Veszélyes Vonzalom

9.fejezet 1.rész

Három hónappal később Amy egy komp fedélzetén várta hogy kikössenek. Hosszú út állt mögötte de nem bánta egyáltalán. A fedélzetről gyönyörű kilátás tárult elé. Nem kevés utána járásnak és telefonálgatásnak köszönhette hogy most ott állt ahol most van. Miután Jackson és Gabe elmentek szinte azonnal próbálta utolérni Dannyt vagy bárkit aki meg tudta neki mondani hogy hol van Mark. Nem értette miért tűnt el csak úgy. Így visszagondolva biztosra vette hogy Mark akkor a kórházban nem búcsúzkodott. Mert hisz még beszélni akart vele. De akkor miért tűnt el miután kifizette a kórházi számlát?

Feltámadt a szél és fázósan húzta magán össze a kardigánját. Ekkor felhangzott a kikötésre figyelmeztető kürtszó és lement vissza a kocsijához. Beült a volán mögé és szomorúan állapította meg hogy már nem sokáig fér be.

Egy kis döccenéssel de kikötött a komp a parton. Miután lehajtott a rámpán azonnal a főtérre hajtott. Minél előbb szállást kellett találnia. Aztán körbekérdezősködik merre találhatja meg a férfit.

Nem is kellett sokáig keresgélnie, mert egy Vörös Főnix nevezetű panzióban hamar talált is magának szobát. A tulaj mesélte hogy ilyenkor nem sokan mennek üdüdlni erre a helyre. Aztán egy fiú jelent meg aki megmutatta neki a szobáját. Gyorsan berendezkedett és lement az étterembe ebédelni. Sajnos nem volt nyitva a panzió étterme de a tulajdonos ajánlott neki egy jó haléttermet onnan nem messze, ahol a hangulat is kellemes. Amy megköszönte és felkerekedett. Közben be-be nézett mindenfelé kérdezősködött is Mark felől és többen is azt az éttermet említették hogy ott meg szokott fordulni az illető akit keres. Megköszönte a segítséget és elindult az étterem felé.

Miután megérkezett izgatottan nézett körbe hátha meglátja valahol őt a vendégek között. Csalódottan ült le az egyik asztalhoz a teraszon. Nemsokkal később egy pincérnő lépett az asztalhoz hogy felvegye a rendelését. Szerencsére nem csak tengeri ételeket készítettek így rendelt egy nagy adag sült krumplit salátával és egy hatalmas fagylalt kelyhet is sziruppal. A pincérnő zavartan nézett rá de mikor levette a kardigánját elmosolyodott és elsietett. Nem sokára meg is hozta a rendelését és Amy élvezettel fogyasztott el mindent.

Miután megebédelt még egy ideig ott üldögélt és élvezte az kora októberi időt időt. Egy idő után már biztosra vette hogy aznap Mark nem jelenik meg ott és inkább kérte a számlát. Közben megkérdezte a pincérnőtől hogy merre lakik Mark Harrison. A pincérnő meglepődött és elmondta hogy a város másik végén a parton van egy kis háza Marknak. Aztán egy rögtönzött térképet rajzolt Amynek egy darab szalvétára hogy merre induljon el az autójával. De figyelmeztette is hogy az út nem végig járható arrafelé és majd sétálni is kell majd egy keveset. Amy megköszönte az útbaigazítást és visszaindult a panzióba. Nagyon elfáradt és mielőtt elindulna megkeresni a férfit akart pihenni egy órát.

Késő délután riadt csak fel. Rég aludt ilyen jót és sokat. Gyorsan felfrissítette magát majd a táskáját felkapta és lement a földszintre. A portán szólt hogy merre indult el és kilépett az utcára. A pincérnő tényleg pontosan írta le neki az utat. Hamar odaért ahonnan már gyalog kellett tovább mennie.

Mark éppen festéket kevert be a megfelelő árnyalatba és nekilátott a kis csónak festésének. Éppen a tatnál tartott mikor hirtelen felnézett a háza fölötti dombra és akkor meglátta Amyt. Először azt hitte a szeme játszik vele de néhány pillanat múlva mikor visszatekintett már a partfelé vezető ösvényen ereszkedett le a nő. Letette a festékesdobozt rányomta a tetejét és az ecsetet ráhelyezte majd elindult az ösvény végéhez.

