Egy megtört nő aki új személyazonossággal is menekül a múltja fájdalma elöl .... Egy megtört férfi aki nem tudja túl tenni magát családja elvesztésén .... És egy szökött bűnöző aki fenekestül felforgat mindent.
Ezt a novellát még 2010-es években í...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Másnap reggel Amy a kanapén elnyúlva talált rá a férfira, aki békésen szunyókált. Óvatosan betakarta és kiment kávét főzni a konyhába. Már éppen a pirítósokat vette ki a gépből mikor Mark megjelent kócosan kisfiús mosollyal az arcán.
- Azt hiszem elaludtam.
- Nekem is úgy tűnt. Volt valami? – kérdezte tőle a nő.
- Semmi ... Az éjjel többször kimentem körbejártam a környéket de senkit nem láttam. Most mennyi az idő? - dörzsölte meg az arcát a férfi.
- Fél nyolc van. Én is elaludtam. Elboldogulsz itthon? Nekem be kell mennem a Könyves kuckóba, kérek szabadságot a "visszatérésed" alkalmából. Meglátjuk mennyi idő alatt, kaphatjuk el Jacksont. A rendőrség nem mondott ez ügyben semmit?
- Körözés alatt áll és az FBI is nyomoz az ügyben. Mindenhova kiküldték a fényképét. Figyelik a reptereket, busz- és a vasútállomásokat és az autókölcsönzőket is. Meg a nagyobb utakon is helikopterekkel járőrőznek. Reméljük, hamar elkapják.
- Minél előbb annál jobb. Utálok megint rettegni, mikor jön engem megölni, mert semmi kétségem, hogy meg akar ölni. Csak nem értem miért? Én nem is tanúskodtam ellene és a vádemelést is megúszta, mert nem volt elég bizonyíték a testi sértésre. Akkor meg mit akarhat?
- Nem tudom. De úgy hiszem sok válasz meg lesz, ha elfogják őt. – mondta Mark és fölhajtotta a maradék kávéját majd kiment a konyhából. Amy még gyorsan beletette a tányérját a mosogatóba és felkapta a kocsi kulcsát majd a garázsba ment.
Behajtott a városba és nem sokkal később leparkolt a kis könyvesbolt előtt, ahol már nagyon régóta dolgozott. Belépett és vidáman üdvözölte az üzlet tulajdonosát.
- Kedvesem. Nem kellett volna ma bejönnöd dolgozni. Martha mesélte, hogy újra veled van a férjed. Azt gondoltam biztosan szeretnél vele újra összeszokni. Vagy, hogy is szokták azok, akik újra kezdik a dolgaikat? – kérdezte Susan Hess az üzlet tulajdonosa. Már nagyon régen az övé az üzlet és nagyon büszke, arra hogy még nagyon gyümölcsöző a vállalkozása. Amyt is csak rész munkaidőben foglalkoztatta, mert nem akarta elbocsátani. És ő maga is csak részmunkaidőt töltött az üzlettel. Még kicsit örült is, mert legalább többet tudott a családjával foglalkozni.
- Csak szerettem volna ezt veled megbeszélni. Csak úgy néz ki erről lemaradtam.
- Mennyi időre lenne szükséged? – kérdezte Susan tőle.
- Fogalmam sincs, mennyi idő alatt derül ki meg tudjuk-e menteni ezt a házasságot. - gondolatban hozzá is tette az ujjaival az idézőjelet.
- Most úgy is június közepe van. Megkapod ezt a nyarat fizetés nélküli szabadságként. És ha hamarabb sikerül kitalálnotok hogyan tovább, akkor felhívsz, és elújságolod, mi legyen.
- És addig egyedül viszed a boltot?
- Á dehogy az unokámat megkérem nyári munkaként, segítsen ki. Úgyis mindig nyaggatott, hogy pénzre van szüksége. Így legalább meg tanulja becsülni a pénz értékét.
-Rendben van. Akkor már most menjek, vagy még azért ma még segítselek ki?
- Maradj. Nekem még úgyis szólnom kell Suzienak hogy jöhet dolgozni. Már ha még érdekli a dolog. A fiataloknál ez gyorsan változik.
- Valóban én sem voltam különb, mint a mostani tinik.
-Rendben akkor én most hazamegyek és kb. 2 körül leváltalak. Majd délután oda is adom erre a fél hónapra járó béredet és akkor nem is kell megzavarnod a pihenésedet.
- Nekem megfelel. De ígérd meg Susan ha mégis kellenék, ne habozz felhívni, kérlek. Remélem, mire eljön a leltár ideje addigra újra, itt lehetek. – mondta aggódva Amy. – Na jó menjél, én addig rendbe rakom az újonnan érkezett könyveket, amiket a múlt héten kaptunk.
- Én már elkezdtem elrendezni azokat és neked csak be kell fejezned. És utána le kellene portalanítani a könyveket. És fel is kell majd tölteni az automatákat. Jah és poharat is tegyél bele, mert kifogyott. – sorolta gyorsan a teendőket.
- Tudom, ne aggódj. Menj csak nyugodtan. – nyugtatgatta a nőt Amy. – Én elleszek.
- Rendben. Szia. – köszönt el Susan.
Délután háromnegyed kettő előtt pár perccel érkezett vissza Susan, és rögtön be is zárkózott az irodájába. Kettőig ki sem jött onnan. Mikor végre megjelent rögtön behívta Amyt az irodájába.
- Kerestél. Baj van? – kérdezte aggódva Amy.
- Nem-nem csak még volt egy kis dolgom. – felelte a nő és egy nagy halom papírt tett félre az asztalon, és egy kisebbet rakott Amy elé.
- Ezeket még alá kellene írnod. Az egyik a szabadság papírod, a másik meg hogy kiadtam a félhavi fizetésed. Remélem, hamar megoldódik a dolog köztetek.
- Hát én is remélem, hogy nyár végéig kiderül menni fog-e közöttünk a dolog. Annyit biztosan tudok, hogy nem rajtam múlik. - mondta a nő és leszignózta a papírokat. – Ez nem téves? – kérdezte a fizetési papírra mutatva.
- Nem mert kaptál jutalmat is. a múlt hónap zűrös volt és megérdemled. – jelentette ki Susan.
- Köszönöm. – mosolyodott el és aláírta azt a papírt is.
Ezután eltette a csekket, amit Susan adott és elköszönt.
- Ne búcsúzkodj itt nekem, hiszen csak nyaralsz, és amúgy sem leszel messze innen, úgyhogy csak néz be néha és élvezd a nyarat.
- Rendben van. – intett vidáman és kilépett az üzletből.
Alig ment pár lépést és egyből észrevette Markot az utca végén. Oda sietett hozzá és aggodalmasan nézett rá.
- Baj van? – kérdezte
- Nincs csak már sokáig elmaradtál és gondoltam megnézem,mit csinálsz, hol dolgozol.
