•Te vagy az egyetlen• (Pogány Induló f.f)

•hatodik rész•

Apró fénycsóvákat kezdek látni majd nagyon mély hangokat hallok. Fogalmam sincs hol vagyok és hogy mi történt. Csak azt érzem hogy két forró kéz ölel át.
-Semmi baj, itt vagyok! - egyik kezét arcomra tette majd magához húzott.
-Mi történt? - tettem fel a kérdést.
-Bedrogoztak. Kurva nagy szerencse hogy kisebb dózist kaptál csak mert ha több jut a szervezetedbe ki tudja kit csináltak volna veled. Így is...- idegeskedett Marci.
-De nem lett semmi.
-De lehetett volna! - emelte fel a hangját. Ilyen dühösnek még sosem láttam őt.
-Ki tudja ha nem vagyok ott mit csinál veled az a rohadék!
-De nem csinált semmit. Marci, nyugodj meg! - tettem vállára a kezemet.
-Hogy a faszomba nyugodjak meg Alyssa? -üvöltött. Itt már a sírás kerülgetett.
-Kérlek. -mondtam könnyektől csillogó szemmel.
-Hogyan lehettél ilyen buta? Ezen a helyen drogos kutyák vannak, nem figyelsz drogot raknak a piádba aztán nézhetsz. Már ha tudsz utána. Meg amúgy is fiatal vagy és kurvára gyönyörű, kinek nem kellenél? Ha meg most nem vagyok ott akkor bele sem merek gondolni mit csinál veled az a féreg. - járkált össze vissza. De nem értem miért kell túldramatizálni. És hogy egyáltalán miért félt ennyire.
-De te megmentettél. Te vagy az én hősöm. - tettem arcára a kezem majd mélyen a szemébe néztem. Láttam rajta némi megnyugvást.
-Nem vagyok hős. Csak egy...érzések nélküli barom aki nem tudja eldönteni hogy mit akar.
-Ne mondj ilyet.
-De így van. Amúgy meg...egész éjszaka ott voltam a hely közelében mert tudtam hogy ott leszel és hogy veszélyes. - nézte a padlót.
-Mi? De miért?
-Mert...veszélyes az a hely.
-Marci, fontos vagyok neked?
-Miafasz ez most hogy jön ide? Miért lennél az? - mondta flegmán. Ezt most tényleg nem értem. Az előbb még azt éreztett hogy az vagyok. Mi másért csinált volna ebből ekkora ügyet.
-Rajtad nem lehet kiigazodni. Egy fasz vagy. - kiabáltam.
-Tudom. Máskor vigyázz magadra. -mondta majd kinyitotta az ajtót hogy távozzon.
-Mit számít az neked hogy vigyázok e magamra vagy sem? Hiszen az előbb mondtad, hogy nem vagyok fontos. Akkor nem értem mire ez az egész és miért játszol folyamat az érzéseimmel. Marci, nem vagyok a játékod, fogd fel! Soha többet ne érj hozzám és ne is beszèljünk. - ordítottam.
-Legyen, ha ezt akarod. -majd becsukta maga mögött az ajtót.
Belőlem kitört a sírás és csak zokogtam a kanapén fekve.

Hazudtam. Amikor azt mondtam csak fellángolás volt. Marci tényleg ellopta a szívem egyik darabkáját de csak játszadozott vele. És amikor azt hittem hogy lehet valami, egyszerűen csak lerombolt mindent. Nem tudom miért, csak azt tudom hogy fáj. Nagyon fáj, és nem hagyhatom hogy tovább kínozzon.

hamarosan jelentkezek a következő résszel🤪