Egy megtört nő aki új személyazonossággal is menekül a múltja fájdalma elöl .... Egy megtört férfi aki nem tudja túl tenni magát családja elvesztésén .... És egy szökött bűnöző aki fenekestül felforgat mindent.
Ezt a novellát még 2010-es években í...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor Mark belépett a kórterembe először alig látott, odabent félhomály uralkodott, mert a függönyöket behúzták. Azután hogy a szeme hozzászokott a fényviszonyokhoz akkor látta meg Amyt az ágyon. Mellette halkan csipogott egy gép jelezve a szívdobbanását. Mélyen aludt az altatók miatt. A kikötőben észre sem vette a zúzódásit. Az arcán volt egy csúnya horzsolás és a karját is ami be volt szorulva kék-zöld foltok tarkították, de ezektől eltekintve látszólag jól volt. A sarokból odahúzott egy széket és leült Amy ágya mellé.
Már majdnem dél volt mikor a többiek is megérkeztek. Hoztak Marknak egy kávét és egy zacskót, ami szendvicseket rejtett, mire a férfi intett a fejével, hogy inkább odakint beszéljenek. Mikor kimentek egy nővér ment be a nőhöz.
- Nos? – kérdezte őket Mark.
- Kiemelték a roncsot. „D" és még vagy egy tucat technikus már szedi is szét. „D" azt mondja, kell neki legalább 10 óra, hogy kész legyen. – kezdett bele Danny.
- Mondd meg neki, kap 5 órát. – felelte ingerülten.
- Sejtette, hogy ezt fogod üzenni és azt üzeni akkor is szüksége van legalább 8 órára. – felelte erre Danny, mire Mark elmosolyodott.
- Rendben kap 8 órát. Délután átmegyek hozzá. – mondta.
- A nő hogy van?
- Jobban. Az orvosok szerint még egy-két napig altatják és aztán már magánál lehet. Aztán még egy hét megfigyelés, és ha minden rendben, akkor hazamehet.
- Mark, – szólalt meg ekkor Gabe. – nekünk vissza kell mennünk a fővárosba. Amint „D" végzett indulunk is vissza. Innen nem sokat tehetünk. Hatékonyabbak leszünk a központból. És a nagyfőnök is ezt az utasítást adta.
- Sejtettem. Akkor marad itt még valaki?
- Nem az egész csapat visszamegy. De kaptok védelmet. Amíg lezárjuk az ügyet.
- Rendben. Akkor még látjuk egymást. – fejezte be a beszélgetést és visszament a kórterembe. Odabent a nővér épp kicserélte az infúziós tasakot mikor belépett. Ellenőrizte a gépet még aztán Markhoz fordult.
- Este leviszik CT-re vizsgálni, aztán kapnak egy egyágyas szobát. Erről tájékoztattuk a rendőrséget is.
- Rendben.
- Van esetleg családja, akit értesíthetnénk? Az adatlapján nem adott meg senkit. – lapozott bele a kórlapba majd visszatette az ágy végére.
- Nincs rokona. – hazudta lehangoltan. – Csak én vagyok neki.
- Ön kije a betegnek? – kérdezte a nővér és felkapta ismét a kórlapot és kinyitotta az adatoknál majd tollat vett elő.
- A férje vagyok. – hazudta megint, mire a nővér beírta a nevét a hozzátartozóihoz. Ezután visszatette a lapot a helyére és távozott. De mielőtt kilépett volna biztosította Markot, hogy minden rendben lesz, és az orvos nem sokára jön megvizsgálni a beteget. Mark bólintott és elfoglalta az ágy melletti széket majd lassan ivott a kávéjából. Ezután kivette a zacskóból az egyik szendvicset és elmajszolta a kávé mellé. Mikor végzett kidobta a szemetet és az ablakhoz lépett. Óvatosan elhúzta a függönyt és csak nézett kifelé az ablakon. Már késő délutánba ment át az idő mikor halkan kinyílt az ajtó és egy fehér köpenyes orvos lépett be. Odalépett a beteghez meghallgatta a légzését, ellenőrizte a pulzusát és bejegyezte a kórlapra a gép által mért értékeket. Ezután odament Markhoz.
