Veszélyes Vonzalom

5.fejezet 1.rész

(A következő sorok erőszakos tartalmúak!)

Nem sokkal később magához tért és ijedten tapasztalta, hogy ismét a konyhában van és egy székhez kötözve ül, száján egy kendővel. Gyorsan körbenézett, de nem látta Markot sehol. Hol lehet? – kérdezte magában ijedten. Próbálta kiszabadítani magát de a csomó az nagyon erős volt és kifogott rajta.

- Ne is erőlködj angyalom, azokat a csomókat még az Úr sem szakítja szét. – mordult rá valahonnan a háta mögül egy ismerősen goromba hang. De hogy honnan ismerős azt nem tudta megmondani.

- Hol van Mark? – kérdezte inkább.

- A testőröd? – nevetett fel amaz – Kint van az öcsémmel. Kicsit elbeszélgetnek. Férfias dolgokról. – kacagott tovább és már ott is hagyta a nőt. Legalább él. – gondolta megkönnyebbülten – de vajon meddig? És mit akarnak tőle? Egyáltalán mit akarnak ezek a fickók?

Eközben a garázsban szintén egy székhez kötözve ült Mark. Már rég magához tért csak várt, hogy minél többet megtudjon a támadóikról. Az már biztos, hogy csak ketten vannak és testvérek. Az egyik megsérült – biztos összetalálkozott Amy ütőjével. –mosolygott magában. Csak remélhette, hogy nem bántották azért a kis csel miatt a nőt.

Hamarosan erre a kérdésére is kapott választ mikor visszatért a másik testvér – feltehetőleg az idősebb – és közölte a másikkal, hogy jól megkötözte a konyhában. És hogy nem ismerte fel őt a nő. – tehát az ismerőse. Vagy ami még valószínűbb Jackson ismerősei. Vagy a társai a rablásban. Úgy érezte, hogy elegendő információt sikerült megtudnia, így aztán nagyot nyögött jelezve kezd magához térni.

Nem is kellett sokáig várnia mikor megjelent két álarcot viselő alak.

- Kellemes délutánt napsugaram! – gúnyolódott feltehetőleg az idősebbik.

- Hol vagyok? Kik maguk?

- Hoho! Kisbarátom, itt csak mi kérdezünk. Hány ügynök van még itt?

- Milyen ügynök?- kérdezte Mark színlelve.

- Hát, akit ráállítottak Jackson nőjére! – mondta a férfi és egy bal horoggal adott nyomatékot a kérdésének. Mark vért köpött mielőtt válaszolt volna.

- Nincs itt semmilyen ügynök. Csak én vagyok itt. A férje vagyok. – felelte hörögve. Erre kapott még egyet a gyomrába, amitől ültében görnyedt össze.

- Na, fussunk neki még egyszer. Hányan is vagytok még itt?- kérdezte megint. – És mielőtt megint elővennéd a férj lemezt, tudjuk, hogy nincs férje, és hogy a vendégszobában laksz.

- Szóval? – kérdezte most már türelmetlenül.

- Még egy ember bent a rendőrségen. De nem sokára itt is lesznek. Jeleztem neki mikor láttam, hogy van még itt valaki.

- Na, ne röhögtess! – mordult fel. – és hol vannak a zsaruk? Mert már órák óta itt vagyunk és még csak nyomuk sincsen. - röhögött fel a másik is erre. – Menj és nézd meg a nőt nehogy meglépjen. És ne nyúlj hozzá, mert megjárod. – szólt rá az öccsére mielőtt kilépett volna a garázsból.

- Addig mi elbeszélgetünk.

- Azt erősen kétlem...- felelte Mark.

A konyhában Amy épp a köteleit feszegette mikor belépett az egyik támadója. A férfi nehézkesen vette a levegőt – valószínűleg őt sikerült ártalmatlanítania. Vagy Mark hagyta így helyben? Mosolyodott el magában, arra a gondolatra, hogy a férfi még tényleg él.

Nem tartott sokáig az öröme, mert a férfi csak állt a konyhaajtóban és ez nagyon idegesítette őt. Ettől szaporábban vette a levegőt, ami ingerlően hatott a férfira és most már közelebb ment a nőhöz. Odaállt mögé és csak nézte a fel-le hullámzó melleit a pulóveren át. Egyszer csak elkapta azokat és durván nyomkodni kezdte mire Amy kiáltozni kezdett és mozgolódni. De hasztalan mert azok a durva kezek nem engedték el sőt egyre merészebben fogdosták őt. Aztán egy hirtelen mozdulattal a férfi durván rántott egyet a székén mire az szembe került vele és ismét rohamot indított a domborulatok ellen. De közben már markolászni kezdte őt a nadrágon keresztül. Amy egyre kiáltozott meg ahogy még tudott ellenállt de mivel keze- lába le volt kötözve nem sokat tudott teni a durva bánásmód ellen. A pasas épp egy zsebkést vett elő és kioldotta a kötelet a lábán és a derekán mikor Amy elérkezett látta a pillanatot a szökésre. Nagyot rúgott belé, amitől az ívben meggörbült, de sajnos nem volt elég gyors mert elkapta a lábát amitől elterült a kövön.

- Ezt még nagyon fogod bánni kicsikém. – hörögte miközben a hátára fordította a nőt. Közben behúzott neki egyet, hogy csillapítsa az ellenállását. Amy most már felszakadt ajakkal félájultan hevert előtte a földön. Mellé térdelt és a kését a nyakához szorította.

- Mindig is tetszettél nekem. De neked Jackson kellett. De most nincs itt ugyebár. És a testőröd is le van foglalva, úgyhogy csaphatunk egy privát partit kicsikém. Mit szólsz hozzá? Elállt a szavad mi? – nyögte a fülébe miközben a szabad kezével ismét fogdosni kezdte a nőt. Már épp a nadrágjával bajlódott, amikor úgy ítélte most már nem fog ellenkezni Amy és félretette a kést és már rángatta is le a farmerját róla. A pulóvert Amy nyakáig feltolta és buzgón nyalogatni kezdte a nőt aki már reszketett a félelemtől és nem mert moccanni sem, csak várta hogy vége legyen. Már csak a bugyija választotta el a férfitól amikor az egyszer csak megmerevedett és rázuhant a nőre.

Már épp arra gondolt, hogy ennyi volt, amikor durván lerántották róla a férfi ájult testét és őt pedig talpra állították. A pulcsit visszarántották a helyére és akkor meglátta a megmentőjét. De egyáltalán nem azt, akire számított. Legnagyobb meglepetésére Jackson állt előtte és épp megkötözte az ájultan fekvő támadóját.