Egy megtört nő aki új személyazonossággal is menekül a múltja fájdalma elöl .... Egy megtört férfi aki nem tudja túl tenni magát családja elvesztésén .... És egy szökött bűnöző aki fenekestül felforgat mindent.
Ezt a novellát még 2010-es években í...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
15 évvel később - Nyár
Amy Adams egy valamit utált a legjobban, az időpocsékoló elfoglaltságot. Világ életében mindent a hasznosság jegyében végzett. A munkabeosztását, a házimunkát és a magánéletét. De az már régenvolt. Szinte már el is felejtette mi is a család....
Szinte....
Egyszer régen volt családja, de elvették tőle és ez még most is fájdalmas könnyeket csalt a szemébe.
Megrázta a fejét és folytatta a gyomlálást. Ezt is utálta. Nem az a fajta volt, aki naphosszat csak a kertben tett-vett. Volt idő mikor hat lóval sem lehetett volna kirángatni a kertbe egy kis gyomlálásra, vagy bármi olyan tevékenységre, ami szerinte az időpocsékolás kategóriába tartozott.
Felhorkantott erre a gondolatra. Ha az anyja most látná....
De nem láthatja, mert már jó ideje meg kellett szakítania a kapcsolatot vele. Ez volt az utolsó, amit meg tett érte. Ezzel védte őt. Muszáj volt. Túl fontos a számára. Ezzel egyedül kellett maradnia. Se család, se barát, se élet.
Élet? Igen élt, de milyen áron. Itt élt ezen az isten háta mögötti kisváros szélén. Még a neve is idegen a számára akár csak az élet, amit már több mint tíz éve élt.
Türelmetlen mozdulattal letörölt egy izzadságcseppet a homlokáról és újult erővel irtotta a kertjét egyre gyakrabban ellepő növényeket. Pár órával ezelőtt kezdte el és elég szépen haladt aminek nagyon örült. Miután végzett a gyomokkal jóleső érzés járta át a műve láttán. Nagyon megszerette ezt a kicsi hobbikertet, amit létre hozott magának. Tele ültette az édesanyja kedvenc virágaival, és úgy gondozta őket, mintha az anyja maga lett volna ott vele. Minden évvel egyre rosszabb volt a hiánya. Az első években mindig felhívta a születésnapján. Soha nem szólt bele, de jó érzés volt hallani a hangját. De pár éve ezt sem tette már, mert ezzel csak jobban fájt neki a távolság. Azóta, csak ha rágondolt mindig kijött a kis menedékébe és megsimogatta a virágok szirmait. És csak álmodozott.
Felkelt a földről és összeszedte a kerti szerszámait és visszament a házba. Töltött magának egy kávét és felment az emeletre tussolni. Negyed órával később fürdőköpenyben és a fején egy törölközővel tért vissza. Elmosta a bögréjét és bekukkantott a hűtőbe valami harapnivaló után. Rájött, hogy előző nap nem ment el a boltba bevásárolni.
Gyorsan visszaszaladt az emeletre felöltözni. Pár perccel később már melegítőben sétált lefelé a lépcsőn miközben a nedves haját kötötte lófarokba. Már az edzőcipőjét kötötte mikor rátört egy rég elfeledett bizsergető érzés a tarkóján. Kinézett az ablakon de nem látott semmi különöset. Befejezte a cipőfűző kötést és kisietett a házból a garázs felé.
- Meg kéne már ezt is javítani. – jelentette ki az akadozó garázsajtó láttán. Beült a viharvert Fordjába és a város felé vette az irányt. Mire kiért a főútra meg is feledkezett a kellemetlen bizsergésről a tarkóján.
Két órával később vidáman dúdolgatva főzte a tésztát a paradicsomos mártás mellé. Közben bazsalikomot tépkedett a mártásba. Leszűrte a tésztát és lazán összeforgatta a mártással. Megszórta egy kevés parmezánnal és tett ki belőle egy tányérra. Egy pohár vörös borral és a tányérjával együtt bevonult a tévé elé és evés közben a híradót nézte.
Estefelé lezuhanyozott és egy könyvvel letelepedett a heverőre olvasni. Nem sokkal később elnyomta az álom.
