosan - motyogta alig hallhatóan.
Bólintottam, majd a kis tubusból a kezemre nyomtam egy adag krémet.

-Baszki, ez hideg! - húzódott el, amint hozzáértem.
-Na ne mondd, a hűtőből vettem ki.

Kezemmel ismét felé nyúltam. Ezúttal nem húzódott el. A krémet óvatosan körkörös mozdulattal eloszlattam a sebein.

-Au - nyögött fel, amint a kezéhez értem.
-Elég rosszul fest - mondtam a csuklójára utalva.
-Tényleg? - szokásos szarkazmus.
-Vigyázok, nyugi.
Biccentett.
Még egy kis krémet nyomtam ki a tubusból, a csuklója fölé, a kézlenyomatra. Óvatosan elkentem rajta, közben Márk arckifejezését lesve, hogy csekkoljam, jól van-e.
-Kész is.
-Amúgy ez mire is jó? - ragadta meg a pulcsiját.
-Ne! Még ne vedd fel, csak miután beitta a bőröd!
-Oké, oké - tette fel kezeit védekezően.
-És amúgy ez csillapítja a fájdalmat és a gyulladást.
-Aha - felelte gyanakvóan.

Egy pillanatig csöndben ültünk, majd visszacsavartam a gél kupakját, és visszavittem a hűtőbe.

Aggódom miatta. Akármennyire is ellenséges velem, és nem kifejezetten vagyunk "jóban".. Mint tanár, aggódom érte. Ilyet senki nem érdemel.

Visszasétáltam hozzá.

-Márk.. elmondod kérlek mi történt? - álltam meg a széke mellett szemébe nézve.
Márk elfordította fejét.
-Muszáj? Nem annyira akarok róla beszélni..
-Hát.. nem. De tanárként az a kötelességem, hogy segítsek a diákjaimnak, és figyeljek rájuk, viszont ha nem tudom mi a baj, segíteni sem tudok.
-Amúgy sem tud segíteni - motyogta.
-Márk.
Felsóhajtott, majd egy pár pillanatig csendben maradt.
-Biztos nem mindja el senkinek? - kérdezte hezitálva.
-Ígérem.
-Utána meséljen ön is valamit, egy titkot.
Összeráncoltam a szemöldököm.
-Miért?
-Így fair. Ha ön megszegi az ígéretét, én is elmondom mindenkinek az ön titkát.

Jesszus. Egyáltalán nem bízik bennem! Mármint, nem hibáztatom, de ennyire rossz ember azért nem vagyok..

-És hogy győződsz meg róla, hogy utána én is mondok neked valamit, és honnan fogod tudni, hogy amit elárulok, igaz-e?
-Nem azt mondta, hogy jobb emberré szeretne válni? Ha ez így van, egy ígéret betartása nem lehet ellenére. És az, hogy igazat mondd-e, az lényegtelen, ha szétkürtölöm, már úgysem tud mindenkit meggyőzni, hogy nem igaz a terjesztett információ.