Veszélyes Vonzalom

2.fejezet 1.rész

Másnap reggel korán kiment az álom a szeméből és felöltözött, mert nem akarta zavarba hozni Markot már az első reggelen. Gyorsan lesietett, hogy jó házigazdaként friss kávéval és reggelivel várja vendégét.

Odalent meglepődve tapasztalta, hogy a férfi már talpon van, és épp tojást süt a szalonna mellé. Annyira elmerült a sütkérezés közben hogy észre se vette, hogy közben halkan fütyörészett. Ez mosolyt csalt az arcára, mert kicsit hamisan fütyült.

Ekkor Mark felpillantott és elmosolyodott mire a nő erre megremegett. Amy sietve a konyhaszekrényhez lépett és kávésbögrét vett elő és töltött magának, majd a pulthoz telepedett, ahol a férfi már meg terített.

- Nem tudtam mihez volna kedved. – mondta miközben egy tál palacsintát tett az asztalra.

-A tojás is elég lett volna. – felelte Amy – De a palacsintát is szeretem. – tette hozzá sietve.

- Én is jobban szeretem a szalonnás tojást. Na ezt most már legalább tudjuk egymásról.

- Igen az első infó, ami nagyon fontos. – pirult el a nő.

- Szerencsére nem kell sokat „szerepelnünk". Elég csak akkor mikor kilépünk a házból. – jelentette ki Mark.

- Szerintem már ma kezdjük el.

A férfi kérdő pillantására sietve hozzátette. – A színjátékot persze.

-Rendben – felelte Mark.

Ezután alig esett szó közöttünk a „szerepükről". Semleges mederben folyt a beszélgetés reggeli közben.

Reggeli után közösen raktak rendet pont olyan egyetértésben, mintha tényleg egy pár lennének. Majd a férfi sietve távozott a konyhába. Ezután Amy felkapta a kocsi kulcsát és várt Markra, aki csak nem került elő. Már épp indult volna megkeresni, amikor egyszer csak megjelent a lépcső tetején. A látványára Amynek görcsbe rándult a gyomra. Mikor Mark leért kérdőn nézett a nőre, aki erre visszazökkent a valóságba.

- Induljunk. – mondta – Ma van a vásár . Egy füst alatt lerendezhetjük a város felét és a másik fele, meg majd megtudja a pletykásoktól és akkor egy dolog ki is lesz pipálva.

- Aha. Rendben. – mondta egy félmosoly kíséretében, majd kinyitotta az ajtót a nő előtt.

Mikor Mark meglátta a Fordot megállt.

- Inkább menjünk az enyémmel. – mutatott a Taurusa felé.

- Rendben. Menjünk a tiéddel, de akkor nagy bevásárlásra készülj. – kacsintott rá cinkosan Amy, mire a férfi kinyitotta neki a kocsiajtót és besegítette. Ha bárki látta volna őket nem gondolta volna, hogy csak megjátsszák az egészet.

Az úton Mark észrevétlenül körbenézett hátha valaki figyeli őket. Megnyugodva szentelte a figyelmét a vezetésnek. Közben semmiségekről folyt közöttük a beszélgetés.

A vásárban nagyon sokan megjelentek. Nehezen lehetett mozogni. Amy betartotta a „fenyegetését". Rengeteg mindent vásároltak. Vettek növényvédő tápszert és virágföldet. A férfi kérdő pillantására Amy elmondta, hogy ki szeretné bővíteni a virágágyást, és erre szüksége van hozzá. Aztán mikor berakodtak a csomagtartóba A nő még elcipelte Markot a gyors büfék felé. Két hot-doggal gazdagabban leültek az egyik asztalnál és vidám csevegés közben elfogyasztották azokat. Mikor mindent eltüntettek, még nézték egy darabig a tömeget és közben Amy néha-néha mesélt vicces anekdotákat egy-két emberről aki elhaladt mellettük vagy csak meglátták a tömegben. Mark miközben a nőt hallgatta néha közbe kérdezett, hogy lát-e olyan embert, akit eddig nem volt a vásáron. Amy meglepődve válaszolta, hogy még senki nem tűnt fel neki, aki ismeretlen lenne. Ez kicsit elszomorította, mert eszébe jutott miért is van itt a férfi.

