Veszélyes Vonzalom

1.fejezet 2.rész

- Én voltam az. Csupán körbe jártam a környéket hátha találok arra utaló jeleket, hogy más is járt erre magán kívül. – mondta az ügynök.

- Akkor minden rendben van? – kérdezte a nő.

- Igen. Egyelőre.

- És mit tegyünk? Várjunk ölbe tett kézzel, hátha felbukkan?

- Igen és nem. – felelte

- Ezt most nem értem.

- Egyedül él itt. De erről Jackson nem tud. – kezdte

- És?

- Hát, ha esetleg mégis csak ide tartana, akkor látnia kell, hogy már nem egy védtelen nő.

- És ezt hogyan is képzelte pontosan? – kérdezte, de tudta előre a választ.

- Hát úgy hogy itt lesz a férje is, aki majd mindenre gondol, amire egy nő nem gondolhat. – felelte nyugodtan az ügynök.

- És mégis ki lenne az én gondos férjem? Maga Harrison ügynök? – kérdezte és észre sem vette, hogy még csak most nevezi a nevén a vendégét. Most tudatosult benne hogy a már rég elfeledett múltja újra fenyegeti az életét, a jelenét.

Látva az ügynök arcát már tudta a válaszát.

- Pontosan Én leszek a férjed. – váltott azonnal tegezésre Harrison ügynök.

- És mivel magyarázzuk a hirtelen felbukkanásodat? – tegezte ő is vissza a férfit. – És a vezetéknevedet?

- A vezetéknév az egyszerűbb: mivel a te neved Adams én is az leszek. Egyébként Mark vagyok.

Szép név – gondolta a nő miközben alaposan szemügyre vette a „férjét". A maga százhetven centijéhez képest elég magas a férfi. A haja barna, de néhol már ősz hajszálak vegyültek bele. De legjobban a tekintete ragadja meg a figyelmét. Hihetetlenül határozott acélkék tekintete mindenkiből tiszteletet hoz ki.

- Mit meséltél a helybelieknek pontosan? – zökkentette vissza a nőt.

- Hát nagyjából az igazat. Hogy elhagytam a férjemet, mert az nem becsült meg engem. A tettlegességet nem említettem, mert nem akartam magamra vonni a helyiek figyelmét. Így most azt gondolják, hogy egy rossz házasságból menekültem vidékre.- felelte Amy.

Mark bólintott és elgondolkodva nézett a nőre. Közben mintegy akaratlanul is, de meg figyelte a nőt. Amikor először találkozott vele egy ijedt kis őzikéhez tudta hasonlítani az akkor a húszas éveiben járó fiatalasszonyt. Mára nagyot változott. A tekintete most arról árulkodott, hogy tudja, mit akar. Határozott elképzelése volt régen is az életéről, amit sajnos a férje teljesen a feje tetejére állított. De a körülményekhez képest jól feltalálta magát és újjá szervezte az életét. A haját megnövesztette, és már nem festette, hanem meghagyta a természetes barna színét. Ez tetszett neki. Szerette, ha egy nő természetes.

Majd hirtelen előre hajolt ültében és egyenesen a nő szemébe nézett.

- Mit gondolsz, arról hogy én megpróbálom a házasságunkat megmenteni? – kérdezte tőle.

- Hát szerintem hihető lesz a történet. De mi az ügynökség parancsa? Megengedik ezt a- minek is nevezzem- hadműveletet?

- Ez nem teljesen hivatalos megbízatás. Mivel én akkoriban nem vettem rész aktívan a nyomozásban ezért kértek fel engem de én már öt éve visszavonultam és csak a régi nyomozást vezető ügynök hívott fel engem és kért meg hogy jöjjek el és vigyázzak rád. – felelte Mark.

- Szóval csak a nyakadba akasztottak engem?

- Hát így is lehet értelmezni, de nem ezért vállaltam. – mondta és felállt, ezzel jelezve, hogy a beszélgetést befejezettnek tekinti.

Amy nem is firtatta az okokat, mert örült, hogy valaki gondolt az ő biztonságára.

- Megmutatom a vendégszobát. Addig hozd be a csomagodat a kocsidból. - javasolta a nő és megvárta, amíg Mark kisietett a kocsihoz és behozta a bőröndjét. A férfi előtt sétált fel az emeletre és a folyosó végén lévő apró szobához vezette.

- Sajnálom, de nem számítottam vendégre. A fürdő szemben van törülköző a szekrényben a folyosó végén. Csomagolj ki és pihenj le. Reggel majd megbeszéljük a további teendőket.

- Nem gond, megfelel. Köszönöm. Jó éjt. - felelte Mark.

Amy bólintott és becsukta maga mögött az ajtót. Visszament a konyhába és rendet rakott. Majd körbejárta az alsó szintet és az összes ablaktáblát behajtotta, és kulcsra zárta az ajtót. Visszaballagott a szobájába és bebújt a takaró alá. Sokáig forgolódott az ágyban nem jött sehogy sem az álom a szemére. A volt férjére gondolt. Az igazira. Hogy milyen boldog is volt vele egészen addig a végzetes napig, amikor is elvesztették a babájukat Jackson miatt.

Olyan mintha csak tegnap történt volna. Már a második trimeszter elején járt, amikor váratlanul egyik este részegen ment haza a férje. Ez akkoriban gyakran előfordult, mert elvesztette az állását a válság miatt és nem tudott újra elhelyezkedni. De az az este mégis más volt. Mivel nehezen esett teherbe amúgy is féltékeny volt állandóan rá a férje. De aznap mégis elharapózott a veszekedés köztük. Sőt egy-két pofon is elcsattant. Csak sajnos az egyik miatt elvesztette az egyensúlyát és megbotlott a lépcsőn és legurult. Azonnal elvesztette az eszméletét. Csak a kórházban tért magához, ahol közölték vele, hogy a méhlepény sajnos levált a méhfalról és már nem tudták megmenteni a magzatot. Jacksonban még volt annyi tisztesség hogy kihívta a mentőket, de aztán már csak a tárgyaláson látta legközelebb, amikor elítélték huszonöt évre egy fegyveres rablás miatt, amit még azelőtt követett el, hogy elvesztették volna a babát. Míg a börtönben volt elvált tőle és elköltözött. És azóta még kétszer költözött, mert az exférje megbízott valakit hogy tüntesse el. Ezt attól az embertől tudta, meg akit a férje küldött rá. Azután változtatta meg a nevét és költözött ebbe a kisvárosba. Ennek már majdnem hét éve már. Ennyi ideig tartott az idilli biztonság, amit kiharcolt magának.

És most ennek is vége. A miatt az ostoba fesztivál miatt. Tudta hogy csak baj lesz belőle ezért is próbált eltűnni onnan. Azt hitte sikerült. Most már tudta, hogy nem. És most újra üldözi a volt férje.

Ekkor eszébe jutott Mark. Aki félretéve a nyugalmát őt jött ide védelmezni. Ettől kicsit jobb kedvre derült. De remélte hogy téved a férfi és más oka volt az exének a szökésre és csak elterelésnek használta az újság kivágást . Igen - határozta el- reggel az első dolga lesz hogy beszámol a gyanújáról az „új férjének". Ezzel a nyugtató gondolattal mély álomba merült.