Pár órával később a csengő hangjára ébredt. Felkapta a köntösét és az ajtóhoz sietett. Közben futólag az órájára nézett mert nem értette ki lehet az ilyen későn.
Kikukucskált a kémlelőnyíláson, de szinte semmit nem látott ezért felkapcsolta a kinti világítást és a biztonsági láncot beakasztva kinyitotta az ajtót. Először alig ismerte meg a kint várakozó férfit. Bár több mint tíz éve nem látta, és remélte hogy nem is fogja látni őt.
- Jó estét Elanor. – üdvözölte őt a férfi.
- Már Amynek hívnak. –felelte köszönés helyett.
- Sajnos rossz hírt kell közölnöm. Jackson megszökött. – mondta tömören a férfi. Mire a nő szótlanul beengedte a házba a férfit.
A konyhába kísérte az ügynököt és székek felé intett a fejével jelezve, hogy foglaljon helyett.
- Még mindig feketén issza a kávét? – kérdezte miközben filtert tett a kávéfőzőbe. Szemes kávét töltött a darálóba és finomra darálta az illatos babokat.
- Látom, van ami nem változik. – jelentette ki a férfi.
- Sajnos erről az egyről semmiképpen sem voltam hajlandó lemondani. Csak a kávé márkája nem azonos. Itt sajnos nem kapható a kedvenc márkám. De a frissen őrölt kávé az itteni kávéból is kellemes aromájú.
Az őrleményt a filterbe öntötte és vizet töltött a tartályba, majd bekapcsolta a gépet. Percekig csak a kávéfőző hangját lehetett csak hallani. Két bögrét rakott az asztalra, majd töltött mindkettejüknek. Az egyiket a férfi felé nyújtotta és kérdőn nézett a vendégére.
- Finom. - jelentette ki a férfi, bár sejtette, hogy nem a kávéra irányult a nő néma kérdése. – Négy napja szökött meg a börtönből. – folytatta.
- Négy napja? – kérdezte Amy. – És miért csak most értesítenek?
- Azért mert csak tegnap derült fény a szökése igazi okára. – felelte.
- Az igazi okára? Milyen okra gondol? – kérdezte, bár szinte sejtette a választ.
- Fél évvel ezelőtt megjelent egy cikk az egyik lapban ami beszámolt a környék biokertészetéről.
- Igen emlékszem arra a bizonyos fesztiválra. Akkor nyüzsögtek itt a riporterek. Nem is kerültem a kamerák elé hanem az egyik ismerősömnél töltöttem azt a délutánt.
Ekkor az ügynök egy rongyos papírnak tűnő valamit vett elő egy bizonyítékos tasakban és átnyújtotta a nőnek, aki szó nélkül átvette és megnézte. A fesztiválról számoltak be a cikkben és közöltek mellé egy elég szemcsés fotót is. Első látásra, semmi különösre nem gondolt, de aztán jobban megnézte a fotót és elsápadt. A fesztivál szervezője és a támogató mögött sajnos kétségkívül az ő arca volt látható a háttérben miközben elsietett a helyszínről. Bár azt nem tudhatta senki csak ő.
- És ezt már fél éve rejtegette? Fel sem tűnt senkinek ez a cikk? – kérdezte
- Nem mivel az őrök csak lehetséges fegyverek után kutatják át a rabokat és nem holmi újságkivágások miatt. – felelte az ügynök.
- És most költöznöm kell? – kérdezte Amy
- Nem mivel erre csak a kollégáim jöttek rá. És mivel nem volt kétséget kizáróan bizonyítva a súlyos testi sértés ezért a hatóságok csak akkor lépnek, ha biztosan tudják mi az úti célja.
- Akkor miért jött el hozzám? És ha követte önt? – húzta be sietve az ablaktáblákat.
- Egyelőre csak én feltételezem, hogy ide igyekszik. – felelte - És nyugodjon meg nem követett senki idáig.
Ekkor belé hasított a felismerés. Eszébe jutott az a furcsa érzés amit még délelőtt tapasztalt. Ezt az élményt el is mondta az ügynöknek, aki csupán csak bólintott a hallottakra.