Felállt és a zöldséges stand felé indult. A férfi követte és figyelte, ahogy krumplit és más zöldségeket vásárolt. Amy még vett gyümölcsöt is, mert szeretett volna a hétvégén sütni valamit.

Már elmúlt 11 óra mikor úgy határoztak ideje indulni haza, mikor Amy észrevette, hogy egy idősödő hölgy sietett feléjük.

- Na most jön a premierünk. – súgta oda A férfinak. Mark erre a jelzett irányba nézett és meglátta a hölgyet.

- Amy, kedvesem. Milyen jó hogy látom. – üdvözölte a nőt.

- Martha én is örülök, hogy látom. – felelte miközben belekarolt a férfiba. Látszott Marthán, hogy majd'belehal, hogy megtudja ki is kísérte el őt. Nem is csigázta tovább a kíváncsiságát.

- Martha kérem hadd mutassam be az urat. – kezdett bele – Ő Mark Adams. Mark a hölgy Martha Jones, az egyik kedves szomszédom. – mutatta be őket egymásnak. Mark kiérezte az enyhe gúnyt, ami meglapult a bemutatásban. Kíváncsian felvonta a szemöldökét mire a nő intett a fejével jelezve, hogy ne most kérdezzen rá.

- Adams? Csak nem...? – kezdte

- De igen. – felelt helyette Mark – Én Amy férje vagyok.

- Akit elhagyott? – nézett szemrehányóan Amyre.

- Igen. De természetesen az én hibám volt és nem becsültem meg őt eléggé, amikor kellett volna. Csak azt remélhetem, hogy még nem késő az újrakezdés. – mondta miközben csókot lehelt Amy kezére, amit épp fogott.

- Akkor azért jött, hogy visszahódítsa Amyt? Ennek örülök, tudja – fecsegett Martha – nem jó egy nőnek egyedül élnie. Még a szájára veszi a város. – folytatta az idős néni látszólag aggódó hangon.

- Köszönöm, hogy ennyire a szívén viseli Amy sorsát. – mondta Mark miközben bátorítóan megszorította a nő kezét, mire egy hálás mosoly volt a válasz. – De most már nem lesz semmi gond, hiszen most már itt vagyok, hogy vigyázzak rá.

- Azt hiszem, most már ideje lenne indulnunk drágám. Még ma meg is kellene csinálnunk a kertedet is. Vagy nem ezt szeretnéd? – kérdezte a férfi egy enyhe szorítás kíséretében, mire Amy buzgón bólogatni kezdett.

- Oh, tényleg, igazad van már épp indulni akartunk az előbb. Induljunk Mark. – mondta végül – Viszontlátásra Martha! – köszönt el a szomszédjától.

- Viszontlátásra kedveském. Még látjuk egymást. – szólt utána még Martha.

A visszaúton alig váltottak pár szót egymással. Csak mikor már otthon voltak és kirakodtak mondtak egymásnak pár semmitmondó szót. Mikor Amy már mindent eltett a helyére és elő készítette az ebédet, ment megkeresni Markot. A verandán talált rá miközben a külső világítást javította éppen. A férfi megérezte a jelenlétét. És hátra pillantott.

- Ideadnád, kérlek a csavarhúzót?

Hát nem éppen erre számított, de azért kivette a szerszámos ládából és odaadta a férfinak, amit kért.

- Sajnálom, ha esetleg zavarba hoztalak a vásáron. Martha sajnos nem éppen a szende vénkisasszonyok közé tartozik. – kezdett bele a magyarázkodásba.