- Jó napot! Dr. Jones vagyok. – mutatkozott be az orvos.
- Mark Adams. Hogy van doktor? – intett a fejével Amy felé.
- Az állapota kielégítő. Már egy ideje nem kapja az altatót. Holnap reggelre fel is fog ébredni és beszélhet vele. És ha nem lesz semmi gond a jövő héten haza is viheti a nejét, Mr. Adams. – válaszolta Dr. Jones.
- És mikor költöztetik át a másik szobába? – kérdezte Mark.
- Még el visszük egy CT-re és addig át lehet vinni a holmiját a másik szobába. A kint őrködő rendőrnek már megmondtuk melyik lesz a hölgy szobája és átküldött oda egy kollégát, hogy ellenőrizze. Szerintem amint végzett átmehet. – felelte a doktor és indulni készült mondván, hogy még vannak betegei, akiket még meg kell látogatnia. Mark bólintott és elbúcsúzott az orvostól, aki már ment is tovább. Ezután elfoglalta az ágy mellett az „őrhelyét" és figyelte a nő álmát.
Másnap reggel Jackson ugyanott találta. Finoman megérintette a vállát mire Mark felébredt. Mikor látta ki az intett a fejével hogy odakint beszéljenek. A kávéautomatához sétáltak és mindketten egy-egy kávét vettek, majd leültek a váróban mert az épp üres volt.
– Nos? - kérdezte Mark miután belekortyolt a forró italba.
– D nyomra bukkant. Úgy néz az emberünk gyakran megfordult egy bizonyos városban.
– Igen? És?
– Elég sok büntetőcédulát gyűjtött be ugyanis Clevelandben. Az igaz hogy nem egy helyről de D meghatározott egy pontos területet ahol meglesz az emberünk. A csapat már elindult. Csak mi ránk várnak.
– Rendben indulj el és én is mindjárt jövök. - állt fel Mark és Jackson nem firtatta mire is vár még. Elindult de pár lépés után visszafordult.
– Lent várlak a kocsiban. - mondta és elsietett. Mark visszament a kórterembe. Leült az ágy mellé és megfogta Amy kezét. Percekig csak fogta és nézte az arcát. Aztán belekezdett.
– Fogalmam sincs hogy kell ezt már csinálni. Én már öreg vagyok ehhez. De ha felébredsz el kell beszélgetnünk az alapvető biztonsági szabályokról, mert amikor megláttam hogy eltűnt az ütőd és hallottam a kiáltásodat nagyon megijedtem. Ilyet már nagyon régen nem éreztem. Fontos vagy nekem. Nem is hiszed mennyire. Még nekem is tisztáznom kell ezt magamban. De ha vége lesz ennek akkor el kell határoznunk mitévő legyünk. Ha akarod megnézhetnénk mi sül ki ebből a dologból. Nagyon megijesztettél és ez ébresztett rá hogy nem élhetek örökké a múltam árnyékában. Fontos vagy nekem. Túlságosan is. És ... - folytatta volna de egy rekedtes hang félbeszakította.
– Ez beismerő vallomás nyomozó? - kérdezte halkan Amy.
– Ha akarod veheted akár annak is. Vagy egy ígéretnek. - hajolt közelebb hozza és egy puha csókot adott a homlokára.
– Mi történt?
– Kicsit túlbuzgott benned az önvédelmi vágy. Amiről hamarosan elbeszélgetünk. - felelte Mark.
– Igen ezt már mondtad.
– Most el kell mennem. Úgy néz ki megvan Roger. És ha megcsípjük akkor hivatalosan is visszakapod az életedet. Ígérem. - mondta és közben belecsókolt a nő tenyerébe.
– Már megszoktam az ujjat. Nem tudom hogy akarom-e vissza a régit.
- Gondolkodj el ezen. És pihenj sokat. - állt fel a székről és még egy csókot nyomott a homlokára, majd elindult kifelé, de még az ajtóból visszafordult. - Jah és folyamatosan áll egy őr az ajtód előtt úgyhogy ne is próbálkozz a szökéssel! - fenyegette még meg aztán kilépett a kórteremből.