Pár méterrel az ösvény vége előtt Amy megtorpant. Némán néztek egymás szemébe aztán Amy futni kezdett és Mark karjaiba rohant. Hosszú percekig szorították egymást mikor hirtelen Mark elengedte és elkerekedett szemmel nézte a nőt.

- Mark, mondanom kell neked valamit. - mondta Amy és Mark a teraszra vezette ahol az egyik székre ültette a nőt. Amy levette a kiskabátját amit viselt így láthatóvá tette szépen gömbölyödő hasát. Mark áhítatosan nézte őt. Mágnesként vonzotta a tekintetét a pocakja.

– Szabad? - kérdezte hirtelen Mark.

– Persze. - felelte megilletődve a nő.

– Mennyi idős? Hogyan ... ? - kérdezte miközben a tenyerét már finoman a nő hasára helyezte. Azonnal érezte hogy mozdult egyet a baba. Mint akit áram ütött meg így rántotta vissza a kezét de aztán széles vigyorral a száján visszarakta a kezét.

– Most 20 hetes. Azt gondolom nem kell részleteznem hogyan ... - felelte Amy és elgondolkodott. - Vagyis mégis jogos lenne a kérdésed.

Hirtelen eszébe jutott az anyja, meg az a bizonyos beszélgetés. Mikor Mary megkérdezte mi volt közte és Mark között nem válaszolt azonnal de aztán elmondott neki mindent kihagyva a pikánsabb részeket persze. De aztán az anyja kerek perec megkérdezte hogy le-e feküdtek egymással mire Amy igennel válaszolt. Aztán egy csomó kérdést tette még fel aminek a vége az lett hogy időpontot kért az orvosánál mert az a gyanúja támadt hogy Amy terhes lehet. Mikor a dologra visszagondolt és számolni kezdett rémülten állapította meg hogy egy hónappal azután volt az utolsó menstruációja miután a férfi hozzáköltözött a védelmére.

Pár nappal később az orvos megerősítette az anyja gyanúját. Valóban terhes volt ami kész csodának nevezhető mivel a balesetekor megsérült a méhe is és azt mondták neki nem valószínű hogy újból teherbe eshet. Mikor ezt elmondta a dokinak ő elmagyarázta hogy az nagyon régi sérülés és a méhe ez alatt a 15 év alatt regenerálódott de a biztonság kedvéért jobban odafigyelnek a terhességre és gyakrabban kell majd vizsgálatokra mennie.

Ezután döntött úgy hogy Marknak tudnia kell a babáról. És nyomozásba kezdett. Persze nem árulta el senkinek miért keresi a férfit. Bő egy hónapjába került mire kiderítette ennek a helynek a címét de aztán begörcsölt és már azt hitte megint elveszíti a babáját mikor az orvos közölte hogy csak egy enyhe szélgörcs okozta a problémát de azért utasította a betegét hogy óvakodjon a szeles fűszeres ételektől mert azok okozhatnak még neki riadalmat.

Ezután elkezdte tervezni ezt az utat. A legtöbb idő sajnos a kocsi miatt ment el amit átnézetett a biztonság kedvéért az út előtt és Marknak volt igaza. Az autója még jó hogy a műhelyig eljutott. Majd három hétig tartott mire teljesen rendbe hozták. Elmosolyodott mikor elmondta az anyjának hová készül. Mindenáron vele akart tartani de ő határozottan elutasította az ötletet. Mondván, hogy ez csak kettejükre tartozik.

Hirtelen Mark hangja rántotta vissza a jelenbe aki közben mellé ült és megfogta a kezét. Amy lenézett az összefont kezükre de csak ekkor tudatosult benne hogy a férfi kérdezett tőle valamit.

– Bocsáss meg megismételnéd? - kérte a férfit.

– Azt kérdeztem kérsz-e valamit inni? - ismételte.

– Igen köszönöm. - felelte elpirulva és míg Mark bement az italokért addig átült az egyik kézzel faragott padra. Áhítatosan simított végig a faragott támlán és a karfán. Szinte érezte a férfi kezeit a fán.

Mark nem siette el a visszatérést, mivel egyszerre örült is és nem is a hírnek hogy apa lesz. A konyhában az ablakon át bámult kifelé és közben emésztette a dolgot. De aztán fogta a hűtött teát és két üvegpoharat és visszament a teraszra a nőhöz, aki épp az egyik első munkáját tanulmányozta elmélyülten.