•Te vagy az egyetlen• (Pogány Induló f.f)

•második rész•

-Na jó én lépek mára. Csáo. - köszönt el Marci majd elviharzott. Kedves.

Nagyjából még fél óráig ücsöröghettem egyedül a stúdiónak kialakított irodában amikor visszaértek a fiúk. Kicsit sokáig tartott a dolog.
-Na az van hogy mehetünk is haza. - ült mellém JJ.
-Jó, amúgy is unatkoztam.
Hazafele nem nagyon beszélgettünk, feltéve hogy már este volt, fáradtak voltunk.
-Na és mi a véleményed a fiúkról?
-Igazából nem ismerem őket. De nem tűnnek vészesnek. Csak kicsit bunkók, de ez a korral és a hírnévvel jàr.
-Nem minden ember bunkó akinek van hírneve.
-De általában igen.
Miután megvitattuk a témát haza is értünk.

-Amúgy késöbb átjönnek a fiúk. -nyitott be hozzám a nagybátyám.
-Az fain. Mindegyik, vagy csak páran?
-Andris, Marci meg Csanàd.
-Az a fura gyerek nem jön?
-Melyikre gondolsz? Mindegyik fura.-nevetett fel. Mondjuk jogos a kérdés.
-Mindegy. Segítsek valamit?
-Nem, köszi. Csak gondoltam szólok.
Fantasztikus. Ebben a lakásban sosem volt egyszerre ennyi ember. Pedig nem kicsi kecóról van szó, van 4 szoba meg egy hatalmas nappali. De megszoktam hogy csak ketten vagyunk itt vagy max a baràtaim.
Este 11 óra volt amikor megérkeztek a fiúk, egy pár karton sörrel meg 3 doboz pizzával. Arról nem volt szó hogy ivászat lesz. Szerencse hogy a szobámban ki tudok zárni minden olyat ami nem tartozik a referenciáim közé, ahogyan ez sem.
Most is alkalmam volt váltani pár szót velük, és meg kell hogy mondjam, nem is olyan rosszak mint ahogy azt gondoltam. Nem bunkók, csak meg kell ismerni őket ahhoz hogy feloldódjanak. Mint mindenki másnál. Marcinak különösen jó érzéke van a zenéhez, eléggé tehetséges srác, csak túl fiatal.
Néhányszor elkaptam a tekintetét. Üres volt. Pedig azt sugározta az aurája hogy egy életvidám gyerek. Vagy csak szimplán nem bír és amikor rám néz ki tudna nyírni.

"-Anya kérlek ne tedd ezt! Könyörgöm"
-Soha többé nem akarlak látni! Csalódás vagy a számomra. Rohadt nagy csalódás, Alyssa. Nem akarom hogy a lányom legyél!
Hirtelen elkezdtem szédülni majd össze estem.
Ezek az emlékképek visszhangoztak a fejemben mikor felriadtam levegőért kapkodva. Azóta is kísértenek anya bántó szavai az utolsó találkozásunkkor.
Hajnali 3 óra volt, éreztem hogy mindjárt kiszáradok. Kisétáltam a konyhába inni egy pohár vizet. Sörösdobozok mindenfele, itt ott egy szelet maradék pizza, illetve rohadt büdös fű szag. Oké, hogy isznak meg cigiznek, de füvezni miért kellett?
Odasétáltam a konyhapulthoz hogy töltsek egy pohár vizet, de elkapott a sírógörcs. Eszembe jutott minden régi rossz emlék és nem akartam tudatába lenni a dolgoknak. Felültem a pultra és gondolkodtam. Próbáltam elfelejteni mindent.
-Te miért vagy ébren ilyenkor?-szólt mögülem egy hang.
-Ja csak vízért jöttem. -mutattam fel a kezemben lévő poharat.
-Azért könnyes az arcod és üldögélsz ilyen letargikus állapotban, igaz? - lépett mellém.
-Mi közöd van hozzá? -vágtam rá egyből.
-Fogalmam sincs mi lehet a baj, de ha szeretnél beszélni valakivel, itt vagyok. Sok dolgot éltem át, hiába még csak 18 vagyok. Nem akarok erőltetni semmit, de az ajtó mindig nyitva áll. -mondta, majd elindult vissza a szobába.
-Marci.- szóltam utána.
-Igen?
-Nem tudok aludni.
-Szeretnéd, hogy itt maradjak veled?
-Ha nem nagy gond.
Mellém sétált, majd karba tett kézzel állt mellettem a pultnak támaszkodva.
-Történt régen egy dolog ami mai napig kísért. -kezdtem bele. -Összevesztem anyával véglegesen és azóta nem làttam. Azt mondta...-itt kezdett elcsuklani a hangom. -Azt mondta nem akarja hogy a lánya legyek és nem akar látni többé.- nem kellett több, itt kitört belőlem a sírás újból.
-Naa, gyere ide. -felém fordult majd a kezeimet a nyaka köré fonta és átölelt. Sosem ölelt meg más fiú Kornélon kívül és rettenetesen jó érzés volt. Elöntött melegséggel és megnyugtatott.
-Nem érdemli meg hogy a lánya legyél. Hiszen te csodálatos vagy és ha ilyet képes volt kiejteni a száján akkor nem érdemel meg.
-Így gondolod?-szipogtam.
-Így.
Amikor belenézett a könnyektől csillogó szemembe, aggodalom ült ki az arcára.
-Mostmár szeretnél aludni?
-Jó lenne de rosszat álmodtam szóval nem biztos hogy sikerülne.
Leültünk a kanapéra majd valahogy elnyomott az álom. A következő pillanatban meg már arra eszméltem hogy két védelmező kar emel fel és visz be a szobába...